Szeretet fogalmunk egysége és összetettsége
 
Szilvássy Gábor
Torontó, Kanada


A szeretet fogalma nagyon szerteágazó és sokan írtak már róla. Megbeszéléséhez a görög kultúra szeretettel kapcsolatos fogalmainak tisztázására összpontosítok a görög gondolkodók fogalomképzési logikájából kiindulva.

Az általános fogalom a görögök számára kiemelten fontos volt. A görög gondolkodók egyik legfőbb törekvése a legáltalánosabb fogalom megtalálása volt. Az általános (nem) fogalmat önálló szóval jelölték. Míg az általános fogalomba tartozó sajátos (faj) fogalmakat vagy önálló szóval fejezték ki, vagy megnevezték az általános fogalmat és egy megkülönböztető jelzőt tettek elé. Ennek a jelzőnek részben a fogalom lényegére kellett utalnia, részben megkülönböztetésre alkalmasnak kellett lennie a tőle hasonlóktól.

A sajátos fogalom tehát egy adott nézőpontból tekint az általános fogalomra és kiemeli néhány jellegzetességét. Az így képzett fogalom azonban egységben marad a hatáskörében mindenre kiterjedő általános fogalommal, csak egy irányra van szűkítve. Végül az így kialakított sajátos fogalmaknak értelmezték a kinemesült és eltorzult formáit.

A szeretetet kifejező fogalmakra a görögök önálló szavakat alkottak[1], amint a latin[2] és héber[3] nyelv is. A magyar nyelvben azonban megnevezzük a szeretetet, mint általános fogalmat és egy-egy megkülönböztető jelzőt teszünk elé. Ezek után néhány szempont alapján nézzük a szeretet fogalmaink.
 

A szeretet (agapé)

Az általános szeretet fogalma az egység és általános mérték jelleget hangsúlyozza[4]. A parancsok életünk rendjét határozzák meg, a törvények kifejezik hogyan tartsuk be a rendet, a szeretet pedig a rend célja. A szeretet az összes parancsot egységbe foglalja, s a parancsok úgy irányulnak a szeretetre, mint rész az egészre[5]. Ez az egység tetteink értékelésének mércéje, erkölcsi értékeink általános alapja. Isten ez alapján ítél meg minket. S mivel ezt az egységet Isten hordozza, így Isten a szeretet[6], akihez tetteink igazítjuk. A szeretet Istentől jön és vele egyesít. Ezt az egységre törekvést sejtette meg Plátón is, amit a szeretni ige meghatározásában fejtett ki[7].

A szeretet a személyek közti viszonyban van és a viszonyba kötődés minden formájához személyi érettséget feltételez. Szabad elhatározásból és önkéntes elkötelezettségből való őszinte viszonyba lépést. Kölcsönös vonzás és vonzódás. A szeretetviszonyt az ember önfelülmúlni akarása jellemzi. Önzésének félreállításával a másikat kiteljesedése felé akarja segíteni, amivel a világegyetem üdvözítésének segítésén keresztül Istent is szolgálja és önmagát is gazdagítja. A másik szeretetében a Szentlélek szeretete is közreműködik, így a másikon keresztül Istennel is kapcsolatba kerül.

Ha a szeretet általános fogalmát (agapé) valaki szakszóként  – vagyis egy tudomány szemszögéből nézett fogalomként –  akarja lefoglalni, akkor elveszti a fogalmak átfogó egységét és vele együtt azt a többletet, amivel az egység rendelkezik sokaságának összességén túl. Eredményképpen a már meglévő fogalmak önállósulnak és egymással szembefordulnak; a nyelv fejlődésében reménykedve, hogy valamelyik előbb-utóbb egy értelmi többlettel felruházva átveheti majd az elveszett egység helyét. Ilyen problémával küszködnek azok, akik az agapé és erosz fogalmait egymással ütköztetik és egyiket a másik rovására tevékenykedőnek fogják fel. Hasonlóan gond, ha az agapé-t kizárólag Istennek ember iránti szeretetére akarják lefoglalni. Az első parancs: szeresd Istened; éppenséggel az embert az Isten iránti agapé szeretetre szólítja. Ennek elkerülésére célszerű lenne a teológia szeretet fogalmát hitbeli szeretetnek nevezni.
 

