Milyen a mai fiatalok életérzése?

Bevezetés

1. Nem létezik (többé) a fiatalság?

Diakónus éveimben egy nyugdíjas megjegyzése szöget ütött a fejemben: "Minek beszélünk annyit a fiatalokról? Azelőtt ilyen nem volt."

Azok az elképzelések, miszerint a gyerekeket különbözően kell kezelni a felnőttektől, hogy nem ké­pesek nehéz testi munkát végezni, vagy hogy a fiatal bűnözőkre enyhébb büntetést kell kiróni, mint a felnőttekre, 150 év előtt még nem létezett a nyugati polgári társadalmakban. Az sem volt megszo­kott, hogy a gyerekeknek és serdülőknek saját ruhára, saját játékra, saját könyvre, saját orvosra, és egy olyan oktatásra lenne szükségük, amely alkalmazko­dik az egyéni testi és lelki fejlődésükhöz.

Azelőtt a gyermekkor, a fiatalság, és felnőttkor sem volt olyan egyértelműen szétválasztva egymás­tól.

A fiatalkor, a felnőtté válás kora kb. 100 évvel ezelőtt volt első alkalommal tudományosan megvizs­gálva. Általában a fiatalok alatt a 11-25 évtől terjedő korosztályt értik. Az egyik fontos eleme a felnőtté válásnak a munkába állás. Sokan ezért azt vallják, hogy a hosszú iskolaképzés miatt a fiatalság korszaka egyeseknél 30 vagy még ennél több évig is kiterjedhet.

Ezzel szemben mások, mint például Neil Postman amerikai társadalomkutató (szociológus), veszé­lyeztetve látják a felnőttek és gyerekek közötti különbségek fennmaradását - például a tévé min­dent egy kaptafára formáló hatása miatt. Erről azonban majd később.
 

2. "A" fiatalság nem is létezik

Ezzel a válasszal mindenki találkozik, aki fiatalokkal foglalkozik. A mai fiatalok egyik jellemvoná­sa azonban, hogy érzelmeikben, gondolkodás- és kifejezésmódjukban erősen megkülönböztetik magukat.

Ezt a bonyolultságot próbálom majd bemutatni a különbségek lehengerlése nélkül. Fő forrásom Christian Friesl előadása, aki az Osztrák Fiatalságkutató Intézet elnöke volt, és ma a Katolikus Osztrák Akció vezetője. Az irányzatok, amelyeket 1996-ban mutatott ki előadásában, a Shell 2000 tanulmány szerint tovább folytatódnak. A Shell Németország legnépszerűbb fiatalokkal foglalkozó közvéleménykutatása. De nemcsak statisztikákból szeretnék idézni; megszólalnak majd a tudósok és a fiatalok is, és személyes élményeimet is megosztanám.
 

3. A fiatalság mint a változási folyamatok mutatója

Az ausztriai Jezsuiták találkozójának témájául a társadalmi munkálkodás mellett a fiatalság témáját választották. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy a fiatalságnak szerepét az Egyházban nagyra értékel­jük. Az 1979-i latin-amerikai püspöki konferencia Puebla-ban az elszegényedettek és a fiatalság melletti elkötelezettséget hangsúlyozta. A fiatalságban egy valódi potenciális erőt lát az evangelizációra, a jelenben és jövőben egyaránt. Részemről azonban megkérdőjelezném e nagy szavak jogo­sultságát a mi szélességi fokunkon. Szerintem túl sokat várunk el fiataljainktól és a saját feladatun­kat próbáljuk rájuk hárítani.

Azonban a fiatalság a társadalom nagyon érzékeny részét képezi. Sőt, sokan úgy vélik, hogy ők alkotják azt a csoportot, amely a leggyorsabban képes magába szívni a társadalmi változásokat, ugyanis ők a régi értékek és az új társadalmi fejlődések feszültséggel teli közbülső terét foglalják el.

