1. Saját megfigyelésem (reflexióm)

Az évezred és az Atya évének utolsó napjaiban vagyunk. Az embert bizonyos kétely tölti el, hogy megcsorbult-e a tekintély szerepe? Tekintély válságban él-e a világ? Egyáltalán mi a tekintély és hogyan értelmezzük keresztény világnézetünkben?

A többi előadásban megtalálható a tekintély fejlődésének történelmi változása. Részemről inkább arról szólok röviden, hogy életem és munkám során meglátásomban hogyan változott és fejlődött a tekintély fogalma.
 

2. A tekintély szerzője maga az Isten

A tekintély Istentől származik. Amit megismerésünk és tanulékonyságunk által szerzünk, azzal csak részesülünk az Isten tekintélyéből.
 

3. Meg kell alázkodnunk ahhoz, hogy felismerjük a tekintélyt

Tekintélyünk a másik tekintélyének elismerése által növekszik. Egy keleti példázat alapján: "Miért nem láthatjuk az Istent? Mert nem tudunk olyan mélyre hajolni, hogy észre vegyük". A példa jól érzékelteti, hogy a tekintélyt csak akkor vesszük észre, ha alázattal fordulunk felé. A szintkülönbségben tapasztaljuk meg a tekintélyt. Ezután önként vetődik fel a kérdés: a tekintélyre ráérzünk, vagy ránk erőszakolják; a tekintély iránti tisztelet belőlem fakad, vagy tanulnom kell? Nichos Caseritas ezt írta: "Megkérdeztem az almafát látta Istent? Egész éjjel hallgatott, de reggelre virágbaborultak ágai."
 

4. A tekintélyt kereshetjük családi (biológiai) kulturális és társadalmi alapon

A tekintély keresés történhet bölcseleti, tudományos, teológiai, kulturális stb. alapon is. Mindegyikben rátalálhatunk az egyéni, családi és társadalmi vonatkozásra dimenzió érzékünktől függően. A mi dimenziónk a Föld, ami a lakóhelyünk, az otthonunk. A fejlődésünk ezen túlvisz minket, mert már legyőztük a Földhöz kötöttséget, amiről Dedalus és Ikarus csak álmodtak és a felvilágosulás (reneszánsz) kora óta kiterjedt egy új világ, egy új dimenzió.
 

5. Az ember tekintélyének Istennel való kapcsolata miatti lehetősége

A skolasztikus időben Szt. Ágoston, vagy Aquinói Szt Tamás nem tudta még, hogy a Föld gömbölyű. Aquinói Szt. Tamásról fenn maradt egy tréfás történet: "Diák korában mindig hátul ült és hallgatott. Egy diáktársa egyszer egy megjegyzést tett rá: az a csendes ökör. Mire a tanár így válaszolt: ha az a csendes ökör elbőgi magát, akkor belerendül a világ". Korlátja ellenére mégis a világról alkotott elképzelését ügyvédek teológusok olvassák a mai napig. Ahhoz hasonlítanám, hogy beleszületett egy rendezetlen raktárba és az volt a feladata, hogy rendet teremtsen benne. Kőművesként építette fel a katolikus bölcseletet, amire ráhelyezte a katolikus teológiát. Mintegy megkeresztelte az akkori kultúrát, amiben az arabok Arisztotelész bölcseletét a végzetbe vetett (fatalista) hitükhöz próbálták igazítani. Fontos tehát, hogy meglássuk az egyének és az emberiség világnézetének fejlődését. Ráérezzünk arra a dimenzióra, amiben értékeljük, hogy hol is vagyunk.
 

6. Ha nem fogadom el a tekintélyt, akkor tudatlansággal büntetem magam.

Az egyetemen földtani tanulmányokat végeztem és tanáraim 20-21 éves koromban próbáltak magyarázni a 400-500 millió éves kövekről. Micsoda ellentét van abban, hogy két évtizedes múltammal kell megértenem az évmilliók múlását, a különböző korok lepusztulását, egymásra rakódását, megkövesedését és rajtuk az új élet eredését. Hogyan érthetem meg ezt mikor még szinte alig éltem? Így vagyunk a tekintéllyel is. El kell fogadnom a felhalmozódott tekintély súlyának rám nehezedését, mert eleve tényként van jelen életemben.
 

7. A szülői tekintély biológiai (gének), de végülis szeretet alapján áll.

Beleszületek a családba, ahol a szülők és testvérek tekintélye biztosítja a fejlődésem. Azzal, hogy tekintélyként fogadom el azokat, akik egyesítették magukban a tudást, tapasztalatot és ismeretet, az én tekintélyem is növekedni fog, mert a tudásukat igyekszem magamba zárni, de az ő tekintélyük is növekszik, mert csatlakozom a tudásukhoz és tapasztalatukhoz. Így halmozódik, gazdagodik a tekintélyem és ez mindnyájunkkal így van. Különböző területen fejlődünk, mert különböző területen tapasztaljuk meg a tekintélyt. A megtapasztalt tekintélyek közül elsősorban az érdekel, melyek az élet ismeretem gazdagítják. A tanulékonyságunkkal vesszük át a tekintéllyel rendelkezők tapasztalatát, ezzel szerzünk tekintélyt magunknak és ezen keresztül tudjuk elismerni a körülöttünk lévők tekintélyét. Itt is azért jöttünk össze, mert egyénileg is és közösségileg is vágyódunk az integrált tudásra, hogy fejlődjünk a párbeszédben, amiből mindenki kiszári magának a egyéniségének megfelelő részt.