Vágyakozó szeretet (erosz)

A vágyakozó szeretetben két személy vonzódik egymás felé és kötődik össze. Érzékenységet és fogékonyságot hangsúlyoz a másik érzelmei, érdekei, értékei és érdemei iránt. Ez a szeretetfajta teljes önátadást kíván és a másikról való figyelmes gondoskodást vár el. Lehet Isten és ember közt, vagy férfi és nő közt, de mindkét esetben magába foglalja az emberi fajról való gondoskodást is. Ezzel szemben egy tárgyra, vagy egy elvont fogalomra vágyakozó szeretet csak átvitt értelmű lehet[8]. Ez alapján a vágyakozó szeretet egy érzelem-közösség szeretetközössége.

Egy torz hamisítványa az önmagába fordulás és kizárólag saját igényeire összpontosítás, ahol a másik csak birtoklási vágyának tárgyaként jelenik meg. Ilyenkor nincs jelen az egymás felé fordulás, és a kapcsolatban lévő valódi vágyakozó szeretet, hanem csak hamisítványa, az önkielégítésre vágyakozás. Hasonló hamisítványa a féltékenység, ami a szeretett másik elvesztésétől való félelem. Az egymás felé fordulás itt ugyan jelen van, de a másikat a többiektől elzárva, mint egy vagyon tárgyat, akarja birtokolni.

A házasság a vágyakozó szeretet gyakorlására intézményesített hely. Isten tervében a házasság az az elkülönített hely, ahol Isten képmásán keresztül beletestesül a világba. Ugyanilyen elkülönített hely volt a paradicsom is, ahol az emberiség Isten képmásaként született. Ahogy Ádámnak és Évának, úgy nekünk is lehetőségünk van ezt a helyet mennyországgá, vagy pokollá tennünk. Ezen az elkülönített helyen a pár egymás felé és a másikon keresztül Isten felé forduló vágyakozó szeretetébe testesül bele Isten szeretete. S ahogy Ő teljesen Önmagát adja, úgy kéri tőlünk is a teljes önátadást. Ennek a kapcsolatnak a felbonthatatlanságát az Isten képmására születő gyerek oszthatatlansága fizikailag is megalapozza. Az Ószövetségben több helyen is az Ábrahámmal való szövetséget a házassággal jelképezték. Jézus ezen az elkülönített helyen, ebbe a „házasságba” született bele. A házasság Isten szentélye.

A Szentírás megírásakor az erosz szót a termékenységi kultuszt űzők is használták, ami alatt egy részegítő erotikus mámort értettek, amiben az isteneikkel való egyesülést ünnepelték. A szertartásaikban használt nőket önkielégítésük tárgyaként kezelték, ami egyértelműen jelzi, hogy az erosz hamisítványát összetévesztették az erosszal. Az ilyen szóhasználatból adódó esetleges félreértések elkerülésére az erosz szót inkább kihagyták az Újszövetségből.
 

Baráti szeretet (filia)

A baráti szeretet (vagy barátság) az egyirányba forduló barátokat a közös eszme, nézet vagy érdeklődés felé vonzza és önkéntes elkötelezettséggel köti őket össze[9]. Egymás iránti kölcsönös bizalmat, egyenrangúságot hangsúlyoz és titoktartást vár el. Szabadon bízza rá magát a másikra és a másik titkainak bizalmas ismerőjévé válik. A legjobbat adja önmagából és többet ad, mint amennyit elvár. A baráti szeretet tehát a gondolat-közösség szeretetközössége.

