Dr. Csepregi Gábor: Tekintély és nevelés     EN - CA

A tekintélyt hatalom, vagy jogként értelmezhetjük. Forrása a személy (vagy személyek csoportja) aki szerzője és végrehajtója a társas élet szabályainak. Kétféle tekintélyt különböztetünk meg: a végrehajtói (hivatalos) tekintélyt, melyből kinevezésük vagy választásuk útján részesülnek azok, akik a társadalmi korlátok betartására kényszerítenek (hatalmuk törvényes előíráson nyugszik); és a személyi tekintélyt, melyet szabad elhatározásból adnak alkalmasságuk, szaktudásuk, erkölcsi értékük, vagy kivételes adottságuk alapján erre rátermett személyeknek (hatalmuk meggyőződésükön alapszik).

A tanár mindkét tekintélyből részesül: egyfelől tudást és jártasságot ad át, másfelől közösségének mintáit és értékeit. A hagyomány is a tekintély egy formája, mert értékrendet hordoz amiből nem lehet kilépni. A tanároknak egy felülbírált és megválogatott hagyomány elfogadására kellene buzdítani, amely gondoskodik a fejlődés útjáról, valamint a rend és hovatartozás érzéséről.
 

Rev. Fülöp József SJ: Tekintélyünk fejlődése     HU - CA

A tekintély szerzője az Isten, mi pedig tanulékonyságunk révén részesülünk tekintélyéből. A tekintélyt  - amivel csak személy rendelkezhet -  a szintkülönbségben tapasztaljuk meg ha alázattal fordulunk felé. Ahogy az anyag az évmilliók során rétegződött úgy halmozódott egymásra a tapasztalat is. Azzal, hogy tekintélyként fogadom el azokat, akik egyesítették magukban a tudást és tapasztalatot, az én tekintélyem is növekedni fog, mert tudásukat igyekszem magamba zárni, de az ő tekintélyük is növekszik, mert csatlakozom tudásukhoz és tapasztalatukhoz. A tudásukból elsősorban az érdekel ami az életismeretem gazdagítja.

A mai Istent kereső ember behozza a szótárába az Erőt. A gonosz Erőt  - mint ellenséget -  és azt az Erőt akiben bízik, akit tekintélyként ismer el, akinek az erejéből merít az útjához. Jézus azt mondta: ha tekintélyt akarsz magadnak, akkor légy mások szolgája. Ez egyben számunkra a tekintély ellentmondása (paradoxona).
 

Rev.Dr. Juhász László SJ.: Hatalom és tekintély     HU - US

A hatalom az az erő, amely alattvalóit célra irányítja. A tekintély pedig ama erkölcsi tulajdonságok összessége, amellyel a hatalom birtokosa meggyőzi az alattvalóit célkitűzése ésszerű és eszközei szükséges voltáról. Az álokoskodók (szofisták) társadalmában a hatalom nyers erőszakra, az erkölcsi tekintély pedig látszatra épül. Ennek leszármazottja Hobbes elmélete, amelyben csak az önfenntartás törvénye létezik, ami mindenki harca mindenki ellen. A zűrzavar elkerülésére hozzák létre a társadalmi szerződést, aminek tiszteletbentartására hivatott a hatalom; innen származik az uralkodó tekintélye. Mindkettő államforma állandó forrongásra vezet, ami az önzés következménye.

Plátón köztársaságában az államhatalom erkölcsi tekintélyre épül: a közjó és igazságosság ismeretére és önzetlen gyakorlására. Aquinói Szt. Tamás elméletében az uralkodó tekintélye Istentől származik. Az államforma igazságos voltát a közjóról való felfogásának a személy szabadságával való rokonszenvezése határozza meg. A keresztény tekintély alaptörvénye nem az igazságosság, hanem a szeretet. Minden társadalom a fejlődés három szakaszát követi: fiatalos teremtő erő, termékeny érettkor, gyengülő hanyatlás; hatalma pedig az erkölcsiséggel áll vagy bukik.
 

Rev.Dr. Nemes Ödön SJ.: Tekintély és engedelmesség az ezredfordulón     HU

A tekintély és engedelmesség megfelelő értelmezésével felnőtté kell válnunk társadalmi és közösségi életünkben. A tekintély felelősség és szolgálat, a szeretet és alázat hatalma, tehát lelki jellegű, ami a Szentlélek irányítása alatt van. Az engedelmesség odafigyelést, meghallgatást és megengedést fejez ki, tehát értelmi jellegű, ami a mi irányításunk alatt áll. A kettő közti kapcsolatnak barátinak kell lenni.

A tekintélyviselőnek hivatással és rátermettséggel közösségi értéket kell képviselnie, valamint tiszteletben kell tartania az engedelmeskedők Krisztustól kapott szabadságát és méltóságát. Így a felelőség és hatalom megosztásával az igazi engedelmesség a kötelességeinkben felismert értékek szabad választása, amit a közösségi élet, nyíltság és párbeszéd segít elő. Az ezredfordulón mind a tekintély, mind az engedelmesség terén belsö megújulásra van szükségünk.
 

