Gaudium et Spes (1967): A politikai közösség élete     VA

Az ember társas lény. Az emberibb életért szükségét érzi a tágabb közösségek létrehozásának, melyben egyesíthetik képességeiket a közjó szolgálatára. A politikai közösség e közjó érdekében létezik. Összetartására tekintélyre van szükség. Az erkölcsi erőre támaszkodó tekintélynek az állampolgár lelkiismeretből fakadóan köteles engedelmeskedni a fennálló jogrend alapján, de a tekintéllyel visszaélőkkel szemben  - a természettörvény és az örömhír erkölcsi határain belül -  tegyék meg mindazt, amit a közjó tárgyilag megkövetel tőlük.

Az Egyház nem kötődik egyetlen politikai közösséghez sem, mert egyszerre jele és oltalma az emberi személy transzcendenciájának. Ugyanúgy az embereknek a személyes és társadalmi hivatását szolgálja, de más címen. Az ember nincs beszorítva a mulandó rendbe, hanem érintetlenül megtartja örök hivatását. Az Egyház ahhoz nyújt segítő kezet, hogy az igazságosság és a szeretet jobban érvényesüljön.
 

Rev. András Imre SJ: A zsinat budapesti szemmel     HU

1964-ben a II. Vatikáni Zsinat alatt részleges megegyezés született a magyar kormány és a Vatikán képviselői között, amely új reménységet hozott a szorongatott helyzetben lévő magyarországi híveknek. Akkor is, ha a magyar zsinati részvételt a hatalom megpróbálta kulisszává átformálni a békepapság igazolásához. Akkor is, ha a kommunizmussal szembeni, vértanúságot is vállaló ellenállás az 1964-es részleges megegyezéssel a dialógust kereső útra lépett. Akkor is, ha szalámi taktikával, túszszedéssel, ügynök beszervezéssel próbálta a hatalom megnyergelni a szélvihart, melyet a Szentlélek segítségül hívása indított el a zsinaton.

Ennek hatására hittanos kiscsoportok alakultak, amelyek külföldön kiadott és onnan becsempészett könyveket használtak. A zsinat kezdetének 40 éves évfordulójáról is így kellene megemlékezni Magyarországon: tenni valami aktuálisat azért, hogy határozatait legalább most megismerjék és valóra váltsák.
 

Bárdos-Féltoronyi, Miklós (2001): Egyházak és államok Köztes-Európában     HU - BE

Egyházszervezeti és vallási szempontból Köztes-Európa alapvetően ugyanazokkal a problémákkal küszködik, mint a nyugati országok. Nyolcvan év fasizmus és sztálinizmus nem nagyon hozott más eredményt, mint ugyanannyi évnyi, többé-kevésbé (neo)liberális demokrácia. Mindkét oldalon rámutathatunk:

(i) a szekularizáció, az individualizmus és a materializmus előrehaladására,
(ii) a neoprotestantizmus és az egyre kevésbé keresztény kultuszok burjánzására,
(iii) a kapitalizmus negatív hozadékaira, a szüntelen profithajhászásra, a prostitúcióra, a kábítószerre, az elveszőben lévő fiatalságra, a különféle maffiákra, stb.,

amelyekkel szemben a „történeti egyházak” képtelenek fellépni, s ilyenformán képtelenek megújultan felkészülni a 21. századra. A hit, illetve az egyházak nem állnak ma már a közép-európai társadalmak gondolkodásának középpontjában. Viszonylagossá váltak, politikailag a társadalom peremére sodródtak, s egyre inkább kisebbségi jelenséggé lesznek. Az egyházak túl sokat harcolnak és túl keveset működnek együtt, s az ezáltal létrejött megosztás csak még tovább csökkenti tekintélyüket híveik egyre fogyatkozó táborának szemében.
 