Egy eltorzult hamisítványa a közös eszmék látásához egy magasabbrendűségi érzést kapcsol. Ez magában hordozza mások kizárást és lenézést, ami együtt jár a másoktól való elszakadással. A kapcsolaton belüli álcázott torzulás a másik haszonlesésből való kihasználása. Egy másik torzulata a szenvedélyek rabságában való kéjelgés, ahol a kizártak szintén önzésük tárgyai. Egy további torz formája a közjó ellen irányuló társulás, amit az önkény vezérel és a kizártak uralására tör. Közös jellemzőjük, hogy erény-közösségek helyett vétek-közösségek.

A felebaráti szeretet ezzel szemben az egész fajra kiterjeszti a baráti szeretetet, de több mint pusztán önzetlen emberségesség. Vallási elkötelezettségét hangsúlyozza, hogy a jótékonykodáson túl feltétel nélküli szeretetet kíván, ami önmagában hordozza a faj szeretetét is és a fajjal való törődés gondolatát is.

A barátság a nyílt és őszinte párbeszédre elkülönített hely. Az igaz barátot az Ószövetségben az élet balzsamának nevezik[10]. Isten barátjának nevezte Ábrahámot és a prófétákat[11]. S annak ellenére, hogy a Megfeszítettet elhagyták barátai[12], mikor elbúcsúzott mégis barátainak nevezte őket[13]. Azt ígérte: ahol nevében összejövünk ott Ő is jelen lesz[14], jelzi, hogy a barátságunk az Ő barátsága is és őszinte párbeszédeinkben Ő is jelen lesz. A barátság szintén Isten szentélye.
 

Hűségi szeretet (sztorgé)

A hűségi szeretet a közösség felé vonz. A szövetségi ígéretek önkéntes betartásának hangsúlyozásával köt a szeretetközösséghez és egymás iránti tiszteletet vár el. Egyik formájában hűség azok felé, akik szövetségeiken keresztül a szeretetben való foganást és növekedést biztosították és biztosítják. Másik formájában hűség azok felé, akikkel szabadon szövetségre léptünk. Az elvont fogalmakhoz való hűség szintén csak átvitt értelmű lehet. A hűségi szeretet az érték-közösség szeretetközössége.

Eltorzult hamisítványa az egyoldalúan diktált és a másikra rákényszerített látszat „szövetség”, ami ellenkezik a szövetség szabad és önkéntes jellegével. Másik torzulása a szövetség színlelése és a szövetséges cserbenhagyása.

A szövetség a közösségrelépés rendjének és céljának meghatározási helye. Rögzítik, amit önként felajánlanak egymásnak a másik érdemei alapján[15] és elfogadásuk esetén esküjükkel  – vagy szokásuknak megfelelően –  szentesítik. Ez történt az Ószövetségben is. Az ezt követő Újszövetség kihangsúlyozta a rend célját és az egész emberi fajnak a szövetségre meghívottságát[16].

Isten szövetségre hívása az egész emberi fajnak szól. Az irántunk való hűségi szeretetével irgalmasságot, türelmet és megbocsátást tanúsít, amivel példát ad a mi szövetségeinkhez.
 

Önszeretet (filantia)

Az önszeretet Isten felé vonz. Az önfeláldozás hangsúlyozásával Istenhez köt. Az énről való figyelmes gondoskodást, tiszteletet és alázatosságot vár el.

A szeresd saját magad kifejezi, hogy szeretettel ismerd fel magadban Isten képmását és a képmáson keresztül az alkotóját. A hétköznapi nyelvhasználat könnyedén átsiklik az önszeretet és énszeretet közti különbségen. Pedig az önszeretet lényegileg több az énszeretetnél. Az önszeretetbe beletartozik az én, az Ő akit megszólít és a köztük lévő kapcsolat. Kezdetben Ádám és Éva volt az én és te, az Ő pedig Isten. Az önszeretetben fel kell ismernem magamban Isten szentélyét, megszólítanom Őt, mint teremtőm és imádattal összekapcsolódnom vele. Az önfeláldozás kifejezi, hogy Őt az én elé helyezem és önkéntes önátadással az ént odaáldozva adom az Őnek.

