„A csoda a világi szenvedélyek sírásója, nem csoda tehát, hogy az emberek ódzkodnak tőle”, írta egy francia író, Huysmans. Természetesen a csodákról nagyon körültekintően kell beszélnünk, de olyan sok nyilvánvaló és hitelesített csoda történt még az utóbbi kb. 200 év alatt is, hogy tagadni őket a teljes tudatlanság jele lenne. Lourdes, La Sallette, Fatima, a kereszt megjelenése a spanyol Limpias-ban, a mexikói Guadalupe, a torinói lepel, stigmák, Pio atya bilokációja, a szlovákiai Litmanová, stb. - ezek mind Isten jelenlétéről tanúskodnak köztünk, személyesen, vagy Szűz Márián keresztül. A Katolikus Egyház, amely szokatlanul óvatos a csodák hitelességével kapcsolatban, már 21 csodát hitelesített 1830-tól, nem számítva a boldoggá- és szenté avatáshoz megkövetelt csodás gyógyulásokat.

A Katolikus Egyházban azok a csodák, amelyek közvetlen összefüggésben vannak a Szentháromsággal, Krisztussal, vagy Máriával, világosan bizonyítják a katolikus tanítás valódiságát és igazságát, úgy a hittételek mint az erkölcs terén, ezért ódzkodnak tőlük az emberek, mert különben hinniük kellene, ami a legnehezebb. Inkább hisznek lehetetlennél lehetetlenebb csalóknak, népgyógyászoknak, jogászoknak, asztrológusoknak, csakhogy elkerüljék az egyetlen igaz Istenben való hit erkölcsi kötelességeit. Michael Faulhaber müncheni bíboros, aki bátran szembeszállt a barnainges náci totalitárianizmussal, egyik prédikációjában így panaszkodott: „Elképesztő, hogy az ember mennyi zagyvaságot hajlandó elhinni, csakhogy ne kelljen hinnie.” Inkább elhiszik azt, amit a tudósok egyértelműen tagadnak, hogy bolygónk körül űrhajók keringenek fedélzetükön földönkívüliekkel, csakhogy ne kelljen hinniük Krisztus csodáiban, vagy az isteni gondviselés jelenkori csodáiban. Az UFO emberkékben való hit ugyanis senkit sem kötelez semmire, a nem létező földönkívüliek senkit sem szólítanak fel bűnös életmódjuk elhagyására; vagy egy erkölcstelen párkapcsolat véget vetésére és az elhagyott házastársához való visszatérésre; vagy a csalás és lopás abbahagyására, az egyszülött Isten Fiában való hit viszont igen. Az emberi természet  - amely a hittan szerint inkább a rossz felé hajlik mint a jó felé -  ezért inkább mindenféle sületlenebbnél sületlenebb indokokat keres, hogy megkérdőjelezhesse a múlt és jelen nyilvánvaló csodáit. Inkább az ál-csodák felé fordul  - az értelemi és tapasztalati cáfolhatóságuk ellenére -  melyek közkedvelt kifogások Krisztus tanainak elutasításához. Nem csak a földönkívüli űrhajókba vetett hit tartozik ide, hanem az is, hogy Jézus Krisztus állítólag szintén egy ilyen földönkívüli, akinek mennybemenetele egy UFO-val való távozást jelent. A mai ember inkább ilyenekben hisz, mintsem Jézus Krisztusnak az evangéliumokban lejegyzett nyilvánvaló és megbízható csodáiban, vagy Lourdes és Fatima csodáiban.

Az igazhitű katolikusnak természetesen könnyű elutasítani az ilyen sületlenségeket és kimutatni a csalást és agyrémet. El kell azonban gondolkodni azon, hogy vajon Isten nem visz végbe csodákat a katolikus egyházon kívül is. A válasz egyszerű: Istent semmi és senki sem korlátozhatja, véghez vihet csodákat az egyházon kívül is. Viszont ha ezt csakis azért teszi, hogy a más felekezetű keresztényeket, a pogányokat vagy a hitetetleneket az igaz hitre vezesse. Krisztus is ezért vitt véghez csodákat azoknak is, akik nem vallották az akkor igaz ószövetségi zsidó hitet: meggyógyította például a pogány százados kafarneumi szolgáját, vagy a szamaritánus asszonyt, aki megérintette őt. Ezek a csodák azonban azért történtek, hogy a pogányok is láthassák, hogy Ő az igazi Megmentő és Üdvözítő. A pravoszláv vagy protestáns egyházakban történő csodák tehát hitelesek lehetnek azzal a feltétellel, hogy nem irányulnak egyértelműen tévhiteik vagy eretnekségeik igazolásához, és Krisztus igaz Egyházának a megismeréséhez fognak vezetni. Ugyanez érvényes a mohamedánokról és pogányokról. Azok a csodák, amelyek nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek, vagy ámítások, vagy ördögi erők működései. Mint például különböző hindu guruk esetében, akik képesek magukat karddal átszúrni anélkül, hogy bajuk essen. Bár itt az autoszuggesztió és más természetfölötti erők is szerepet játszanak, melyek önkényes felszabadítása az ember által elkerülhetetlenül a gonosz szellemekkel való kapcsolathoz vezet. Ezek kihasználják az ember természetes kíváncsiságát, szenzáció-éhségét és azt a kevélységet, amely csodák után epedezik és mindenáron csodát akar látni. Sokszor ez sikerül is. például a halottidéző szeánszoknál, de itt a kérdés az, vajon ki jelenik ilyenkor meg a médiumnak: az elhunyt, vagy egy gonosz szellem? A Katolikus Egyház nem véletlenül óv az ilyenfajta veszélyes kísértésektől.

Egy katolikus álláspontja egyértelmű: nem kell csodák után kutatnia, csodákra vágyakoznia. Az ilyesmi bűn. Nem kell őket kierőszakolni., a csodák ugyanis maguktól jönnek, mert Isten így tanúskodik arról, hagy Ő valóban Emánuel, velünk-az-Isten, velünk emberekkel, akikért nem habozott saját Fiat adni a kereszten, Jézus Krisztust, az isten-embert, hogy megmentsen minket. A múltban, és főleg a mai időkben végbevitt sok csodáért szüntelenül hálát kell adnunk Istennek, és ha már nem is történne több csoda, ami már megtörtént és egyházilag is hitelesnek lett nyilvánítva, az untig elég ahhoz, hogy az ember alázatosan térdre boruljon Krisztus előtt és Szent Tamással együtt felkiáltson: „Én Uram, én Istenem!”

(Gáspár Gyula fordítása)