Bittsánszky Géza: Egyház és politika     HU

A hagyományos rétegpártok alól elfogytak, elolvadtak hagyományos támogatóik (parasztság, proletáriátus, polgárság, általában szegények és gazdagok pl. az újraelosztás vonatkozásában stb.), úgy tűnik, hogy a rétegpártok kora lejárt. Az Amerikai Egyesült Államokban például értelmét veszítette a hagyományos politikai jobb- és baloldal megkülönböztetés is. Manapság a politikai mező tagoltsága már értékválasztások mentén áll elő. Az Egyház semmiképpen sem elegyedik a politikai közösséggel és nincs kötve semmilyen politikai rendszerhez. A politikai közösség és az Egyház függetlenek egymástól a maguk területén: ott autonómiájuk van. Ugyanakkor az Egyháznak állást kell foglalnia, mert különben a „kövek fognak megszólalni”.

Ez az állásfoglalás egyúttal közvetve azt is megfogalmazza, hogy egyes pártok értékválasztása közelebb, másoké távolabb áll, vagy ellentétes az evangélium szellemétől. Az ilyen állásfoglalás pedig akárhogy is vesszük szükségszerűen pártpolitikai eligazítást jelent, kell hogy jelentsen. Mindez nem jelenti egyik vagy másik párt feltétlen támogatását, már csak azért sem, mert nincs garancia arra, hogy valamelyik politikai párt értékválasztása maradéktalanul tükrözze az evangélium szellemét: Krisztus az Egyházra és nem politikai pártra hagyta evangéliumát és annak mindenkori (politikai vetületeit is magában foglaló) magyarázatát.
 

Fr. Chatteris, Chris SJ: Afrikai állam     EN - ZA

Úgy tűnik Afrika gyakorlatilag vagy a világi vagy az iszlám állam közt választhat. Az előbbiben talán törvényes lehet a terhesség megszakítás és állami mértékkel vezetik az intézményeket. Az utóbbiban valószínűleg nem lesz törvényes a terhesség megszakítás, de a nem muszlimok várhatóan másodosztályú polgárok lesznek és a keresztény intézmények csak az iszlám hatalom kegyei és jóindulata szerint működhetnek. Úgy látszik a vallásosság sem és a világiasság sem tud szavatolni egy olyan államot, mely az emberek szükségleteit szolgálná.
 

Hontváry Miklós: Egyház és állam Magyarországon     HU

A dolgozat a magyarországi politikai változások tükrében mutatja be az Egyház megpróbáltatásait. Az elmúlt század második felét vizsgálja. Ebben a történelmi fázisban viszonylag rövid idő alatt különböző államformák váltották egymást. A feudális rendi állam után átmenetileg demokratikus köztársaság, majd néhány évtizedig egyház ellenes diktatúra idegen megszállással, végül polgári demokrácia, de szocialista kormányzattal.

A magyarországi keresztény egyházak a mai napig is keresik a lehetőségeket identitásuk megvalósításához.
 

Dr. Kamarás István: Az egyházak mint civil társadalom és kontraszt-társadalom     HU

Az egyházak nem egyszerűen hasznos elemei és alrendszerei a társadalomnak, hanem kontrasztjai, vagy kontraszt-társadalmai is. Ezek a csoportok sajátos értékekkel emelkednek ki a többi csoport és réteg közül. A kontraszt-társadalom a radikális változtatás igényével lép föl, kellő távolságtartással és kellőképpen kritikusan a pártokkal és kormányokkal szemben. Például a 2002-es választásoknak legnagyobb vesztese a kormánypártok mellett kampányoló három legnagyobb keresztény egyház lett. Sok hívő szemében a „keresztény” szinonimája a jobboldali, a nemzeti és a konzervatív. De a keresztény nem csak konzervatív, hanem liberális is lehet. Nemcsak jobboldali, de baloldali is. És természetesen lehet nemzeti is, bár a "kontra" és "kontraszt" nem keverhető össze, nem valaki ellen vagyunk keresztények, hanem mindenkit elfogadva útitársnak. A szociáldemokrácia, a kereszténydemokrácia és a liberális politika alapjaiban ugyanannak a keresztény gondolatnak a háromféle variánsa, egyenrangúak, versenyeznek egymással, váltogatják egymást. Ahelyett, hogy halleluja-kocsiként döcögjön az állami mozdony mögött, az Egyház inkább jobban felvállalhatná a társadalom égető problémáit, mint azt egyes kisebb egyesületei (Pax Romana, Zsinati Klub) már ma is teszik.
 