Torz hamisítványai a rövidrezárt énszeretetben gyökereznek. Az Ént magasztalják az Ő helyére. Következménye az önkielégítés, önzés és önkény, ahol az Ő még mindig jelen van. Végül az Őtől való egyre nagyobb elfordulásával az én öncélúvá válik, önmagába fordul és nem büntetésként, hanem következményként lesújt az én magánya. Hasonlóan torzult formája, ha a másikban a másik másságának és isteni képmásának tisztelete nélkül valaki a másikon keresztül pusztán önmagát szereti. Az énszeretet közvetlen növelésén való fáradozásból nem következik még mások szeretetének növekedése. Ez egy énszereteten túli többlet.

Az önszeretet nem közvetlenül, hanem a másikon keresztül közvetve irányul önmagára, így a másikon keresztüli önmegismerésen át hordozza a faj szeretetét. Jézus nem lelki befeléfordulással való önmagábahúzódást és önmegváltást hirdetett, hanem a közösségben mások önzetlen szolgálatát, amin keresztül kapcsolatba kerülünk Istennel és gazdagodik önszeretetünk.

Az önszeretet Isten szentélyében[17] Isten imádásának a helye. Isten a szeretetét megelőlegezte nekünk. Előbb szeretet minket, mint mi önmagunk.
 

Közösségi szeretet (koinónia)

A közösségi szeretet afelé vonz, aki felé a közösség elkötelezte magát. A közösségen belül egymás segítését és egymásról való gondoskodást hangsúlyozza, kifelé pedig példamutatást az elkötelezett mellett való kiállásban és szolgálatában. Isten felé, mint egység felé az imádást, a sokaság felé pedig szeretetszolgálatot vár el. A közösség a szeretet élettere. A közösség az egyénnek lehetőséget ad a közösségi feladatok végzésére, amit az egyénnek fel kell tudni ismernie és el kell tudni fogadnia. Valamint elfogadásával és képességeivel új lehetőségeket nyithat közössége számára. A közösségi szeretet az akarat-közösség szeretetközössége.

Eltorzult hamisítványa mikor az egyén, önző haszonszerzés céljából, használati tárgyként kezeli a közösséget, amibe tartozik és a szerzett haszonból kizárja őket, vagyis a közösség jóléte ellen tesz. Másik formája ha kiválasztottságát saját kultuszának növelésére használja. Visszaél a közösségtől kapott hatalmával és másokat, vagy más közösséget önkényesen kényszer függőségi viszonyba hoz, akik felett uralkodik. Vagy ha kiválasztási kiváltságokat önző módon kisajátít és a kirekesztettekkel ellenségesen szembe fordul, akik gyakran személyes, vagy szűkebb közösségének ellenzői. Tettével ellenségeskedést szül[18] és nincs tekintettel arra sem, hogy a kiválasztottság egy feladat elvégzésére szól; ami határidős; amit ha nem, vagy rosszul teljesít, akkor ez számára hátrány, semmint előny.

Az Egyház a közösségi szeretet gyakorlására intézményesített hely. Vallása az egyéni hitek közös része, amit közösen vallanak meg hitvallásukban. A szentmise (vagy vallásos szertartás) egy közösségi ünnep, ahol közösségi szeretettel fordulunk Isten felé és Isten felénk. Az oltáriszentségben kapott Isten szeretet a forrása a felebarátainknak továbbadott szeretetünknek. Az Ige és szentségek kiszolgáltatásán túl a megszervezett szeretetszolgálat is feladata az Egyháznak, ami szintén a Szentlélek szeretetének csatornája.

A szerzetes rendek szintén a közösségi szeretet gyakorlásának intézményesített helyei (akik nem házasságban élnek). Szeretetközösségük szeretete az érzelem-, gondolat-, és akaratközösségben együttesen növekszik és válik a szeretet forrásává mások felé. Közösen keresik Isten akaratát, hogy közösen cselekedjék meg annak akaratát, akit szeretnek. A nagyobb léptékű feladatokhoz nagyobb léptékű szeretetre van szükség. Ehhez közösségi szinten válnak Isten szeretetének csatornájává.

