Az elején tisztázzunk néhány fogalmat. Mit értünk témánk fő fogalma, a "pár" alatt? Azt hiszem kevesen vitatják, hogy "élettársat". De mikor élettársról beszélünk, akkor rögtön felbukkan három másik fogalom is, amely tisztázásra vár: a "cél" (szándék) szerepe, az "időtartam" kérdése és a "házasság" jelenléte vagy hiánya.

Az "élettárs" fogalmába nemcsak a különnemű (heteroszexuális), hanem az egynemű (homoszexuális) társat is bele kell foglalnunk; mert tény, hogy sok olyan egynemű pár létezik, akik nem élnek nemi életet, tehát szigorú keresztény szemszögből nézve sem föltétlen elítélendők.

A "cél" lehet tudatos, vagy tudat alatti a párválasztásnál, de mindenképpen jelen kell hogy legyen. Az emberi tevékenység általában célszerű, s ezt szem előtt kell tartanunk a párválasztásnál is, mert cél nélkül értelmét veszti.

Az "időtartam" mindaddig lehet különböző, amíg nem lépnek házasságra. Ez azért lehet így, mert az "élettárs" fogalma nem föltétlen "életreszóló társ"-at jelent, hanem csupán egy meghatározott időtartamra "társat" az "életben", mondjuk barátság formájában.

A "házasság" - ezekután világos - a párválasztásnak csak az egyik lehetősége, azaz céloka.

A párválasztás gyakorlatát öt részre osztottam:
1. barátság,
2. anyagiak,
3. családalapítás,
4. társas élet: utitárs, játszótárs a szórakozáshoz,
5. nemi élet (szex)
 

1.

Két ember együttlétének a barátság a legfontosabb alapja. Ha ez nincs meg, akkor a kapcsolat előbb-utóbb hajótörést szenved. A barátság legfontosabb elemei a vonzó tulajdonság, szeretet, tisztelet és nagyrabecsülés. Legkönnyebben egy vonzó tulajdonság alapján jön létre. Például ha értékelem a szerénységet és valakiben szerénységet találok, akkor ez már megalapozhatja a barátságot. Ha valaki rock 'n' roll zenére szeret táncolni és talál valakit, aki nagyon jól táncolja, akkor már van mire építkeznie. A házasságban is az egyik legfontosabb dolog, hogy legyen valami közös érdeklődés, kedvtelés (hobbi), ami elősegíti a házasság tartósságát ha állandóan gyakoroljuk. Mi például szeretünk utazni és bejártuk az egész világot. Ugyanakkor egyik barátom állandóan gyűjtött. 30 évig a házát fizette és talán 10 év múlva már utazhatnak is valahova, de a 10 év lejártával, esetleg egy szívroham után rájöhetnek, hogy már nem nagyon tudnak járni és már sokmindent elvesztettek. A fontossági sorrendről mindenki dönt, de ezt személye válogatja és attól függ mit szeretünk.

A szeretet nem létezik tisztelet nélkül, a tisztelet pedig szeretet nélkül csak félelem. Ha a barátunkban felfedezünk egy gyengeséget, akkor a tisztelet már könnyen csökken, de az igazi barátságban megmarad.
 

2.

Vannak akik az anyagi meggondolást helyezték előtérbe. Miért élünk két lakásban, éljünk inkább egyben. Ha csak egy lakbért fizetünk megmarad egy kis pénz. Az anyagi biztonság van előtérben azoknál is, akik pénzért házasodnak. Egy milliomos lányát mindig könnyebb elvenni mint egy szegényét.
 

3.