Rev. MacGarry, Brian SJ: Gondolatok az Egyházról és az államról     EN - ZW

Minden jelentős vallás tanításának a lényege az emberi méltóság és különös hangsúllyal a szegények és kivetettek méltóságának védelme, de úgy látszik az egyházi intézmények (nem csak a keresztények) automatikusan kifejlesztik az állam-hatalmi kapcsolatok és díszletek majmolását. Manapság a Jelenések Könyve szörnyetegének a jellemvonásai leginkább a nemzetközi tőkében (kapitalizmusban) mutatkoznak; a piac egy bálvány, amely előtt meg kell hajolnunk, sőt feláldoznunk a gyermekeink életét, mint Kánaánban, ahol áldozatot követeltek Molochnak, az állam-istennek. Az emberek mindaddig nem veszik komolyan a gazdaságról szóló pápai körleveleket, míg az egyház is a piacot használja a saját működtetésének a fedezésére. Korunk kihívása, hogy a társadalomnak anyagi biztonságot kell nyújtani, és olyan felépítményt kell szolgáltatni, amely tiszteletben tartja és védi az állampolgárokat az aranyborjú új, a nemzetközi pénztőke intézményeinek formájában való támadása ellen. Mert egy emberibb világért vált az istenünk emberré. És ne lepődjünk meg azon, ha más világvallások (Zsidóság, Iszlám, Buddhizmus, sőt a Marxizmus is) közeli szövetségeseink lesznek, amikor hasonló körülmények közt vívják küzdelmeiket.
 

Dr. Rezsőházy Rudolf (1999): Vallás és politika     HU - BE

Minden kinyilatkoztatott vallás csapdája az intolerancia. Csupán az amerikai és a francia forradalmak után terjedt el valójában a vallásszabadság. A demokrácia és a katolikus egyház lassacskán közelednek egymáshoz. A történelem folyamán a vallás és a politika viszonyában a következő formák valósultak meg: teokrácia; az ellenforradalom szolgálatában; klerikalizmus; kereszténydemokrácia; a semleges modell; a forradalom szolgálatában; a menedék vallás. Ezek közül két forma tűnik még ma is életképesnek: a semlegesség útja és a kereszténydemokrácia. Egy keresztény pártra vagy a legalábbis keresztény ihletés? politikusokra annál is inkább szükség van, mert egy civilizációs válság ért el bennünket, és az értékeket köd lepi el. Az evangéliumból azonban nem lehet (és nem szabad) egy pontos, gyakorlati politikai programot levezetni. Ha Jézus egy világi felszabadító lett volna, akkor a római megszálló hatalom ellen harcolt volna, és Izrael felszabadítása állt volna küzdelmének középpontjában. Ám ugyanakkor kétségtelen az is, hogy az evangéliumok tartalmaznak egy társadalmi etikát. A cél azonban az ember szívének megváltoztatása. Ha csak a struktúrákat akarjuk átépíteni, nem biztos, hogy nyerünk lényeges eredményeket.
 

Dr. Schanda Balázs (2000): Új alapokon az Egyház és az állam kapcsolata     HU

A rendszerváltozással új alapokra került az Egyház és az állam kapcsolata. Az egyházak társadalmi szerepvállalása a pluralizmus záloga. Az állam világnézeti szempontból semleges, ami azt jelenti, hogy az állam nem azonosulhat semmilyen világnézettel és ebből szükségszerűen következik az állam és az egyház elválasztása. A semlegesség nem jelent közömbösséget: a semleges állam nem értékmentes állam, nem „légüres térben” él. Azt sem jelenti, hogy „semleges” jelképekkel váltsuk föl nemzeti jelképeinket (címer, himnusz). Bár többfajta modellje van az állam-egyház viszonynak (államegyházi modell, a radikális elválasztás, a kapcsolódó modell, az együttműködő elválasztás), az elmúlt évtizedekben általános fejlődési irányként figyelhető meg ezek közeledése.
 

