A Szentírás szavai szerint a béke az élet teljességének egy kifejezése. Így a világbéke az Isten uralmának szemlélhető módja, az a hely, ahol Isten akarata a teljességében figyelhető meg. Atyánk világosságával mondhatjuk, Isten uralma ott valósul meg, ahol részesedés (mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma) és megbocsátás van (bocsásd meg bűneinket, ahogy mi is megbocsátunk). Ha a béke az élet teljessége, az Isten uralma, akkor a részesedés és megbocsátás jellemzi. Az emberi társadalmak a részesedés és megbocsátáson keresztül találhatják meg az összefüggést mindannyiunk életének kiteljesedésére.

A további töprengés inkább „szerkesztői” hozzászólás, semmint elméleti tanulmány. A békeszerzésnek inkább a társadalmi mint az egyéni oldalára összpontosítok. Emellett belátom, hogy mindkét nézőpont korunk rendkívüli kihívása és ez a kettő mélyen összefügg. Azonban inkább az országok, kultúrák, földrajzi csoportok közti békére összpontosítok.

1967-ben VI. Pál pápa „Népszaporulat” címmel jelentette meg társadalmi fejtegetését. Ebben megjegyezte, hogy a világ békéje egy fejlődés. Korunk erőfeszítésének olyan eszközöket kell adnia amelyek a társadalmaknak lehetővé teszik a békéhez szükséges megosztásban és megbocsátásban való jártasság gyakorlását. Ez nagyon gyakorlati feladat és gondolom lassan tanulunk, annak ellenére, hogy nagy árat fizetünk érte.

A tanulásnak része az az átfogó törekvés, hogy összefüggést nyújtson az ellentétek és egyenlőtlenségek megoldásához. Ebből a szempontból a vezető szervezet, az Egyesült Nemzetek Szervezete, sokféle módon törékeny lehet. Itt szükségünk van minden nemzetközi intézmény bevonására melyek feltehetően támogatják ezt az eljárást. Eszmeileg ide tartozna a Világ Bank, a Nemzetközi Valutaalap, a világ kereskedelmi szervezetek stb. Ezek a szervezetek azonban sajnálatosan túlnyomórészt negatív hatással vannak.

Végül ide kell sorolnunk a polgári társadalmak mozgalmait, mint a munkás mozgalmak, az emberi jogok szervezetei és a megszámlálhatatlan polgári szervezetek és mozgalmak, akik azért küzdenek, hogy a javak szétosztásakor és ellentétek esetén biztosítsák, hogy a társadalom minden csoportja figyelembe legyen véve.

Ez világosabbá válik, ha jelentős akadályba ütközik. Sajnálatosan rendkívüli rugalmasságot kell bizonyítaniuk a különböző válságok helyre igazításában, amivel szembenézünk. Jelentős akadály a szűk haszon keresés, amit a nemzetközi szervezetek maguknak hasítanak ki a világ ügyeinek intézésekor. A kapzsiságuk vezetett arra a helyzetre, ahol a világ fele a létfenntartásáért él, míg egy nagyon szűk kisebbség elképesztő vagyonnal és hatalommal rendelkezik. Arról győzködnek, még magukat is meggyőzve, hogy a vagyon és hatalom összpontosítása mindannyiunknak jó.

Ráadásul a jelentős eszközöket fenntartják maguknak vagyonuk és hatalmuk megőrzésének biztosítására. Ezek fenyegetettsége esetén rendkívüli forrásaik vannak a közvélemény befolyásolására, mikor ezek is kudarcot vallanak katonai erejükkel csapást mérnek. A katonai erőszak alkalmazását az emberi szabadság és közreműködés védelmeként tálalják.

Az összetett független nemzetállamoknak nincs egyszerű receptjük az átfogó összefüggésre, amit természetesen alárendelnek az üzletnek és katonai érdekeknek, hogy államaik népességének biztosítani tudják társadalmuk gazdasági előnyeiből való igazságos részesedést, ezirányú törekvésük mind nemzeti, mind nemzetközi szabályozásban jelentéktelen.

Azon polgári társadalmak erősödése, ahol a polgárok megszervezik vágyaik közös kifejezését jelentős erővé válhatnak a megosztással szemben. Az elektromos közlés megjelenése rendkívül megnöveli képességük az átfogó irányvonal hatásának megfigyelésére.

Ha a holnap világában békének kéne lennie, akkor most kell minden szinten megalapoznunk a részesedési és ellentmondás megoldási szerkezeteket és sokkal szervezettebbnek kell lennünk ezen célok előmozdításában, figyelemmel kísérésében és megvalósításában. Hiszem hogy jelenleg a polgári társadalmak szervezeteinek gyakorlata adja a legtöbb reményt a népuralomban való igaz részesedésben, ahol a polgároknak szava van a kiengesztelődésen és részesedésen keresztül a béke légkörének biztosításában. A kormányokra hárul, hogy figyelmet fordítson ezekre a hangokra és engedje, hogy megtalálják a helyüket az békéért való átfogó párbeszédben.

(Szilvássy Gábor fordítása)