Van aki a családalapításra és a gyerekekre összpontosít, és van aki gyerektelen kapcsolatra törekszik; annak ellenére, hogy mindnyájunkban megvan az utódnemzés ösztöne. A gyereknevelés nemcsak szeretet, hanem élvezet is. Nagyon érdekes gyermekeink felnőttéválásának a látványa, méginkább az unokáké. Vannak akik éppen arra számítanak, hogy majd idős korukban a gyerekeik látják el őket, ami azelőtt így is volt, de manapság egyre kevésbé van a gyakorlatban. Szerencsénk van ha igen, de a gyerekeknek is van kifogásuk: mindkettőjüknek dolgozni kell és nincs kinek otthon maradni az idősekkel, így a szülőket az öregotthonba helyezik.
 

4.

Az ember társas lény, amit már régen felismertek. Szeretünk társaságban lenni, esetleg ha nem is túl nagyban, de legalább egy másik személy társaságában, aki utitárs, vagy játszótárs. Ezt akkor érezzük a leginkább, ha egy idős házaspárból valamelyikük meghal. Az életbenmaradott számára ez egy borzasztó veszteség, mert pont azt vesztette el, hogy legyen valaki körülötte, akivel megoszthatja a gondolatát.
 

5.

Végül, de nem utolsó sorban vettem a nemi életet (szex). Nemrég a "Sun" újságban egy ottawai társaság nyolc napon keresztül tett közzé egy felmérést a kanadaiak nemi aktussal kapcsolatos felfogásáról és gyakorlatáról. Szerintük az emberek 4%-a már a találkozás napján együtt alszik, ami valószínűleg a filmek hatása, mert tudat alatt úgy gondolják, hogy ez a normális. 24%-kuk 2 és 5 héten belül és 22% a találkozás után egy évvel. Kitérnek a munkahelyi szexszuális kapcsolatokra a titkárnők és főnökök között, valamint a munkatársak között. Viszont előfordulhat olyan is, mint egy híres francia filozófus házaspárnál, akik megfogadták, hogy nem alszanak együtt, ennek ellenére mégis szép házaséletet tudtak élni.
 

Kitérek a homoszexuális párokra is, akik kapcsolatát a Szentírást mindig szószerint értelmezők (fundamentalisták) azonosítják a bűnnel. A homoszexualitás azonban a legtöbb esetben nem a saját választáson múlik. A gének mellett a családi körülmény is jelentős. Azoknál a fiúknál például, ahol az apa nincs jelen a családban - mert elváltak, vagy gyenge - ott könnyen előfordulhat a homoszexuális elhajlás. Ez nem természetes, mivel Isten különbözőnek teremtett minket, hogy egymást beteljesítsük, de nem szabad elítélni azokat az azonos neműeket, akik szeretik egymást. Senki sincs közöttünk, aki testileg (fiziológiallag), vagy lelkileg (pszichológiailag) vagy csak férfi, vagy csak nő. Mindnyájunkban megvan mindkettő, és nem ítélhető el valaki azért, mert az egyikből több van benne, mint amennyi kellene. Ismerek olyan homoszexuális művészeket, akik nincsenek szexuális kapcsolatban, de a legjobb barátok és élettársak.

A párválasztás és a házasélet gyakorlatában - akár rövid időre, akár egy életre szól - a legfontosabb dolog az, hogy rákérdezzünk: mi a célja? Ha a kérdésbe belemerülünk, akkor a válaszunk csak hasonló lehet a hittan első kérdésére adott válaszhoz: Mi az ember célja? - Isten megismerése és dicsőítése. A házasságunk és barátságunk is ezen kell hogy alapuljon: egymást segítsük Isten megismerésében. Ha ebben az irányban haladunk, akkor kapcsolatunk tartós, jó és erős lesz. Amilyen mértékben ez nincs jelen, olyan mértékben van esély a szétesésre.

Tisztán kell látnunk, hogy merre tartunk és hová megyünk. Természetes, hogy nem az első pillanattól kezdve való teljesen tisztán látásról van szó, mert kell, hogy fejlődjünk, változzunk, ez normális dolog. De a változás nem szétválásra, hanem egy adott irányban való összetartásra kell hogy vezessen.