Földünk keresztmetszetére tekintve az anyag a történelem folyamán elkülönült (differenciálódott) - a nehezebbek a közép felé a könnyebbek a felszínre kerültek - és ez az elkülönült anyag hatással van a kultúránkra. A hegyvidéken élők bölcselete eltér a síkságon élők bölcseletétől. Ugyanígy válunk szét (differenciálódunk) egyénileg is és különbözőképpen fogjuk fel a tekintély szerepét az életünkben. Ha csak a nagyszüleinkre gondolunk, már ilyen rövid időtávon is érezhetjük, hogy az ismeretszerzés, a különböző élmények és tekintélyek hatására megváltozott, a világnézetük is eltérő. Ezért vagyunk hajlamosak az előző generáció jóindulatú lenézésére.

Gyerekkoromban, emlékszem mikor költözködtünk, a bútorok után engem is - mint legkisebbet - feltettek a szekérre. Az egyik bátyám fel akarta tenni a mozsárt mire azt mondtam neki: majd én tartom, hogy könnyebb legyen a lovaknak. Valóban könnyebb lesz, vagy nem? Elgondolkodtató. Itt jön az einsteini gondolat, ha emelem, vagy lendülök vele, akkor egy ici picit hozzájárulok az összteherhez. Így vagyunk az életünkkel is a Földhöz és a világegyetemhez való viszonyunkban. Az egyéni életem benne van a világmindenség történetében. Elhiszem-e, hogy az életemmel hatással tudok lenni a világra? Mert ennek megfelelően fogom berendezni az életem. Fordíthatom arra, hogy a legkifinomultabb módszerekkel egy bankot megfúrjak, vagy számítógépen egy számláról csalással pénzt utaljak át az enyémre, vagy pozitívan egy társadalom hasznos tagjává próbálok válni és így próbálom befolyásolni a világot.

A Teremtés Könyvében találjuk azt a képet, hogy a zűrzavarból (káoszból) az Isten rendet teremt. Így vagyunk mi is, bele csöppentünk a zűrzavarba és a környezetünk tekintélyeitől összpontosult (integrálódott) tapasztalatokat próbálunk átvenni és rendet teremteni az életünkben. A fiatal gyermek vérségi és szeretet kapcsolat révén fogadja el a szülői tekintélyt. Később kilépünk belőle és felnőtt korban - szintén a Szentírás alapján - aki megtalálja párját otthagyja apját, anyját és új életet kezd. Egy testté és lélekké válnak. A két tapasztalat összesítésével egy új ismeretlen útra indulnak, amihez segítségül hívják a földöntúli erőket.
 

8. Hit és tekintély viszonya

A pozitív és negatív erőkhöz mindannyian hozzájárulunk. Életet hordozunk. ezért mindannyiunk élete fontos. Azért haltak el a rétegek, hogy olaj legyen, hogy termőföld legyen a növényeknek, azért alakult ilyenné a világ, hogy az életet támogassa. Az egész emberi faj tudása a kőbaltás embertől napjainkig tekintélyként jelenik meg életemben. Ennek az összesített tudásnak az elismerésével és átvételével differenciálódok.

Hit nélkül tisztelhetek egy negatív tekintélyt is, azaz az erkölcsileg rosszat, vagyis a bűnt. Erre életünk során bőven van tapasztalatunk mikor Isten parancsát megszegjük.

Ahogy a jelenlegi jövővel foglalkozó kalandfilmekben megjelenik az Erő, ami nélkül nem tudnak belépni az új csillagvilágba. Vagyis az Istent kereső ember behozza a szótárába az Erőt, ami nagyobb mint ő. Jelen van a gonosz ereje is, mint ellenség, de meg kell említeni azt az Erőt is akiben bízunk, akit tekintélyként elismerünk, akinek az erejéből merítünk életutunk folyamán.

A számítógép szintén képes a tudás felhalmozására. A szilikon agyával annyi adatra képes emlékezni, amire az én karbon agyam már nem képes. De csak azt tudja, amit bemenő adatként megadtam és a mesterséges intelligencia is csak segédeszköz lesz a döntésemhez, hogy az életem a zűrzavarból a rend felé vezessem. Csak személy rendelkezhet tekintéllyel, s a személynek a felelősége, hogy rendet teremtsen.
 

9. Az igazság (Jézus), Isten tekintélye az egyén, a közösség, a társadalom és az emberiség fejlődésében.

Végül nézzük a tekintély teológiai vonatkozását. Jézus személyében az ige megtestesült. Az Isten vállalta az emberi életformát. Alávetette magát az emberi életformának, hagyományainak, kísértéseinek és hatalom vágyának is (a pusztában való kísértés), csak bűntelenségében különbözött tőlünk. Felnőtt a világunkban és emberi szóval szólt hozzánk: ha tekintélyt akarsz magadnak, akkor légy mások szolgája. Így az emberek által elrendezett tekintély a feje tetejére állt. Számunkra ez a tekintély ellentmondása (paradoxona). Ha nagy akarsz lenni, akkor legyél kicsiny, mint az ártatlan gyermek. A tekintéllyel való visszaéléssel, vagy hamis tekintély elfogadásával elidegenedek a mennyországtól. Alfred Delf egy versével szeretném bemutatni, hogy milyen szép élmény a tekintély titkának keresése:

Ha valaki a jóságnak és szeretetnek csak egy morzsáját,
Az igazságnak és ténynek csak egy sugarát hozta világra,
Már nem élt hiába, életének meg volt az értelme.