A közösségi szeretet a mások gondjaival való alázatos törődést várja el. Szeretetszolgálatukat a közösségi szintű felebaráti szeretet terjeszti ki az egész fajra. Jézus barátja az én barátom is, aki szeretetre vár; mégha nem is ismerem, Jézus kedvéért szeretem. A másokról gondoskodó világi szervezetekhez képest a szeretet adása többlet.
 

A szeretet dinamikája

Születésünktől halálunkig ha végig tekintünk a szeretet útjának gerincvonalán a következőket láthatjuk:

1. Születésünk után környezetünkben mindenkitől tudattalanul szeretetet várunk, amit szintén tudattalanul viszonzunk.
2. A tudatosulás kialakulásakor már kezdjük kiválasztani azokat, akiktől tudatosan várjuk a szeretetet és tanulni kezdjük a tudatos viszonzását.
3. Majd tudatosan keresni kezdünk olyanokat, akiknek megelőlegezve szeretetet adjunk. A kiválasztás után éretté válhat szeretet adásunk.
4. Végül arra törekszünk, hogy környezetünkben mindenkinek tudatosan szeretetet adjunk.
Ezeket a szakaszokat nem mindenki járja végig. Tanulási és fejlődési készség, környezeti példák és Isten megtapasztalása, valamint személyi érettség kell az újabb útszakaszok megtételéhez. Az út ugyan egyirányú, de a fokozatok közti szakaszokat sokszor oda-vissza bejárjuk és lehetőségünk van az ott ragadó bolyongásra is.

A szeretet-kapcsolat érési folyamata az összetettség szempontjából:

1. Bizalommal kitárulkozunk a másik felé, de az ezzel járó sebezhetőségünk növekedésével még erős a kapcsolat törékenysége.
2. Önközlésünk érlelődésével növekszik biztonságérzetünk, de ha feltámad birtoklási vágyunk, akkor megsebezhetjük a másikat.
3. A kötődés erősödésével feltárulkoznak a korlátok és nehézségek. Az odaadó kitartásban előtérbe kerül a viszonzás nélküli adás gyakorlata.
4. Reményteli várakozással és az eddig elértek megőrzésével kell elviselnünk a látszólagos elszakadást, ami az én önzésének feladását kívánja.
Hullámzó szeretetkapcsolatainkból csak annyi marad nekünk, amit szakítás és eldobás nélkül meg tudtunk őrizni.

A szeretet-kapcsolat érési folyamata az egység szempontjából:

1. Felismerjük a meghívást és bizalommal kitárulkozunk felé, de még erős a bizonytalanságunkból adódó törékenység.
2. A közeledéssel fejlődik önközlésünk és erősödik elkötelezettségünk. A magasabbrendűségi érzés feltámadása leronthatja a kiválasztottságot.
3. A tisztulás előrehaladásával előtérbe kerül a nehézségek vállalása és a hűség növekedése. Mások felé szeretet forrássá válik.
4. Személyiségének megtartásával Istennel eggyé válik és mindenki felé szeretet forrássá válik.
Az érési folyamat szintén az összetettségen keresztül irányul az egységre.

Szt Ágoston, Szt Tamás és Szt Ferenc nyomdokain a szeretet fokozatai:

1. Tetszési-szeretet    = megfelelnek egymásnak; a megfelelés jó, amiben részesülni akarnak; kölcsönösen egymásra utaltak.[19]
2. Vágyó-szeretet      = vonzani kezd a jó, mert értékesnek ismeri fel és azt akarja, hogy a másik is vonzódjon hozzá.
3. Adakozó-szeretet  = tudja, hogy megfelel annak akihez vonzódik és neki is jót akar (adni).
4. Egyetemes szeretet = jelleme, lelkiismeretére és hitére alapozva, a másik jelleméhez alakul.
Fokozataikat a kölcsönösség végig jellemezi és fokozataikon szerintük sem jár végig mindenki. A van aki szeret engem fokozatnál magasabbnak tartják a van kit szeretnem fokozatot. S aki igazán szeret, az magától értetődően cselekszi meg annak akaratát, akit szeret.
 