A Jézus Társaságának 34. általános közgyűlése arra hívta fel a figyelmet, hogy az Evangéliumot nem lehet attól a kultúrától függetlenül hirdetni, amelyben élünk. Ha mi ezt megszívleljük, akkor a fiatalok életérzéseivel való súrlódásaink, amelyek egyben a változási folyamatok mutatója is, a hit-, és értékátadás általános előfeltételeivé válnak, függetlenül attól, hogy hol munkálkodunk.
 

"...egyáltalán nem olyan egyszerű..."

A modern kultúra egyik jellemvonása, hogy a sokrétűséget részesíti előnyben:
- Az oktatáshoz való könnyebb hozzáférhetőség az esélyek újraelosztásához vezetett;
- A geográfiai mobilitás (ingázók) a szociális miliők elterjedéséhez vezetett;
- Minél több anyagi és időbeli szabadság áll rendelkezésre, annál jobbá válik az egyéni életvitel;

A fiatalokat gyakran "áttekinthetetlen" nemzedéknek hívják. Ezalatt egy korosztály teljes beréteg­ződését értik bizonyos kultúrákba, irányzatokba, életstílusokba és díszletekbe. Az egyéni életvitel jól hangzik ugyan, de azért nem mindig kellemes.

Mária (19) írja: "Egyszerűen képtelen vagyok zöld ágra vergődni. Az élet átkozottul nehéz. Vagy csak én nehezítem meg magamnak? A saját életemet kialakítani, megszervezni, és amellett még élni is - ez egyáltalán nem olyan egyszerű. Csak én látom így, vagy mások is hasonló cipőben járnak? Ez talán egy ostoba kérdés, de engem mégis foglalkoztat."
 
 

1. A fiatalság kultúrája

1.1 Díszletek

Díszletnek nevezem a 90-es évek társadalmi rendjét. Így például a Michael Jackson díszlet beborít­hatja az egész földet. Egy hong-kongi tizenéves ugyanolyan aprólékosan ismeri ideálja dalszövegeit, dallamfoszlányait, és stílusát, mint egy bostoni vagy erfurti fiatal. A kapcsolatfelvétel lehetőségének esélye ezzel a távol élő díszletrokonnal azonban nagyon csekély. Ettől függetlenül megosztják egymás nézeteit, szenvedélyeit és egy ugyanolyan értékrendszerű világban élnek.
- A díszletek határozzák meg a fiatalok mindennapos életét a társadalomban;
- A díszletek társadalmi hálózatok hasonló beállítottságú-, érdekű-, szükségletű és világnézetű emberek számára;
- A díszletek lehetővé teszik a fiatalok számára a fiatalság másságának kultúráját;
- A díszletek átfogóak (globálisak) és tájak fölöttiek. A 24 év alattiak többsége beépül valamilyen díszletbe;
- Felső Ausztria fiataljainak 41 %-a legalább egy díszlethez (hip-hop, gördeszka, techno, stb.) tartozónak vallja magát;
- Több díszlethez is lehet tartozni egyszerre;
- Egy díszlettel való beazonosulásnak különböző fokozatai lehetnek: mag-díszletek, perem-díszletek, szabadidő-díszletek;
- 19 éves kortól felfelé a díszletekhez tartozás szálai kezdenek lazulni;
 

1.2 A fiatalok kultúrájának jellemzői

A fiatalok mai kultúrája legjobban egy építőkockákat tartalmazó zsákhoz hasonlítható a legjobban: mindenki kedvére válogathat az elemekből, hogy ezzel kifejezze sajátos életstílusát. Ezek az elemek rugalmasak és gyorsan lecserélhetők másokra. A fiataloknál mi elsősorban a külső jellemzőiket vesszük észre leginkább: egy divatdarabot, zenei irányzatokat vagy a jelképeket. De nemcsak mindig a külsőről van itt szó. Ha közelebbről megvizsgáljuk a fiatalok különböző kultúráit, a háttérben mindegyikükben felfedezhetőek közös vonások:

- A fiatalok kultúrája FESZÜLTSÉG: Nagyra értékelik az élményeket és változásra törekvőek. Szabadidejüket a dinamika és erős ellentétek jellemzik. Ezt olyan fogalmakkal fejezik ki mint a CSELEKVÉS (action), HAJTÓERŐ (drive), TESTIERŐ (power) és FELLOBBANÁS (flash).

