Bevezetésül olvassuk el Szt. Pál rómaiakhoz írt levelének egy részét: Mielőtt még megszülettek és jót vagy rosszat tettek volna -, hogy Isten szabad választása, amely a meghívó akaratától függ, érvényesüljön -, Rebecca ezt a kinyilatkoztatást kapta: Az idősebb szolgál majd a fiatalabbnak. Az írás is ezt mondja: Jákobot szerettem, Ézsaut mellőztem" (Rm 0,11-13). "Azt kérdezheted erre Miért von mégis felelősségre, hiszen ki állhat ellen akaratának? Vajon megkérdi-e az anyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek? Vagy nincs hatalma-e a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre a másikat közönségesre formálja?" (Rm 0,19-21)

Kálvin e szöveg alapján fogalmazta meg tanítását az eleve elrendeltetésről (predestináció). Isten egyeseket jónak teremt, hogy megmutassa irgalmasságát, másokat rossznak, hogy megmutassa igazságosságát. A katolikus teológia sem volt ment ettől a csapdától, hogy összekeverjék a kiválasztást, mely Isten dolga, az üdvözüléssel, ami az ember felelősége. Rómának kellett közbelépni, hogy e vitában a domonkosok és jezsuiták ne nevezzék egymást eretneknek. Tehát van kiválasztás, mikor Isten az embert különleges feladatra küldi, mintahogy kiválasztotta Ábrahámot és a zsidó népet, hogy a megváltó belőlük származzon. Ez a kiválasztás nem a többi elvetése, hanem a többi szolgálatára van: egy küldetés, feladat.

Az Isten kiválaszt a teremtéssel, az ember kiválaszt valakit a teremtésben. Akit kiválaszt az nem tárgy, hanem személy, akivel szemben küldetést hivatást érez, hogy a másikat szolgálja. Hogy a férfi és a nő közötti párválasztást jobban megértsük három kérdést teszünk fel:

1. a férfi és a nő a szentírásban,
2. hogyan párosodtak régen,
3. a találkozás ma.

1.

A Teremtés Könyvében olvassuk: "Isten megteremtette az embert, saját képmására alkotta, férfinek és nőnek teremtette. Isten megáldotta őket. Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá" (Ter 1,27-28). A második fejezet - Yahvei változat - leírja, hogyan teremtette Isten Ádámot. Utána mikor látta, hogy egyedül van megteremtette Évát, kivéve az alvó Ádám oldalcsontját és abból megalkotta az asszonyt, hogy a férfinek társa legyen (Ter 2,18-23). Itt a gyermek motívum nem fordul elő A nő főként társ, aki elveszi az egyedüllétet. Érdekes a harmadik fejezetben a büntetésnél mindenütt a gyermek motívum dominál. Fel kell tételeznünk, hogy Éva igazi bűne az volt, hogy ő maga akarta a gyermeket Ádámtól, nem mint Isten ajándékát. Isten eredeti terve szerint neki kellett volna a megváltó anyjának lenni. Itt kezdődött a születéskorlátozás, hogy a gyermek élete nem a szerelem következménye, hanem az ember döntésétől függjön. Amire fel kell figyelnünk: a nő nemcsak anya, hanem főként élettárs. Az anyaság, mely Isten kezéből fogadja az új életet egy második lépés a női önmegvalósulásban. Ez történik a házasság szentségében, ami ma valahogy hitelét vesztette.

2.

Régen a lány nem választott. Teljes mértékben a szülők döntése volt a házasság. Igen fontos volt a hozomány. Szt. Miklós legendájában olvassuk, hogy éjjel pénzt dobott be az ablakon, hogy az az apa, aki már prostituálni akarta két eladó lányát, férjhez adhassa. Még a fiúknál is a család döntött. Jani hazajön az aratásból s anyja mondja: tudod-e, hogy megnősültél. Oszt kit vettem el? Majd megládd a templomban - feleli az anyja. Így volt ez vidéken. Természetesen a szülők megfigyelték a fiatalokat a fonóban és a falu életében és úgy döntöttek. A fiatalok engedelmeskedtek. Városhelyt a fiú önállóan döntött, de a lány teljesen szüleitől függött. A fiú ment leánykérőbe. Nem a lány döntött, hanem szülei. Montrealban volt egy esküvő, magyar leány angol fiú. Természetesen angolul ment. Az angol hivatalos szertartás szerint a pap kérdezte: Ki házasítja meg ezt a nőt? (Who is going to give away this woman for marriage?) És az apa felelt: Én (I do). Manapság mindez megváltozott. Ma a lányok maguk döntenek és vállalják a felelőséget. Mióta a 19. században a nő kikerült a családból a munkapiacra - és később minden kereső értelmiségi munkába - a helyzet megváltozott. Már nem a szülők felelősek, hanem a lány maga és a párválasztás lényeges pontja lett a két ember közti találkozásnak.

