1992-ben egy méhen belüli jóindulatú daganat rázott fel a hétköznapjaimból. Először az orvosoknál kerestem gyógyulást, de ők a testem megcsonkítását látták egyetlen kivezető útnak. Ezt nem tudtam elfogadni. Ekkor találkoztam az alternatív gyógyítókkal. Először diéta és tea, majd 1994-ben betört Magyarországra az ezotéria. Amilyen tanfolyam eljutott Bajára, oda mind elmentem. Reikit és agykontrollt végezetem, majd pszichotronikát, dianetikát. 3 évig jártam spirituális festőiskolába. Majd találkoztam egy nemzetközi gyógyító csoporttal. Több mint 4 éve végzem ezt a szép mentális munkát. Gondolati energiákkal, angyali segítséggel ingyen segítünk embereknek, akik kérik és elfogadják Krisztus szeretet energiáját. Gondolatban a Krisztus fénybe tesszük a betegeket, ill. színeket képzelünk és küldünk a szívünkön át a megfelelő csakrákra. Működik. Sokan meggyógyultak már így.

1997 nyarán egy asztrológus barátnőm tanácsára írni kezdtem. Vettem egy könyvet, amely a kreativitást segíti felébreszteni. Julia Cameron A művész útja. 12 hetes tanfolyam anyaga. Augusztusban fogtam hozzá 1997-ben és október végén folyni kezdtek a versek a lelkemből. Közben találtam két orvost, akik a rendszeres kontroll vizsgálatokkal segítettek. Egy nőgyógyász és egy ultrahangos doktornő. Egyikük se fogadott el tőlem ezért pénzt.

A lelki ébredés, a sok tanulás, meditációk meghozták az eredményüket. 42 éves voltam , amikor meg akartak műteni. Még 10 évig megmaradt a női aktivitásom. 52 évesen kerültem a változó korba. Ma egészséges vagyok. Egy magániskolában élettér tanácsadónak készülök. Szeretnék segíteni másoknak a tudásommal és tapasztaltaimmal. Sok új barátot találtam a belső úton. Gyermekként katolikus voltam, majd kamaszkorom elején ateista és 42 évesen hivő ember lettem.

Egy létező szeretet-tudatos valóság részeként élem meg magamat. Belül helyezett istenképnek mondanám. Benne élek a Létezésben, és benne élek ezen belül a saját aurámban, mint test és személyiség. Tehát nem bennem van a lelkem, hanem én vagyok a lelkemben. Talán így tudnám megfogalmazni. Miért fontos ez számomra? Ha van egy büntető és jutalmazó személyes Isten és vagyok én, akkor nem vagyok felelős az életemért. Ha "jó" vagyok , jutalmaz, ha "rossz" vagyok , büntet. Viszont, ha én vagyok magam a teremtés része és egyben a teremtő tudatosság, akkor felelős vagyok a gondolataimért, érzéseimért. Akkor már felnőtt vagyok, nem gyermek. Természetesen a részek összessége sosem egyenlő az egésszel. Az egész mindig több ennél.

Hát ez az én életem "csodája".

Érdekes téma a csoda fogalma. Aki teszi, teremti, az tudja, hogyan miképpen csinálja. Tehát számára a csoda egy ismert folyamat. Akivel megtörténik, az a személy akkor éli meg a helyzetét csodának, ha ilyen jelenségről még nincs információja, sem tapasztalata. Egy őserdőben élő természeti népcsoport tagjai csodának élik meg a pl. a polaroid fényképezőgépet. Nincs a számukra erről se ismeret, se tapasztalat. A 3 dimenziós térben élő ember-szellem - a feledés kegyelme által eltakarva - , ha nem ismeri fel saját isteni minőségeit, akkor minden olyan jelenséget csodaként él meg, ami az általa ismert természeti törtvényekkel ellentétes, ill. azokba be nem illeszthető. Nem fér bele a világába.

A Szellem hatalma és tudása végtelen. A Szellem számára nincsenek csodák, csak a Létezés van. A Létezés a "van"-ság maga - bármilyen viszonyítás nélkül. A csoda valamihez képest, az ami, aminek az Ember korlátolt ismeretei birtokában érzékelni véli. A vágyak és a hit ereje által lehívhatjuk a Létezés magasabb dimenzióiból az általunk ismeretlen jelenségeket is. Pl. van egy helyzet, amire a tudásunk szerint nincs megoldás. Mi mégis nagyon szeretnénk és megszállottan hisszük, hogy bárki bármit mond is: van KIÚT. És megjön "valahonnan" a válasz. A tegnap csodái, a ma hétköznapi valósága. Így halad előre az Ember önmaga megismerése útján.

Jézus csodái a Szentírásban akkor történtek. Az akkor élő embereket tanította. Bár örök érvényű, gyönyörű példázatok és tettek, de az Jézus volt, az ember, aki isteni kvalitásokat reprezentált az embereknek. Azért öltött a Teremtő testet, hogy felébressze az embereket az anyag illúziójából. Ez a mai napig nem sikerült a széles tömegek között. Az emberiség egy része, aki kereszténynek vallja magát 2000 éve a szenvedő, megfeszített Krisztust teszi a templomok oltárára, pedig Jézus az Örömhírt (Evangéliumot) hozta: nincs halál, csak átalakulás van, és ez nem csoda, ez az ember sajátja. Miért nem éli ezt az emberiség? Miért a fájdalom és szenvedés útját járja, a boldog, tiszta és szabad élet teremtése helyett? Az én gyógyulásom is csoda, ha annak tartom. Ha viszont azt mondom, hogy az élő Krisztus-minőség, tudatosság segítségével a hitem ereje által gyógyultam, akkor ez nem csoda. Amit csak egy ember is képes a Földön megtenni, arra minden ember képes. Csak hinnünk kéne benne. Péter is járt a vízen, mert hitt Jézusnak. Tette ezt addig, amíg el nem veszítette a belé vetett hitét.

A Vízöntőkor egy magasabb szellemi minőségű ember létrejöttét segíti. Aki nem különálló lényként éli meg önmagát, hanem holisztikus egységben, szeretetben és harmóniában él a mindenséggel, a teljességgel.

Minden ember egy isteni képességű hatalmas fénylény, aki, ha ráébred arra, hogy ki ő valójában, akkor már nem tekint semmit sem csodának. Csak teszi a dolgát, megéli az életét, hiszen mindenre képes, mert nemcsak hisz benne, de tudja is ezt.

 

Fordított fohász.

Mit kérsz tőlem, Istenem?
Mi a Te akaratod?
Eddig mindig én kértem,
s hittem, hogy megadod.
Most én szeretnék adni.
Lábaid elé rakni
mindenemet, amim van.
Először a haragom,
másodjára a dacom.
Jöhet büszkeségem,
gőgömet, hogy ne éljem.
Sok félelmem is a tiéd,
megtisztítja majd az Ég.
Vágyaimat viheted,
kergettem már eleget.
Hogyha mindezt elvetted,
hagyd meg az én hitemet!
Érző, meleg szívemet
töltse meg a Szeretet!

 

Sorsom

Hajnalban vetettem,
aratok delelőn,
s mikor mindent
szétosztottam,
virág leszek a temetőn.

 

Hídépítő

Hidat verek
kettőnk közé:
így megtaláljuk
egymást.
Én most elindulok
feléd…
ugye tudod,
hogy jó lenne
megtenned
az út felét?