- A fiatalok kultúrája ESZTÉTIKA: A hírközlők (média) fontos szerepet tulajdonítanak a külső megjelenésnek. Ez összhangban van a fiatalok önmeghatározására való törekvésével. Egy 15 éves lány csoportban például az egyik lány egyre inkább úgy érezte, hogy a többiek peremre szorítják. Az ok nagyon egyszerű volt: sosem öltözött ki.

- A fiatalok kultúrája ÜZLET: A viszonylag magas rendelkezésre álló bevételük fontos gazdasági tényezővé teszi a fiatalokat. Kialakult egy a fiatalokat megcélzó piac. A fiatalok azonban nemcsak passzív áldozatai a fogyasztóiparnak. Alkotóan is tudnak bánni a felkínált áruval.

- A fiatalok kultúrája SZABADIDŐ: A begubózás a saját magam iránti szükségletet fejezi ki. Egyre jobban nő a fontossága a saját négy falam közé való bezárkózásnak és a szabadidőnek, mint saját magam idejének és egyben szórakoztató időnek is. A jól kialvás és a semmittevés iránti szükséglet válasz a modern élet rohanására. A serdülők egyik legfontosabb szabadidő-töltési formája a zene­hallgatás. Ez többfajta szerepet is betölt: menekülés a valóságtól, problémák szőnyeg alá söprése, kulcs egy álomvilágba, szórakozás, elégedetlenség kifejezése. A zenének rendkívüli hatása van a fiatalok azonosságának kialakításában és aláhúzza az önállóságra törekvést.

- A fiatalok kultúrája ÖSSZETŰZÉS: a rajtuk uralkodó társadalommal, és talán ez létezésének központi értelme is. A serdülők képtelenek azonban egy egységes kultúrát kialakítani, mert a globalizált, neo-liberális, vagy poszt-modern társadalom túlságosan színtelen ehhez és saját maga is széttöredezett. Emiatt csoportosulások tömkelege jött létre. Olyan avantgárd tervezők, mint Vivienne Éestéood vagy Jean-Paul Gaultier gyakran átviszik a fiatalok világának kihívó jelképeit az ellendivat öltözékeiből a hivatalos divat ruháira. A ruhagyárak láncolata azután ezekből árban is elérhető tömegdarabokat állit elő. Ennek következményeként pedig a konzervatív rétegek ruha­tárjaiba is bekerülnek ezek az eredetileg tiltakozó hangnemet megütő jelképek.

És itt bezárul a kör. A fiatalok kultúrája állandó kihívásnak és változásnak van kitéve, mert a serdülők újból és újból el akarják határolni magukat a felnőttektől és a kereskedelemtől. A spirál egyre gyorsabban forog. Az elhatárolás érdekében a fiatalok ódon formákat fedeznek fel újra (átlyukasztások). Mire manapság valaki megismer egy irányzatot, addigra rég lekésik róla.
 

1.3 A hírközlők és a gazdaság befolyása a fiatalságra

A hírközlésről való vitákban gyakran olyan kiugró eseteket hoznak fel, mint például az erőszakra hajlamos fiatalok, vagy az erőszakot ünneplő zenei szövegek és ezek alapján gyorsan elítélik őket. Sok fiatalok csoportjain és szervezetein megfigyelhető jelenség nyugtalanítja a pedagógusokat és szülőket, ezért most nagyító alá teszik a hírközlés és fogyasztói társadalom befolyását a fiatalokra.
 

