Dr. Csíkszentmihályi Mihály: Párválasztás egy életre     EN - US

Mint élő szervezet alá vagyunk vetve az ösztönös utódnemzési késztetésnek. Mint egy társadalom tagja, kultúránk megtanulása, szövetségek megalapozása, a társadalmi szabályok és igények befolyásolják döntésünk. Mint egyén, jellemvonásainkkal igyekszünk vonzóvá válni a másik számára. Kapcsolatunk viszont ki van téve a rendezetlennéválás kényszerének is, hogy felbomoljon. Ezzel szemben a szerelem az, ami a párt több mint a részek összegévé alakítja, s a szeretet révén kapcsolatunk fenn tud maradni a hormonok leállása és a társadalmi nyomás megszűnése után is.
 

Rev.Dr. Deák István: A párválasztás gyakorlata     HU - CA

A párválasztás gyakorlati részében lényeges a barátság, anyagiak, társas-, és nemi élet, valamint a családalapítás. Kapcsolatunk fejlődése és változása természetes, de nem a szétválásra, hanem egy adott irányban való összetartásra kell hogy vezessen. Mindig fontos, hogy rákérdezzünk a célra, mert kapcsolatunk annyiban lesz tartós és erős, amennyiben célját közelítjük az ember céljára adott válaszunkhoz: “Isten megismerése és dicsőítése”.
 

Msgr.Dr. Henkey Károly: A párválasztás felelősége     HU - CA

A személyi találkozásnak három foka van: felebarát, barát és élettárs. A találkozásokat isteni Gondviselés és nem ostoba véletlen hozza össze. A választás nem a többi elvetésére, hanem a többi szolgálatára való küldetés. Az élettárs kiválasztása hivatás, ami ugyan az Istentől ered, de a küldetés végrehajtásáért az ember a felelős. A család az a hely, ahol Isten beletestesül a világba, a családnak pedig szolgálni kell az életet. A kapcsolatban a férfi és a nő nemcsak apa és anya, hanem férj és feleség, vagyis élettárs is, akik elveszik egymás magányosságát, otthont adnak egymásnak.
 

Rev. Ugrin Béla: Fejlődésünk a párválasztáson keresztül     HU - CA

Társ nélkül nem leljük önmagunk. A kapcsolatunkban viszont elsősorban önmagunkat alakítsuk. Szeretetünk szolgáló szeretet legyen a másik boldogítására, akinek fontos lettünk, akinek örülünk, hogy van. Az ember akkor találja meg önmagát, ha kilép az “én” kalitkájából és megtalálja a “te” aranymadarát. Kinyílik a két szív és napsugárban sétálnak a “mi” birodalmában. Ez a másikért áldozathozásra is képes szeretet, a megtapasztalása után folyton, kemény, verejtékező munkával növekedjék. A fiú és a lány szívébe az “Igen”-jük által kerül a szentségi jel. Ne feledkezzünk meg imádkozni jövendőbelinkért és azért, hogy az önzés ördöge elkerüljön.