(Rövidített lényegi fordítás - szerk.)

 

Az Isten: Szeretet

Milyen fogadtatásban részesül XVI. Benedek pápa első körlevele? Ez az antropológián múlik, vagyis hogy látjuk az embert és saját magunkat. Ki az ember? Miért szeret? Mi a lényegi küldetése? Az Egyháztól eltérően a mai világ önmegvalósításként értelmezi a szeretetet. A technika fejlődésének, az orvostudománynak, az élet minőségének köszönhetően hatalmasak, söt mindenhatóak lettünk. Mint ezelőtt még sohasem, az ember saját életének az istenének képzeli magát. Mindenki a saját kis homokozójában, individualizmusában elmerülve határozza meg mi neki a jó és mi a rossz. Minden ember tisztában van azzal, hogy a szenvedés számára rossz, ezért menekül elöle, vagy ha szabadon elviseli, akkor ezt csak valami neki járó értékért teszi, vagy egy bálvány kedvéért, aki életében átvette az igaz Isten szerepét.

Első pillantásra a körlevél szövege nehéznek és elvontnak tűnhet, de XVI. Benedek egypár a keresztény élet számára nagyon is konkrét kérdésre próbált válaszolni:
Lehetséges valóban szeretni Istent?
Lehet parancsolni a szeretetet?
A szeretet nem csak egy érzés, amely vagy ott van, vagy nincs?

„Istent lehet szeretni”, válaszolja a Szentatya, „mert nem elérhetetlen számunkra. Belépett életünkbe, elénk jön és mindannyiunkban egyénileg hat a szentségek által; az Egyház hitén keresztül fordul mindannyiunkhoz; olyan emberekkel való találkozásaink során közelít felénk, akiket már megérintett, megváltoztatott, lángra gyújtott, ők pedig fényt sugároznak. Különböző módon és különböző alkalmak által zörget szíveink ajtaján, csak hogy ösztönözzön bennünket szeretete viszonzására.

Néhány más kérdés, amelyre XVI. Benedek próbál válaszolni körlevélben:
Képesek vagyunk a felebarátunkat szeretni akkor, ha nem is ismerjük őt, sőt ellenszenves számunkra?
Parancsaival és tilalmaival nem teszi számunkra az Egyház keserűvé az eroszt, amely mások felé mozgat minket, hogy kapcsolatokat teremtsünk?
Nem kellene az Egyháznak a szeretet-szolgálatot más jótékonykodó szervezetekre hagyni?
Nem lenne okosabb, ha inkább egy igazságosabb társadalmi rend kidolgozásán munkálkodnánk, ahol többé nem lenne szükség jótékonykodásra?

A körlevél egy Szentírás-idézettel kezdődik: „AZ ISTEN SZERETET; aki megmarad a szeretetben, Istenben marad, Isten pedig benne” (1 Jn 4,16) János első levelének e szavai a keresztény hit magvát fejezik ki: a keresztény istenképet és ennek következtében a keresztény emberképet is. Az hogy valaki keresztény lesz nem egy helyes döntéssel, vagy egy nagyszerű gondolattal indul, hanem az Istennek való találkozással, aki egy egészen új nézőpontot kínál életünk számára, és ezáltal egy átirányulást.

Hogy a pápa az Isten szeretetéről beszél a körlevelében, annak az az oka, hogy a mai világban Istenre hivatkoznak amikor bosszúról beszélnek, sőt a másik gyűlöletének kötelességéről, vagy erőszakra uszításról.
 

1

Körlevele első, elméleti részében a pápa hosszasan elemzi a „szeretet” fogalmát és filozófiai és teológiai gondolatmenetekkel fűszerezi azt. Hangsúlyozza, hogy Isten és felebarátunk szeretete egy és ugyanazon valóság, miközben az első a forrása a másiknak. Minden keresztény azonban maga is olyan forrássá válik, akiből élő vizek áramlanak. Kizárólagosan csak szétosztogatásból azonban nem lehet élni. Muszáj feltöltekezni az eredeti forrásból, Krisztus szívéből, amely elvérzett a kereszten. Ez a szeretet Isten felénk való szeretetének a kicsúcsosodását jelenti.