A szeretet parancsának egysége és összetettsége

A szeretet parancs első fele Istenre, mint az egységre, második fele embertársainkra és önmagunkra, mint az összetettségre hivatkozik:

Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. (Mt 22,37)(Mk 12,30)(Lk 10,27)
Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. (Mt 22,39)(Mk 12,31)(Lk 10,27)

Jézus arra kért minket, amiért imádkozott:

Hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek. (Jn 17,26)
Szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. (Jn 13.34) (Jn 15.12) Szeressétek egymást! (Jn 15,17)
ugyanúgy az egység és összetettség felé fordulást fejezik ki. Az előző három szentírásíróhoz képesti eltérés, hogy náluk a felebarát szeretetének mértéke a saját magam szeretete  – mint az Ószövetségben –,  míg Jánosnál a felebarát szeretetének mértéke Jézus irántunk való szeretete  – az Újszövetség alapján –.

S a szeretet jele, ami alapján felismer minket és ami alapján megismernek minket:

Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. (Jn 14,21)
Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt. (Jn 13,35)
szintén az egységet és összetettséget jelzik.

A Ószövetségben a sorrend fordított, először az összetettségben kell megtapasztalniuk a szeretetet[20], hogy utána a tapasztalataik alapján higgyenek a szeretet kinyilatkoztatott egységében[21].
 

Következtetés

Aligha találhatnák egyetlen szeretet fajtára is olyan megkülönböztető jelzőt, ami valamilyen módon ne jellemezné a többit is, mert az összetettség az egységre irányul, az egység alapozza meg és fogja össze. A megkülönböztetésük nem jelent szétválaszthatóságot. Egyik sem szakítható ki a többi közül az egység megcsonkítása nélkül. Viszont mindegyiküknek erőteljes hamisítványa is létezik. A tisztogatásukkal kapcsolatban nem az Isten által teremtett és jónak tartott szeretet féléket kell tisztogatnunk! Hanem az erőteljes hamisítványaikat kell szétválasztanunk tőlük, mint konkolyt a búzától.
 

 


Lábjegyzetek

Szentírás idézetek forrása: Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás Szent István Társulat, 1976

[1] Györkössy Alajos, Kapitánffy István, Tegyei Imre: Ógörög - Magyar Nagyszótár (Akadémia kiadó, Budapest, 1999) alapján:
άγάπη (agapé) = 1. szeretet, felebaráti szeretet, szerelem; 2. szeretett lény; 3. szeretetlakoma, szeretetvendégség. [15. old]
ερος (erosz)    = szerelem valaki iránt, vágy valamire [433. old]
φιλία (filia)      = 1. barátság, baráti kapcsolat, szerető megbecsülés, ragaszkodás; 2. szeretet, szerelem; 3. vonzalom valami iránt [1166. old]
στοργή (sztorgé) = szeretet, ragaszkodás (szülőké) [982. old].
φιλαντία (filantia) = önszeretet, önzés [1164. old]
κοινωνία (koinónia) = 1. közösködés, részesedés; 2. közösség; 3. viszony, érintkezés, társaság; 4. bizalmas kapcsolat, szerelmi viszony; 5. részvét, szeretetadomány [594. old]
(a görög betűk a Bwgrkl.ttf fonttal láthatók helyesen)

[2] Györkössy Alajos Latin - Magyar Szótár (Akadémia kiadó, 1989, 10. kiadás) alapján:
caritas  = szeretet, nagyrabecsülés, ragaszkodás [89. old]
amor    = szeretet, szerelem, törekvés, kedv, epekedés, vágy [37. old]
amicitia = 1. barátság, baráti viszony; 2. baráti kör [36. old]
pietas  = 1. ájtatosság, istenfélés, kegyesség; 2. (családi, rokoni) szeretet, kegyelet, gyöngédség, ragaszkodás, odaadás; 3. igazságosság, méltányosság; 4. jóság, szelídség, könyörületesség [421. old]
amor sui = önszeretet [37. old]
sociālis = 1. bajtársi, társas, barátkozó; 2. hitvestársi hitvesi; 3. szövetséges, szövetségi [516. old]