Rev.Dr. Nemesszeghy Ervin SJ.: A tekintély szerepe a 3. évezredben     HU

A tekintély az embernek mások által való értékelése. Fogalmához erkölcsi hatalom kapcsolódik, amit sokszor fizikai hatalom véd, gyakorlásához pedig jogrendszer fűződik. Az emberi kultúra és civilizáció igen nagy mértékben a tekintély alapján áll, melynek értékeit formális és informális oktatásban, hagyományokban és szokásokban adja át egyik nemzedék a másiknak. A tekintélyt nem lehet az emberi életformából kiiktatni, enélkül hihetetlenül lelassulna a fejlődés. A tekintély helyes gyakorlásának elveit az evangéliumban találjuk, melyben az Úr Jézus szembeállítja a tekintély evangéliumi gyakorlatát az evilági gyakorlattal.

A II. Vatikáni Zsinat óta megújuló szolgáló Egyházban a hatalom az elöljáró kezében marad, hogy döntsön a teendőkről, de tekintélyével csak a testvérek érdekében és szolgálatában élhet, így magának az Istennek a szeretetét fogja érzékelhetővé tenni az alattvalói számára. A 3. évezredben a tekintélynek annál nagyobb szerepe lesz, minél inkább a szolgálathoz és nem a hatalomhoz fűződik.
 

Rev. Simándi Ágnes M.Div.: Tekintély és tisztelet az ezredfordulón     HU - CA

A tekintély: isteni érték. Az újszövetségi kinyilatkoztatás alapján megismert Szentháromság-képben rejlő tekintély, mely a keresztény hitbeli tapasztalata, képes elvezetni az embert Isten és az egész teremtés, tiszteletéhez. Az Atya - mint a teremtés forrása - egyedülálló tekintéllyel rendelkezik és tekintélye kiárad a Fiúra. Az Atya hatalma rajzolja ki mindenek feletti tekintélyének képét, ami isteni természetének része.

Az Egyház a Szentháromságba kapcsolódva hordozza a tekintélyt. Az ember pedig istenképiségével birtokolja az isteni tekintély egy formáját. Az egyházi tekintélyválság nem Isten-, hanem a világ válsága, ami az anyagra koncentráló ösztönei alapján az állandó értékekhez való viszonyulásában rejlik. Ugyanakkor az ember éppen az állandó értékekhez való viszonyában képes arra a szintre emelkedni amire redeltetett, és ebben a viszonyban működik közre a Szentlélek. Csak annak a tekintélynek van fedezete, ami Istentől ered. Minden világi tekintélynek is valamiképpen ebből a forrásból kell táplálkoznia.

A Szent Hagyomány tekintélyét a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolat teszi hitelessé. A Szentírás tekintélyét pedig az Úr szavának tartalma és felszólító jellege hordozza, ami tiszteletet ébreszt azokban akik hallgatják, vagy olvassák.
 

Rev. Tóth Veremund OSB.: A ma embere a tekintély előtt     HU - BR

A tekintély egyaránt jelenti az elvontan értett hatalmat, mely dicsfénnyel száll le hordozójára és a konkrét személyt is, akit felruháznak a tekintéllyel. A magyar tekintély szó a tiszteletet, elismerést hangsúlyozza: akire fel tudunk tekinteni. A latin szó növelő kibontakoztató erőre utal, vagyis a tekintély olyan mint a védőkaró a gyönge növény mellett. Erkölcsi szempontból a tekintély joggal és hatalommal ruház fel a közjó szolgálatára, ellenkező esetben csak a tekintély bitorlásáról van szó.

De miért kell hatalommal biztosítani a jó megtevését? Ezért merül fel szabadságunk megcsorbításának a réme is. A megromlott emberi természetben az akarat szembefordulhat az értelemmel és erőszakkal kötelezhet. Ezzel szemben csak az a tekintély érdemel elismerést, amely az akaratot rá tudja hangolni a jó választására. A valódi tekintély nem az erőnek, hanem a szeretetnek a hatalma. A hívő ember alázattal hajol meg Isten abszolút tekintélye előtt.
 

Rev. Vass Zoltán: A tekintély egyházon belüli változása az ezredforduló idején     EN - CA

A tekintély a vezetés törvényes gyakorlása a rátermettség alapján. Az Egyházon belüli vezetés törvényességének joga az isteni hatalomban gyökerezik, hivatkozási alapja a Szentírás és a Hagyomány, melyek magukon hordozzák Isten tekintélyét. Az egyházi vezetők tekintélye a Szentírásból származik. Lelkipásztoraik a felszentelésen keresztül részesülnek e tekintélyből és kapnak felhatalmazást a szolgálatra. Mivel hisszük, hogy a Szentírás és az Egyház Isten szavának megbízható tolmácsolója, ezért a szent fogalma a tekintély meghatározásának legvégső forrása. Manapság a tekintélyt és vezetést megnehezíti:
1) Isten létének modernkori megkérdőjelezése,
2) az Egyháznak a társadalom peremére szorulása,
3) működésének az önkéntes szolgálattól való függősége és
4) a vezetésnek a világiakkal való nem teljesen tisztázott és meghatározott megosztása.
Emiatt az egyház lelkészeinek - mint hivatásukat megfontoltan gyakorló vezetőknek - új modellt kell kidolgozniuk szolgálatuk végzésére.