Már a körlevél első oldalaiból világos, hogy a Szentatyát aggasztja a szeretet szó elszegényítése a mai világban. XVI Benedek bemutatja a szeretet különböző dimenzióinak az egységességét, mégpedig kiegyensúlyozottan és világosan megfogalmazva. Nem lenne helyes a szeretet részleges értelmezéseit egymás ellen állítani, mintha lenne külön emberi, szociális, vagy teológiai szeretet. Egységesen kell látni őket. Ezért levele első részében a Szentatya a szeretetet a vallás, majd a filozófia és végül a Biblia szemszögéből vizsgálja. A filozófia segített a vallásokban található negatív elemek megtisztításában, de az ember szeretetvágyára képtelen végleges választ adni. Csak a megtestesült isteni Ige világít rá az ember és az emberi szeretet titkára.

A pápa felteszi a kérdést, hogy vajon végsősoron a szeretet összes formája egybefonódik-e, vajon különböző megnyilvánulásaik ellenére ezek mégis egy lennének, vagy csak homlokegyenest különböző valóságok megnevezésére használjuk ugyanazt a szót? Idéz Nietzsche-től is a nihilizmus modern atyjától, hogy választ adjon a modern kultúra kihívására. Ratzinger már a doktorátusi értekezésében - ebben Szent Ágostonról írt - megállapította, hogy a keresztény hit már az első századokban sem az őt megelőző vallásokból merített, hanem a filozófiából, amely az ész diadalát jelenti a hiedelem fölött. A filozófia azonban mégis alulmarad a hittel összehasonlítva.
 

Az erosz és agapé különbözőségét és egységét XVI. Benedek így magyarázza:

„A férfi és a nő közötti szeretetnek, mely nem gondolkodásból és akarásból fakad, hanem az egész embert egyszer csak hatalmába veszi, a görögök az erosz nevet adták. Már most elővételezzük, hogy az Ószövetség az erosz szót csak kétszer használja, míg az Újszövetségben egyáltalán nem fordul elő. A szeretetet kifejező három görög szó közül – erosz, philia (baráti szeretet), agapé – az újszövetségi iratok az agapét részesítették előnyben, mely a görög nyelvhasználatban mellőzött volt. Az erosz e nyelvi mellőzése és a szeretetnek az az új rétege, mely az agapé szóban mutatkozik, minden bizonnyal jelzi azt a lényeges újdonságot, amit a kereszténység éppen a szeretet értelmezésében hordoz.” (3) A görögök az eroszban elsősorban bizonyos mámort láttak, olyan állapotot, melyben az értelmet „isteni ôrület” keríti hatalmába, ami kiragadja az embert a maga szűkös létéből, s ebben az elragadtatott állapotban valami isteni hatalom a legnagyobb boldogságot tapasztaltatja meg vele. (4)

Az Ószövetség nem utasította el az eroszt, csak annak hamis istenítését vetette el. A zabolázatlan erosz nem emel fel az istenséghez, hanem letaszítja az embert a mocsárba, ezért megtisztításra van szüksége.
 

2

Körlevele második részében XVI. Benedek az ima és a kontempláció elsőségét hangsúlyozza a keresztény jótékonykodó szolgálat végzésében. Ha egy keresztény imádkozik, nem azért teszi, hogy megváltoztassa Isten terveit, vagy helyre hozza azt, amit Isten már előre látott. Azért keresi őt, hogy Isten Szentlelkének hatalma által legyen jelen benne és tevékenységében. A személyes Istennel való bizalmas kapcsolat és az akaratára való ráhagyatkozás megakadályozza az ember lemorzsolódását és kiszabadítja őt a fanatikus és terrorista tanítások börtönéből. A hamisságtól mentes vallási hozzáállás kiküszöböli azt, hogy az ember jogot formáljon Isten megvádolására azért, hogy engedélyezi a nyomorúságot anélkül, hogy együtt érezne teremtményeivel.