a) A tizenéves a hírközlő-világban

A városokban a tér egyre jobban beszűkül. A hiányzó teret a fiatalok részben az interneten találják meg. Sok fiatal üzleti hasznot is képes húzni belőle. Néha még saját vállalatokat is alapítanak. Rushkoff társadalomkutató (szociológus) szerint a fiatalok megtanultak élni a hírközlés zűrzava­rában, sőt, még élveik is azt. Ezen azt érti, hogy feltűnően gyorsan alkalmazkodtak az érzékszerveik ingerléséhez és érzelmeik szünet nélküli bombázásához. A válaszuk egy védőfal kialakítása volt, amely megfelelő távolságot biztosít anélkül, hogy teljesen elválasztaná őket. Tiltakoznak az ellen, hogy passzív megfigyelővé alázzák őket. Inkább megcsapolják a hírközlést. A gazdag kínálatot eszközként használják saját programcsomagjuk kialakítására. A 21. században nem az lesz a sorsdöntő, hogy a figyelmünket milyen hosszan tudjuk egyvalamire összpontosítani, hanem hogy hány dolgot tudunk egyszerre és jól végezni.

Más véleményen van Postman társadalomkutató (szociológus). A gyerekek felnövésük során a következő tulajdonságokat fejlesztik ki: erősebb egyéniség, logikus és következetes gondolkozás képessége, a jelképektől bizonyos távolságot tudjanak tartani, magasabb fokú elvonatkoztatások nem okoznak különösebb nehézséget, és képesek a jövő felé kitolni szükségleteik azonnali beteljesülését. Aki ezeket a képességeket nem fejleszti ki magában, mert a távdobozok nevelik fel, az csak felnőtt gyerekké válhat csupán, akinek érzelmi és értelmi képességei nem a történelembe beágyazódva fejlődött ki.

A kutatók két nagy csoportot különböztetnek meg: az egyik a technika iránt lelkesedő fiatalokból áll, akik a modern kommunikációs csatornákat kedvelik (Internet, rádió, telefon), a másik pedig a visszafelé forduló, passzív fiatalok csoportja.

Az első csoportnak nagyon sokoldalú kapcsolatai vannak; számukra a szabadidő aktív kihaszná­lásában a kommunikációs eszközök szolgálnak alapul. A másik csoport passzív, a tévé előtt ücsörög, emberi kapcsolatai szegényesek, és a szabadidejüket sem tudják aktív módon kihasználni.
 

b) A reklámok befolyása a fiatalokra gyakori téma.

Egy kanadai újságírónő, Naomi Klein szerint az áruházak nemcsak termékeket kínálnak, hanem a vagányságot is nyomják a fiataloknak, kizsákmányolva kultúrájukat. A fiatalok önazonosság-keresése így nem tud kibontakozni, hisz a keresés is szükségtelenné válik, azonosulniuk kell a Nike, Adidas és Levi's cuccokba öltöztetett szörnyetegekkel.

Manapság minden áldott nap százával tolják a képeket a fiatalok orra elé, mindegyikről azt állítva, hogy lám, így kellene neked is kinézned. Egy olyan társadalomban élünk, ahol az embereket azzal gyöngítik le a legjobban, hogy minden valódi érzést kipusztítanak belőlük. A legerőszakosabb eszköz erre a fogyasztói társadalom gondolkodásmódja, amely próbálja belénk szuggerálni, hogy az IKEA bútorok képesek boldogabbá tenni minket. Az értékrendszerünk a fogyasztói társadalom gondolatvilága diktálja anélkül, hogy ez valaha is eljutna tudatunkig. Szerintem radikálisan újra önmagunkba, önmagunkra kell tekinteniük és szétrombolni azt az elszigeteltséget, ami körülvesz bennünket.
 
 

2. A kívánság-potenciál

2.1 Fogalommagyarázat

Minél kevesebb ellentét van egy társadalom értékrendszerén belül, annál kevesebb az összeütközés. Ha valaki ragaszkodik az értékekhez, az nem azt jelenti, hogy az illető maradi (konzervatív). Aki nem teszi manapság nyilvánvalóvá, hogy milyen értékek mögé kíván felsorakozni, az elveszett.

