Sokat lehetne beszélni a szeretetről, de hadd tegyek csak egy megjegyzést Benedek pápa enciklikájához a szeretetről. Sok jó gondolatot tartalmaz, főleg a szeretet patinás bemutatása a görög filozófiai hagyomány szemszögéből, az érosz és agape fogalmai által. Ez egyben az enciklika gyenge pontja is. A szeretet és hűség szentírási jelentése, vagy a keleti karuna fogalma ennél gazdagabb. Leszűkíteni az enciklikát egyetlen filozófiai hagyományra egyoldalúnak és részlegesnek tűnik. Ráadásul a szeretet tárgyalása az enciklikában eléggé szegényes, amikor az igazságossággal kapcsolatban tárgyalják. Majdnem úgy néz ki, hogy a szeretet és az igazságosság kizárják egymást, hogy

az ‘egyház’ feladata a jótékonykodás és
a kormányoké az igazságszolgáltatás.

Mitévők legyünk akkor, ha a kormány is igazságtalan? Nemde a szentírási Yahweh szeretetének a fogalma magában foglalja az igazságtételt Yahweh anawim-jai számára? - az özvegyek, gyerekek, és idegenek számára?

Úgy gondolom a szeretet fogalma akkor gazdag igazán, ha a hűséggel összefüggésben értelmezzük: hűség saját énünkhöz, az Énhez (Isten), és másokhoz. Akkor majd a szeretet magában foglalja az igazságosságot is.