Elemezve van a szeretet és az igazságosság kapcsolata is. A 19. századtól kezdve az Egyház jótékonykodását a marxista tanítás kezdeményezett bírálat érte. A szegényeknek ezek szerint kevésbé lenne szükségük a jótékonykodásra. hanem inkább az igazságosságra. A karitatív munkálatok által a gazdagok elkerülhetik az igazságosság bevezetését és megnyugtatják lelkiismeretüket. Igazságos rendet kell kialakítani, ahol mindenki részesülne a világi javakból, így senki se szorulna rá a jótékonykodásra. Ebben az érvelésben van ugyan egy kis igazság, de annál több tévedés. A jótékonykodásra még a legigazságosabb társadalomban is szükség lesz. Aki azt állítja, hogy az igazságos társadalmi rendszerek feleslegessé tennék a jótékonykodást, materialista ember-értelmezést takar: azt a hiedelmet, hogy csak kenyérrel él az ember. (Mt 4,4)

Ami a jótékonykodást végző embereket illeti, először is szakmailag hozzáértőknek kell lenniük. De mivelhogy az emberek mindig többet várnak el, mint az előírásokban megfelelő bánásmódot, a szakmai felkészítés mellett e munkásoknál nélkülözhetetlen a szív formálása is. El kell vezetni őket a Krisztussal való találkozásra Istenben, amely felébreszti bennünk a szeretetet és megnyitja szívüket mások iránt, tehát hogy a felebaráti szeretet ne Kívülről adott parancs legyen számukra, hanem következménye hitüknek, amely a szeretet által lesz tevékennyé.

A jótékonykodásban az imáé az elsőség, amely mint a Krisztustól való új feltöltekezés eszköze nélkülözhetetlen szükségletté válik. Aki imádkozik, nem idejét pazarolja, még ha úgy is tűnhet, hogy a helyzet súlyossága tetteket követel. Az áhítatosság nem gyengíti a szegénység vagy a felebarátunk nyomora elleni harcot. Az imában Istennek szentelt idő nemcsak hogy nem árt a felebaráti szeretet gyakorlásának, hanem annak kimeríthetetlen forrása. (36)
 

Röviden még egyszer a körlevél főbb gondolatai:

Az Istenbe vetett hit az az alapvető kihívás, amellyel az ember és az Egyház szembesül a harmadik keresztény évezred küszöbén. XVI. Benedek nagyon is tudatában van azzal, hogy hol gyökereznek a mai világ problémái. A szeretetről való elmélkedés a kereszténység lényegét érinti.

Egy olyan világban, mint a mienk, ahol egyre jobban előtérbe kerül a mogorvaság és a rámenőség, amikor a vallással visszaélnek egészen az Isten nevében való gyűlöletig, a tiszta ész képtelen minket megvédeni vagy megmenteni. Az élő Istenre van szükségünk, aki a végsőkig szeret minket. Személyesen kell találkoznunk Istennel. Társunkká kell, hogy váljon. Hogyan valósítható ez meg a mi gyakran drámai mindennapjainkban?

XVI. Benedek körlevélének második része konkrét választ ad erre a kérdésre. Akkor lehetséges ez, ha a nagybetűs Szeretetet beengedjük az emberi történelembe. Ha az örökké titokzatos Isten ott élhet az emberek között, akiket szeretetből szeretetre teremtett, akiket mindöröktől fogva szeretett és szeret, akik természetébe beültette a szeretet parancsát és a szeretet utáni vágyat.

A szeretet az emberiség alapszavai közé tartozik. Az Egyház szerepe, hogy megtisztítsa az értelmét és visszaadja neki régi csillogását és szépségét, hogy a szeretet újból bevilágítsa életünket és világítótorony legyen utjainkon.

Visszaadni a szeretetnek régi csillogását annyi mint visszatérni annak gyökereihez, vagyis Istenhez. Körlevelével a Szentatya meg akarja erősíteni hitünket a Szeretetben, amely Isten.
A szeretetben való hit ugyanis a legerősebb elem az ember megváltozásában.
Ösvény a boldogság csúcsához.

Az Isten szeretet című körlevél válasz az emberiség szükségére és vágyára a szépség iránt. Az Istenről, emberről, és a szeretetről szóló igazság kifejezése.

Végül hadd idézzek II. János Pál pápa Az ékszerbolt című könyvéből:

„Semmi más nem létezik, amelyet az emberi életben több tér illetne meg, mint a szeretetet, és semmi más nem létezik, ami ennyire kevéssé ismert és titokzatos lenne. A különbség aközött, ami a felszínen látható és a szeretet titka között, ez a dráma forrása. Ez az egyik legnagyobb drámája az emberi létnek.
 

(Gáspár Gyula fordítása)