Így gondolkozik egy katolikus
Thus thinks a Catholic
 
Rev. Selvam, A. Arumai SJ
Spanyolország


Született katolikus vagyok. Szent Xavier keresztényekként ismernek minket. Neki köszönhetjük, hogy India déli részén számos katolikus (egyetemes) él. Időszerűtlennek tűnik egy erős katolikus légkör említése. Gujarat tartományban jezsuitává lettem és egy mindössze 105 éves egyházközségben működhettem. Egy másik kegyelmet is kaptam, hogy Európában élhessek, így most Spanyolországban élek.

Ha az Egyházban beszélek, tudom, hogy mit beszélek. Szemtanúja vagyok a templom színárnyalatainak, gyermekkorának és öregedő éveinek.

Nehéz látni, amint egy gyönyörű templom vagy székesegyház és más lelkigondozói épület múzeummá válik, vagy pihenő hellyé, vagy a fiatalok játékterévé, akik másra éhesek. Sajnálatos, hogy nem művelődtek a keresztény légkörből, vagy más forrásokat találtak a növekedésükhöz és többé nem akarnak lelki kenyeret. Nem hibáztatom sem a múltjukat, sem a szüleiket. De a templomot és a vallást sem.

Nézzük a változást ilymódon: ez egy a légkör, vagy modern időjárás, ahol a vallásosságról megfeledkeztek.
 

Gondolják:

Egy nagyszerű lehetőséget kaptam, hogy spanyolul tanuljak egy san sebastiani akadémián olyan tanulókkal, akik Franciaországból, Angliából, Németországból, Svédországból, Boszniából, Amerikából, Kanadából, Svájcból, Japánból, Kínából, Indiából, Afrikából, Ausztráliából jöttek. A tanfolyamon egyedül én voltam vallásos. Láthattam a fiatal fiúk és lányok feszült figyelmét. Az osztályban érdeklődtem az országaik templomainak helyzetéről. Meglepődve halottam tőlük, hogy megnevezték a szentjeinket, Miasszonyunkat és a csúcson Urunkat, de templomban sohasem voltak.

„Van Istenem, de nem tudom hogyan nevezzem.”
Megdöbbenten hallottam ezt egy Svéd barátnőmtől. Hatással akart lenni rám, hogy a békét el tudja érni misehallgatás nélkül is.

„Nos a múltban piszkos dolgokat csinált Egyház.”
Megrökönyödve hallottam egy spanyoltól. Emiatt nem tiszteli a vallásos embereket és az Isten tisztelendő urait.

„Az Egyház olyan, mint egy idős hölgy.”
Egy másik rendőr barátom lepett meg ezzel a megjegyzésével, akivel sétálni szoktam. Azt akarta mondani vele, hogy az Egyház nem elég rugalmas az emberek modern gondolkozásának az elfogadásában. Nagyon szigorúan követik a szabályokat (normákat) és hittételeket (dogmákat). Nem szentelnek figyelmet a fiatalok problémáira.
 

Gondolom:

Közülünk a legtöbb pap és hívő csak TESZI az Egyház építését és fenntartja a működését. Nem ÉLJÜK meg azt, amit kellene. Pedig megélni több mint tenni. Legtöbben lelkipásztorok vagyunk. Nem élünk a hit elvárása szerint. Csak dolgozók vagyunk és nem Istennek tetsző dolgozók.
 

Az Egyház ma

1. Keleten: az Egyház az, aminek lennie kell. Az embertelenségek ellenére Isten áldásával növekszik. Főleg a Gujarat-i Egyházközséget és az északi államokat érte szerencsétlenség és válság. Gyakran azt érezzük, ha nyugaton üldöznének, akkor sokkal gyorsabban növekednénk, mint amit feltételezhetnénk.

2. Nyugaton: Az egyházközségek nagyon buzgók, de csak addig, amíg a nyolcvanas éveiket élők még élnek. A faluk nagy és előkelő műemlékei, székesegyházai és gyönyörű templomai csak félig telnek meg nyugdíjasokkal. A fiatalok buzgón olyan messze vannak a lakomától és ünnepléstől, amennyire csak lehetnek. Valami lendületest, alkotót, változatosat, újat és kihívót akarnak. A kultúra megőrzésének jó eszközei. Ez kétségtelen. De gondolhatunk-e valamire, amivel leszólíthatjuk és tárt karral üdvözölhetjük őket a templomban? Nehéz, de nem lehetetlen.
 