Dr. Schanda Balázs: Állam és egyház viszonya mérlegen     HU

A magyar történelem során ilyen mélységű szabadságot és a világi hatalomtól való függetlenséget az Egyház soha nem élvezett. A bukott rendszer öröksége, hogy e szabadsággal kevéssé tudunk csak élni. A szabadságnak buktatói is vannak: jelenleg bármilyen szerveződés könnyűszerrel egyházként vétetheti magát nyilvántartásba. A támogatások, kedvezmények elérhetőségét a jövőben indokolt lenne egyfajta kipróbáltsághoz kötni. A vallásszabadság mértékében nem tehető különbség, azonban a vallási közösségek egyéb jogai tekintetében igen. Az állami finanszírozás szükséges, de távolról sem elégséges - biztosítani kell az intézmények valóban egyházi jellegét, például az egyházi munkaadó sajátos jellegét az alkalmazottakkal szemben. Az Egyház, mint munkaadó megkövetelheti azt, hogy a munkavállaló katolikus legyen, hogy hitét gyakorolja, és egyházilag rendezett életállapotban éljen.

A jogalkotó, amikor emberi jogokat érintő szabályokat kell alkotnia, borotvaélen táncol: egyfelől nem engedheti meg, hogy a jog túlzottan elszakadjon a társadalmi közmeggyőződéstől, hiszen ezzel az egész jogrendszer legitimációját ássa alá. Másfelől az ember veleszületett, elidegeníthetetlen jogai nem szolgáltathatók ki a mindenkori többség akaratának.

Minden ember egy isteni képességű hatalmas fénylény, aki, ha ráébred arra, hogy ki ő valójában, akkor már nem tekint semmit sem csodának. Csak teszi a dolgát, megéli az életét, hiszen mindenre képes, mert nemcsak hisz benne, de tudja is ezt.
 

Rev. Selvam, A. Arumai SJ: A jó pásztor és az állam     EN - ES

Egyrészt szükségtelen az ilyen kapcsolat, mert a kereszténység mindig is egy emberséges és nem egy tekintélyelvű vallás volt. Továbbá a kultúra a társadalom megőrzésének oszlopa, így az Egyháznak bizonyosan ezzel kell házasodnia, nem az álammal. Az egyháznak már amúgy is van egy kormányzó testülete. A kormány erkölcsöt hirdet. Pusztán rendőri munkát végez. Meglepő, hogy beavatkozik az un. "modern ember" magánéletébe, hogy a terhesség megszakításról és hasonló témákról tárgyaljon vele. Az egyház szegény gyermekei elfelejtették, hogy az anya felelőssége a gyermekei jövőjéért való aggódás. Az állam az erkölcsöt ugyan terjesztheti, de a hitet nem.

Másrészt szükséges az egyház és az állam kapcsolata. A múltban jelentős királyok elősegítették az egyház növekedését (Konstantinápoly). Egy másik ok: sokszor lehetett olyan érzésünk, hogy a vallásunk túl jó és nem túl szigorú a tagjaival szemben. Most itt az ideje, hogy jó pásztorunk ne csak az elveszett bárány után menjen, hanem visszahozatalakor büntesse meg a többi 99 előtt, így holnaptól a többi bárány tudatára kezdene ébredni, hogy rossz ha eltéved. A büntetés adás szerepét az állam játszhatná. Ezzel talán vissza lehetne hozni a híveket az egyházba.
 

Varga Győző: Az egyház és az állam szétválasztása     HU

Az állam és az egyház szétválasztása lehetetlenség. Az Egyesült Államokban például az elnök a Bibliára tett kézzel esküszik fel hivatalba lépésekor. A hit hozzátartozik az emberi élet jellemzőihez. Az állampolgár nem viselkedhet kétféle módon. Általában állampolgárként, az ünnepnapok egy részén egyháztagként. A hívők nem lehetnek apolitikusok. Az apolitikus magatartás struccpolitikus magatartás. Fejét a homokba dugva kiszolgáltatottjává válik a politikusoknak. Ha az Egyház tagjai (köztük a pápa, a püspökök, a papok) nem politizálnak, vétenek a főparancs ellen. A rábízott talentumot elásó nem jutalmat, hanem büntetést kap az Úrtól. A Sátán malmára hajtják a vizet, mert átengedik a terepet a valóban gaz embereknek. Ha az igaz emberek élnek a 21. században mindinkább globálissá váló demokrácia adta lehetőségekkel és erejüket latba vetik a társadalom, az állami élet problémáinak megoldására; ha nem is földi paradicsom, de mindenki által lakható világ valósulhat meg körülöttünk.