Csodákkal találkozás a mindennapi életben
 
Dr. Mester B. Fiore C. Psych; A.C.F.E.
pszichológus
Torontó, CA


1. Hozzátud-e szólni a pszichológia a csoda kérdéséhez?

Tisztában kell lennünk azzal, hogy a csoda az embertől független jelenség és, minthogy az embertől független történés, semmiképpen sem lehet az emberi pszichikus kauzalitással, vagy más tudományos módon megmagyarázni. Ellenben, a csoda okozhat változást az emberi szervezetben vagy a pszichikus működésünkben. A csoda által okozott változást, vagyis a csoda hatását, de csakis a hatását, valamint a kérését és a várását, már lehet tudományosan tanulmányozni. A csoda eredményével, a csoda által létrejövő testi vagy lelki változásokkal, a pszichológia is tud foglalkozni. Ha azonban valaki azt képzeli, hogy a csodát az emberi pszichikus működéssel meg lehet magyarázni, az nem hisz a csodában, mert emberi tevékenységre redukálja.
 

2. Mit tarthatunk csodának?

A csodának nincs kötelező, hivatalos egyházi definíciója, legalábbis a mai fiatalabb teológusok nem tudnak róla. Azonban a legkülönbözőbb szótárok szerint a csoda egy olyan „szokatlan” vagy „rendkívüli” jelenség, amelyet a mai ismereteink alapján nem tudunk megmagyarázni, tehát már eleve nem volnánk képesek akaratlagosan előidézni. Egyedül Isten tudja az egész ’sokdimenziós’ valóságot áttekinteni és manipulálni, tehát az ember által nem érthető jelenségek létrehozását csakis a végtelen szabad akarattal rendelkező Teremtő Istennek tudjuk tulajdonítani. Isten tudja a hatalmát delegálni. Jézustól kezdve, minden csodatevő szent is állította, hogy a csodát ’Isten teszi’ az illető személyét felhasználva. A csodát általában Isten „jelt” küldésének, a természeti lehetőségek szokatlan felhasználásával írt üzenetének tekintjük.
 

3. Mi a lehetetlen?

Régen azt hitték, hogy „Isten számára semmi sem lehetetlen.” A doktor bácsik még ma is ezzel vigasztalják a súlyos betegek családtagjait. Az Egyház azonban nem egészen ezt tanítja.

Meg kell említenünk, hogy a hivatalos egyházi tanítást száz évvel megelőzve, a magyar Pázmány Péter már megírta, sőt néhol a régi Egyházatyákra is hivatkozva, hogy Isten mindent megtehet, ami nem önellentmondó, azaz „önmagában nem lehetetlen”. Isten például nem mehet egyik helyről a másikra, mert ő mindenütt jelen van. (Vál. 243.) Ugyancsak, amint ezt már Szent Jeromos egyházatya is kimutatta, „aki egyszer elvesztette szüzességét, Isten sem cselekedheti, hogy szűz légyen” (Vál. 239.). Ami már megtörtént, Isten sem tudja meg nem történtté tenni. Minthogy Isten „mindenhatóságához” „csak az kívántatik, hogy mindenre kiterjedgyen, valami nyilvánvaló ellenkezést nem foglal magában” (Vál..239.), Pázmány számára nyilvánvaló, hogy Isten mindig tökéletesen logikusan jár el és nem változtatja meg az általa teremtett Gondviselés rendjét. „Tanácsát és akarattyát sem változtatja Isten” (Vál 243.).

A hivatalos tankönyvek szerint mindezt a nagy tudós biológus pap, Christian Caspar Wolff a XVII. század közepén fogalmazta meg a tudomány által is használható filozófiai nyelven.
 

4. Csodák átélése a mindennapi életben.

A csoda élményével, ami nem maga a csoda ’aktusa’, tud foglalkozni a pszichológia. Általában bármi jó, ami a mi kontrollunkon kívül esik, felkelheti bennünk a csoda átélését és áhítatát, Isten hatalmasságának a belátását. Többektől hallottam például, hogy csoda az, hogy a két szemünkkel egyáltalán látunk. Ezt nem tudjuk sem létrehozni, sem megmagyarázni. Jézus azonban tudta a vakon született embert látóvá tenni. Minket pedig már a születésünktől fogva látónak teremtettek.