A fiatalok értékeiről ugyanazt lehet elmondani, mint amit a fiatalság kultúrájának sokaságáról megállapítottam. Mindenki felállíthatja a saját maga értékrendszerét. Az ideológiák és határozott világnézetek hidegen hagyják őket. A gyakorlati életben inkább az "is-is", nem pedig a "vagy ez - vagy az" elve alapján élnek. Így például a technika és a "modern élet" iránti erős érdeklődés számukra egyáltalán nem jelenti a társadalmi kapcsolatok elszegényesedését.

Aki értékeit másnak kívánja átadni, annak a legfontosabb a hitelesség. Ma a fiatalok tekintélyi alapon már nem fogadják el őket; hiteles magyarázatot kell tudni adniuk. A fiatal és idősebb emberek értékei hasonlóbbak, mint azt azelőtt gondolták. A 60-as évek nagy konfliktus-témái mára eltűntek. Az egyik tanulmány szerint ma már a szülők mindössze 28 százaléka akarja gyermekét "másként", vagy "egészen másként" nevelni, mint ahogy őket nevelték. A 80-as évek közepén ez az arány még 48% volt.
 

2.2 A fiatalok értékrendszerének jellemzői

- Minden korcsoport számára "szent" az egyensúly a szabadság és védettség, az önmegvalósítás és tartós kapcsolatok kiépítése (baráti kör, élettársak, család) közt. Számukra fontos a család és a foglakozás összekötődése. Háromnegyed részük helyesli az együttélést, nyitva hagyva a lehető­séget egy esetleges házasságra, fele pedig szeretne megházasodni. A férfiak és nők között szinte semmi különbség sincs ezen a téren. Csak 24 év után a nők hajlamosabbak foglalkozásuk feladásara a családi élet javára. Ez azonban inkább csak álmodozás, mint valóság: az emberi kapcsolatok nagyon is megsínylik a társadalomi egyénekké válást.

- Feltűnő, hogy a serdülők szomjukat a szabadság és megvédettség után majdnem kizárólag csak kis csoportokban akarják megvalósítani, a társadalmat nem látják erre képesnek. A kis csoportokban könnyebb megnyílniuk és kibontakozniuk.

- Minél nagyobb jelentőséget öltenek a kiscsoportok, annál élesebb az ellentét a nagy társadalmi összejövetelekkel szemben. A politikusok szertartásossá vált tevékenységét a napi élet számára tárgytalannak tartják.

A társadalmi, egyházi, vallási, politikai és környezeti kötelességvállalás egyre inkább csökken. Az egyén többé nem azonosítja be magát az Egyházzal, politikai pártokkal, vagy környezetvédelmi csoportokkal.

Az Egyesült Európa gondolata is hidegen hagyja őket: az európaiak egyesülésének szónoklata csupán külsőség a számukra; úgy vélik, csak pénzről van itt szó.

- Értékrendszerükben az önállóság a listavezetők egyike, vagyis egyre fontosabb számukra, hogy saját létterük legyen, amelyet kizárólag ők uralnak, hogy ötleteiket ki tudják bontakoztatni és átültetni a valóságba. Azonban nem mindenki rendelkezik megfelelő rugalmassággal és önálló­sággal ahhoz, hogy életük irányítását saját kezükbe vegyék.
 
 

3. Az önmegvalósítás lehetőségei

Friesl Christian többet foglalkozik az önmegvalósítás lehetőségeivel, mint a társadalom értékrendszerével.
 