Mikor Isten kiválaszt: teremt, mikor az ember választ: talál, illetőleg ha két személyről van szó: találkozik. Mikor két ember találkozik kölcsönösen elismerik egymás személyi méltóságát. Ez az alapfeltétel, ha ez nincs meg, akkor az ember talál valamit, de nem a másik személlyel találkozik.

Ennek a személyi találkozásnak három foka van: a másik lehet felebarát, barát, élettárs.

Felebarát:	minden ember, tehát megérdemli, hogy emberi méltóságát elismerjük s mint önmagunkat szeressük.
Barát:	az akivel lélekben, nézetekben és kedvtelésben osztozunk. Similis simili gaudet: a hasonló élvezi a hasonlót.
Élettárs:	Úgy jelenik meg a tudat képsíkján, mint valaki, akiért érdemes élni, kiben megtalálom életem folytatását.

Somogyvári Gyula egyik könyvében írja, hogy megtalálta azt a leányt kinek szeméből gyermeke szeme ragyogott feléje. Ahol a gyermek motívumot tudatosan kikapcsolják; amikor az élet szolgálata, folytatása nincs, ugyan lehetséges egy egymást szolgáló, a másik magányosságát elvevő viszony, de ez semmiesetre sem az, amit mi házasságnak nevezünk. De ezt a különbséget most nem tárgyaljuk. Ami bennünket érdekel: hogyan talál egymásra két fiatal, hogyan tudja meg a fiú, vagy lány, hogy az a másik neki való élettárs. Mi alapon választanak? Közfelfogás szerint a fiú választ s a lány elfogadja vagy nem. De ez nem teljesen így van. Miskolc mellett, Hollóstetőn volt a leánytáborom. Cserkészeim jöttek fel, hogy egy kis bált rendezzünk az új hutai vendéglőben. Délután jön két lányom és elmondják, hogy egyiknek a Gábor másiknak a Jani tetszik. De vajon Ti tetszetek-e a fiúknak? kérdeztem. Azt majd tessék meglátni felel a két kölyök. És hát a bálon látom Ágnes a Gábor mellett Jutka meg a Janival. Odanéznek rám: látja? Szóval mindkettő keres és mindkettő választ. De mi alapon? Az egymásratalálás csak egy belebotlás, ostoba véletlen, vagy pedig küldetés, hivatás.

Egy lány mondja nekem: Maga boldog, mert van hivatása. Magának nincs? kérdeztem. Felmutatja ujján a ludovikás gyűrűt. Vőlegénye egy robbanás áldozata lett. Ez a lány választását hivatásnak tekintette.

A fiú úgy érzi ezért a lányért érdemes élni, és a lány ugyancsak hivatást, küldetést érez, hogy ennek a fiúnak elvegye magányosságát, neki otthont adjon. Ami tisztán szexuális alapon történik az nem szeretet. A másik megszűnik személy lenni, önző gyönyör, kielégülés tárgyává lesz.

Mindig beszélünk szerzetesi és papi hivatásról és elfelejtjük, hogy az élettárs kiválasztása is hivatás, küldetés. Valamikor azt mondtuk: a házasságok az égben köttetnek. Ebben annyi igaz, hogy a házasság, az élettárs kiválasztása és szolgálata küldetés, ami ugyan Istentől ered, de végrehajtásáért az ember felelős. Isteni Gondviselés és nem ostoba véletlen hozza össze a találkozást, de az ember felelősége, hogy abból valami legyen, hogy elfogadja küldetését a másikkal szemben.