Pázmány, szintén a Kalauz bevezető Első Könyvében, több oldalon keresztül művészi stílusban sorolja fel a természet csodálatosságait és „csodáit”. Így például, „a levegő-ég és a vizek csudái ... az esők, harmatok, havak”, amelyeket Isten parancsolva irányít; vagy az, hogy az eső nem esik le egyszerre, hanem csak cseppekben (Vál. 224.); és így tovább. A teremtett világ csodálatosságának a szemlélete ugyanazt az erkölcsi üzenetet nyújthatja, minthogy Isten tökéletességét és hatalmát mutatja be, mint a mindig logikusan cselekvő Isten rendkívüli beavatkozásai, a csodák is. Ezt a talán mindenkiben fellépő csoda-érzést Pázmány így írta le: „... a teremtett állatoknak módos és bölcs rendeléséből, csudálatos erejéből, álmélkodásra indító ékességeiből, hasznaiból, cselekedetekből és az emberi természetnek tulajdon indulattyából oly nyilván ismerhettyük a világ urát és gond-viselő kormányossát”, hogy a szent mártírok „örömmel szenvedtek és sz. Pállal azt kiáltották, hogy a kínok-között is telik minden örömmel” (Vál. I., 208. és 235.). ((Meghagytam a pázmányi helyesírást.)).
 

5. Jézus csodálatos gyógyításai.

Jézus nem volt orvos és nem is tartotta önmagát orvosnak, vagy szakpszichológusnak. A ’pszichológus’, amint ezt a definíciót több szótárban is ellenőriztem, szabályozott módszerekkel és pontosan meghatározott fogalmak segítségével kutatja a viselkedési és mentális működéseket. (Viselkedés alatt az ember megfigyelhető aktivitásait értjük, mint mozgás, hangadás, arckifejezés; tettek, mentális jelenségeken pedig a mások által közvetlenül nem látható tevékenységeket, mint gondolkodás, érzelem, stb.) Mint szakma, a pszichológia Jézus idejében még nem létezett, a gyógyító orvostudomány azonban igen. Szent Pál szerint (Kolossz. 4.14-15.) Jézus köreiben Szent Lukács Apostol volt a szeretett ’kedves orvos’.

Jézus elmondja a Hegyi Beszédben (Máté 5.5.), hogy elsősorban kiket szándékozik meggyógyítani: azokat, akik deficitet éreznek, elégedetlenek, és valami elérhetetlen jobb után sóvárognak (szomjúhozzák az igazságot).
 

Jézus gyógyítási módszerei lehettek:

- Emberismeretre alapozás; ez részben fedi a közönséges pszichológiát.
- Óriási intelligenciája és energizáló hatása által Jézus mozgósította a személy öngyógyító képességeit. Erre tulajdonképpen a pszichoterápiában is igyekszünk. Mindez azonban önmagában még nem lett volna elég.
- Jézus csodatevő gyógyításait inkább egy spirituális-szomatikus, vagy talán úgy is mondható, transzcendentálisan holisztikus pszichoszomatikai hatásnak tekinthetjük. Ez nincsen benne az emberi természet lehetőségeiben. Átfogóbb nagyságrendbeli akciót is igényel.
 

Mi lehet a hit szerepe a gyógyulásban?

Ma már ismerjük a virtuális valóság fogalmát. A kereső hívő egy célra, a még lehetetlennek látszó, virtuális boldogulásra irányítja a bármennyire is elégtelen erőfeszítéseit. A kegyelem azonban már eleve odajön az emberhez. A kegyelem irányába forduló hívő ember fogékony, könnyen elfogadja a kegyelmet, és megkaphatja a szükséges kívülről (’felülről’) jövő segítséget.
 

Az ember-Jézus viselkedése:

Abból, hogy Jézus orvost tartott, vagy hogy a vak szemét bekente, vagy hogy a meggyógyultat felülvizsgálatra elküldte a hozzáértő paphoz, következik az, hogy Jézus tiszteletben tartotta a világi tudományokat és nézeteket. Továbbá, Jézus emberi erkölcsi integritását mutatja, hogy önmagán nem alkalmazta a transzcendens módszert, nem követett el hübriszt, nem tartotta a transzcendentális képességeit a saját emberi jogának és emberi képességének. (Lásd Jézus megkísértését.) Élesen szétválasztotta és megkülönböztetve kombinálta össze az emberi immanens és a személyfeletti („transzperszonális”) történéseket.