[3] Szabó Ferenc SJ és Nagy Ferenc SJ: Biblikus Teológiai Szótár (Szent István Társulat, Budapest, 1972) alapján
héséd = hűségi szeretet [1199. old]
 
XVI. Benedek pápa „Deus Caritas Est” körlevele (Szent István Társulat, Budapest, 2006) alapján:
ahaba = rátalált szeretet (rátalált arra, akit szeret)
dodim = kereső szeretet (keresi akit szeressen)

[4] Lásd Szt. Pál szeretethimnuszát (1Kor 13).

[5] Karl Rahner: Hit, Szeretet, Remény (Egyházfórum, Budapest - Luzern, 1991, 205-206. old; A mű eredeti címe: Praxis des Glaubens, 1985)

[6] „…Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad” (1Jn 4,16).

[7] „Szeretni annyi, mint szenvedélyesen egységre törekedni” (Plátón, Lakoma, 192 c.10).

[8] Az ógörögöknél Erósz, a rómaiaknál Ámor volt a szerelem istenük neve. A jóság, igazság, szépség iránti vágyakozó „szeretet” végső soron az istenire vágyakozást fejezte ki, az istenüket pedig személynek tartották. Az elvont fogalmak iránti szeretet mögött így közvetve személyes kapcsolatot képzeltek. A tárgyak iránti vágyakozó „szeretet” közvetve a szerzőjével, vagy teremtőjével való személyes kapcsolatot feltételez. Kivéve, ha pusztán csak a tárgy kedveléséről van szó a tárgy iránti vágyakozásban, „szeretet” nélkül.

[9] Lásd Nemesszeghy Ervin: Barátság Istennel - barátság emberrel, amit kb 1980-ban írt és azóta számos előadáson hangzott el, az idei (2006-os) találkozónk írásai közt is olvasható.

[10] A hűséges barát erős támaszod, vagyont talál, aki ilyen barátra szert tesz.
A hű barátnak egyszerűen nincsen ára, nincsen, ami vele értékben fölérne.
Mint az élet balzsama, olyan a jó barát; akik az Urat félik, találhatnak ilyet. (Sir 6,14-16)

[11] És te, Izrael, én szolgám, Jákob, akit kiválasztottam barátomnak, Ábrahám ivadéka. (Iz 41,8)

[12] Erre mindenki magára hagyta és elmenekült. (Mk 14,50)

[13] Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. (Jn 15,14)
Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. (Jn 15,15)

[14] Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük. (Mt 18,20)

[15] Szemben a szerződéssel, ahol az alkut követően rögzítik, amiben egyeznek.

[16] Ami az Ószövetségben is megtalálható: Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak. (Iz 54,5)
Az Újszövetségben pedig: De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. (Jn 10,16)

[17] Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? (1Kor 3,16)
Márpedig mi az élő Isten temploma vagyunk. (2Kor 6,16)

[18] Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. (Jn 3,20)

[19] Szt Ferenc megfelelést, Szt Tamás hasonlóságot említ.

[20] Szeresd embertársadat úgy, mint magadat. (Lev 19,18)
A veletek lakó idegen olyan legyen számotokra, mint a közületek való, és szeresd úgy, mint saját magadat. (Lev 19,34)

[21] Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel! (MTörv 6,5)
Uradat, Istenedet féld, az Ő útjain járj, szeresd, és az Úrnak, a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj. (MTörv 10,12)
Szeresd hát az Urat, a te Istenedet. (MTörv 11,1)
Az Urat, a te Istenedet szíved, lelked mélyéből szeresd. (MTörv 30,6)
Szeresd az Urat, a te Istenedet. (MTörv 30,20)