3.1 Lehetőségek és (túlzott) követelmények

Első pillantásra a gyerekeknek és serdülőknek jók lehetőségeik: jó a pénzügyi forrás, jó az egészség­ügyi ellátás, az oktatás hozzáférhetősége, sok lehetőség adódik a szabadidő töltésre, megnövekedett a mozgásterük, és a tömegtájékoztatás tarka forrásai áll a rendelkezésükre, és mindez hatalmas vál­tozást jelent a második világháború utáni szegényes körülményekhez képest. Mindenki kibányász­hatja a rejtett tehetségét önmagából. Ebben a teljesítményre beállított világban kell érvényesülniük, ahol az egyéni szakmai tudás a döntő.

A mai fiataloknak már nem természetes a foglalkozásuk tartós egybeolvadása a magánéletükkel, ami azelőtt az emberhez méltó élet egyik jellemvonásának számított. A hosszabb vagy rövidebb munkanélküli időszakok számukra az élet velejárójává váltak.

Sokakra túl nagy nyomás nehezedik azzal, hogy életüket egyénileg és egyénivé alakítsák. A mai társadalom értékrendszerének vannak ugyan előnyei, de vitán felül áll, hogy hátrányai is.
 

3.2 Új pszicho-szociális problémák

Sok gyereknek külön naptárja van, ahova bejegyezheti heti tennivalóit. Egyik helyről rohannak a másikra: zeneképzésről a nyelviskolába, onnan a kórusgyakorlatra, majd a labdarúgási edzésre, onnan pedig a távol élő barátnőjükhöz. Még a játék idejüket is meg kell szervezni, mert történetesen a környéken nincs más gyerek.

A tartós igénybevételre (stresszre) a fiatalok ugyanúgy reagálnak mind a felnőttek: megbetegednek. A diákok egy harmada olyan betegségi tüneteket mutat, mint az ügyvezetők (menedzserek): alvási zavarok, koncentráció-képtelenség, has- és fejfájások. Egyre több tanár számol be a fiatalok evési zavarairól, hiperaktív viselkedésükről, érzékelési zavaraikról.
 

3.3 A modernizáció számára elveszett nemzedék

A hátrányos helyzetű fiatalok, vagyis azok, akiknek önmegvalósítási lehetőségeik korlátozva vannak, vagy csak lazán képesek kötődni embertársaikhoz, általában zátonyra futnak a társadalom kihívásai miatt, és a modernizáció számára elvesznek. Ezután hajlamossá válnak a kábítószerre, az alkoholra, az erőszakra és a jobboldali erély (radikalizmus) iránt.
 

3.4 A szegények és gazdagok közti szakadék egyre szélesebb lesz

A fiatalság túlnyomó része képes lépést tartani a kihívásokkal. A fiatalok fele a személyes jövőjét „többé-kevésbé biztonságos”-nak ítéli, a társadalom jövőjét pedig két harmada véli „többé-kevésbé biztoságos”-nak. A fiatalok többsége tehát úgy látszik jól alkalmazkodott a modern társadalomhoz, optimista a jövőt illetően, pragmatista, és jó erőben érzi magát. Ijesztő azonban azon fiatalok esete, akik hiányt szenvednek a pénzből, társadalmi kapcsolatokból, és gyakran a fejük fölötti tetőből is. Bécsben minden tizedik tanulót érint ez a probléma.

- Gyermekeink egy része túlságosan el van kényeztetve, egy másik részével pedig senki sem törődik.

- A különbségek a kelet- és nyugatnémet serdülők közt nemhogy csökkenne, hanem növekszik.

A szegények és gazdagok közti szakadék tovább növekedését leginkább akkor vesszük észre, ha tekintetünket a Nyugati világ látóhatárán túlra irányítjuk:

- A fejlődő országok a következő kérdés elé kerültek: alig kiképzett munkaképes tömegek egy olyan társadalom kellős közepén találják magukat, amely az automatizációra és a munkaerő lecserélé­sére irányul. Ezen csak egy hatalmas oktatásprogram tudna segíteni, melynek célja a számítógépes forradalom meghonosítása lenne. Az észak-dél konfliktus egyik további megnyilvánulása az ilyen esélynélküli nemzedékek társadalmi (szociális) gondozása.