Lehetőségek

1. Rendkívül sok írónk és irodalmárunk van a szerzetes rendekben. Ez jó, de többre van szükségünk mint tisztán szellemi dolgozóra. Fel tudunk állni a székünkről, otthagyva a tollunkat, könyvünket, iratainkat, szótárainkat és kimenni, mint a szent igehirdetők tették a múltban? Nagyon sok vallásos személy idejét, energiáját pazarolja egy sajátos dolog kutatásával és tanulmányozásával. Némelyikük a könyvírás rabja és semmi másé.

2. Ezt sokkal alkotóbb módon lehetne használni. Például emlékszem egy hittérítő (missziós) állomásra Gujarat-ban, ahol erős volt az RSS vagy Hindu ellenzék. Karácsonykor a hittérítő és néhány bennlakója a terepjárójával, mint angyalok meg József meg Mária mentek ki a város mindegyik utcájára, ahol eljátszották Jézus születését és édességet osztogattak a nézőknek. Fél óra alatt hasonló módon adták tovább a fiúk a kereszténység üzenetét. A többi városban is ugyanezt folytatták.

3. A fiatalok megérintésére manapság a hírközlés a legjobb eszköz. A föld minden részén, a vallásos hívők közt akad olyan aki bámulatosan tudja hirdetni az igét a hírközlő eszközökön keresztül. Bátorítani kellene őket. A nyugat hisz az alkotásban és az érdekességben. Nincs idő és energia a régi egyhangú és unalmas menetrendre. A kelet pedig szereti az alkotást és az újdonságot. Így helyénvaló, hogy bevessük az alkotást a hírközlésbe. A jezsuiták keleti tartományában például erre összpontosítanak.

4. A kolostori szerzetesek csodálatosan kidolgozták egyházközségük alkotmányát. A kolostori rend Mária szerepében növelte a lelkiséget, de nem Mártáéban. Most úgyhiszem itt az ideje, hogy kijöjjenek és Márta szerepét játsszák el az utcákon és a templomokban. Nem csak azért mert nincs elég hivatás, hanem mert időszerű segítséget nyújthatnak az Egyháznak. Így nemcsak elmélkedő lehetsz, hanem elmélkedhetsz a cselekedetben.

5. Együttműködés a világiakkal: annyi, mint átadni valamit a világiaknak. Szeretik, ha azonosságuk van a templommal. Számos iskola van a tulajdonunkban, a vallásosok lehetnek elöljárók, de a legfőbb elöljáró csak pap vagy apáca lehet. Rontjuk a helyzetüket ha fiatalok, mert ez sérti a hosszú ideje dolgozó tanárokat. Természetes, hogy így „hatalomvágyó”-nak neveznek. Másfelől vannak vallásos iskolák és főiskolák, amit világiak tartanak fenn. Ez a legszívesebben látott. Például Spanyolországban van olyan jezsuita főiskola, ahol a vezető világi, annak ellenére, hogy a tanárok jezsuiták. Szóval engedjük át az iskolákat és székeket, vegyük fel a Szentírást és a rózsafűzért és menjünk az emberekkel.

6. Hasonló módon jó látni, ha egy világi igét hirdet egy emelvényről szétosztva a szent egyességet.

7. Családi orvosaink vannak. Hasonló módon családi papjainknak kell lenni. Ez kissé különösen hangzik, de a jelentése gyakorlati és újszerű (modern). Ha az embereknek akármilyen okból kifolyólag nincs idejük a templomba jönni a misére, akkor legyen időnk meglátogatni őket az otthonukban. Számos Egyházközségi papnak nincs ideje arra, amit elvárnak tőle, de sok másra van ideje.

8. Tartsunk miséket a gyerekeknek, a hittan sokkal fontosabb a nekik mint gondolnánk. Elő kell segíteni, hogy a mise a tengerparton, vagy egy szabadban való összejövetelen (picnic) legyen. Nem fontos, hogy az idős papok kifogásolják.

Emlékezünk rá, hogy legalább meg kell próbálnunk az elveszett bárány megmentését - semmint aggódni a meglévőkért - tervezgetéssel, gondolkozással, munkával és imával, világiakkal alkotóan és gyakorlatiasan. Az Isten hangosan beszélt a múltban. Lehetséges, hogy hangosabban fog beszélni a jövőben, de CSENDBEN.
 

(Bizonyos vagyok benne, hogy nem az eszemen, hanem a hitemen, gyakorlatomon, ihletettségemen keresztül beszélek. Ezek sugalmazták számomra ennek a cikknek a megírását.)

(Szilvássy Gábor fordítása)