- A globalizációból ki vannak zárva a külvárosi és a vidéken élő fiatalok, kiváltképpen a lányok és fiatalasszonyok, ami a jövőnélküliség érzését hozza magával. Mexikóban például a munkanélkü­liek 70 százalékát lányok és fiatalasszonyok teszik ki.

3.5 Az erőszak és jobboldali erély mint az egyenlőtlenségek következménye

Több oka is van annak, hogy a fiatalok hajlamosak az erőszakra. Az egyik ok a különböző egyen­lőtlenségekben rejlik:

- "A hátrányban részesítés fokozott jobboldalisághoz vezet" - ez volt az egyik a fiatalok körében végzett felmérés címe. Minél súlyosabb a bizonytalanság, a jövőtől való félelem, minél nagyobb a hiányosság egy-egy iskolai oktatásában, az ausztriai fiatalok számára annál vonzóbbá válnak a szélsőjobboldali gondolatok.

-A serdülő bűnözők állampolgárságának látványos eltolódása a külföldiek, főleg a volt Jugoszlávia országai felé. Ez főleg Svájcban volt észlelhető. A kelet-európai országok lakosainak a nyugat, a már szinte szemérmetlen (obszcén) kínálatával, jólétével és kényelmével paradicsominak (eldorá­dónak) látszik. Ha ehhez még hozzá adjuk a kábítószer kereskedésből kínálkozó könnyű jövedel­met, akkor ez olyan vonzóhatást gyakorol, ami az úgynevezett "turistabűnözésben" nyilvánul meg.
 
 

4. Vallásosság

Felmérések szerint 10 közül 6 serdülő hisz valamilyen istenben, ennek azonban szinte semmi köze sincs a keresztények személyes Istenéhez, vagy más hagyományos, akár nem-keresztény vallás istenéhez. Inkább a titkos (ezoterikus és okkult) tanokba való beavatás érdekli őket. Leginkább a következő kulcsszavakat lehet a hallani tőlük: zene, hírfogyasztás, boldogság­gyakorlatok, önkihívás (végleteket feszítő sportágak, testkultusz). (Ál-) vallásosságuk fő jele még hogy mindenki saját maga szabja meg keresésének erősségét (intenzitását).

A Kereszténység befolyása csökkenőben van, jelképeit és formáit egyre kevésbé értik. Ennek okai először is a fiatalok önző (individuális) életstílusában, másodszor pedig az Egyház vonzás hiányában keresendők. Az istentiszteletet elfásultnak, az Egyházat pedig jellegtelennek érzik. A legsúlyosabban azonban az nyom a latban, hogy a hit átmentési csatornái eldugultak (család, a fiatalokkal való foglalkozás, hitoktatás, szertartásos rend (liturgia)).
 
 

Zárószó

Befejezésül még szeretnék visszatérni előadásom címére: "Egyáltalán nem olyan egyszerű." A kérdés tüzetes (intenzív) vizsgálata után az a benyomás, hogy a szélességi fokunkon a fiatalok könnyű életének képe, egyre inkább szertefoszlóban van. Egy többelvű (pluralista) világgal kell szembenézniük, ami egyáltalán nem olyan egyszerű,
- mert a fiatalok gyakran saját magukra (vagy egymásra) vannak hagyva;
- mert sokuktól túlságosan magasak az elvárások;
- mert a szakadék a "szegények" és "gazdagok" között tovább tágul;
- mert a fiatalok szabadságát erősen veszélyeztetik a tömegtájékoztató eszközök és a kereskedelem;
- mert térben és időben egyre jobban beszűkülő világgal kell szembe nézniük, és sokan attól tartanak, hogy majd kiszorulnak belőle;
- mert ilyen körülmények között a hitet, a dolgok értelmét, az összetartást és igazságosságot feszegető kérdések tárgytalanná válnak.
 

(Gáspár Gyula fordítása)