Nem az okoskodó agy dominál a magyar lét ezeréves fennállása titkának megközelítésében, hanem a Magyarok Nagyasszonyának, Patrónánknak kegyelem közvetítése.

A magyar történelem irracionáléját a XIII., a XVI. és a XX. század távlatában kell áttekintenünk (Mohi, Mohács, Trianon és a II. világháborút követő szabadságvesztés félszázada). A Nagyboldogasszony ajándékozta történelmi irracionáléinkat fogja egybe és magyarázza az a misztérium, melyet ezeréves imádságunk éltet és provokál a korszakos válságok idején.

Történelmünk irracionális eseményei tanúsító erejűek, amelyek megvilágosítják történéseinket. Ezerévünk tele árnyékkal, de ugyanakkor menetelünk is egy árnyékmentes világosság felé!
 

A "szent forradalom"^[1] transzcendenciája, misztikája

Október 23-án Budapesten kirobban ezeréves történelmünk minden előkészület-nélküli legnagyobb és kihatásában az egész eurázsiai világot megrázó forradalma. 24 óra alatt az esemény híre végig hömpölyög az egész földgömbön.

A Szentlélekisten világkormányzó és a Szentlélek Szeplőtelenjének kegyelemközvetítő, társmegváltói szerepe nélkül a magyar 56 misztikáját megközelíteni lehetetlen.

Az írás, a művészet és a bölcselet XX. századi nagy képviselői, az Egyházak vezetői nemcsak találkoztak a rendkívüli október 23-ával, hanem a természetfelettiség, a transzcendencia ismeretlen erői világméretűvé tették, extázis állapotába helyezték az önkényuralmat megtagadó magyar világ tektonikus rengést előhívó kozmikus esemény-anyagát ^[2].

XII. Piusz pápa, az 1938-as eucharisztikus budapesti világkongresszus legendás emlékű pápai legátusa lett 1939-ben az Egyház fejeként a kétezeréves pápaság történetének egyik legnagyobb alakja. És azt is megállapíthatjuk róla, hogy ezerévünk legbarátibb vatikáni patrónusa Szent Péter székében. A világ népeihez intézett október végi szózatában nevezi a magyar nemzeti felkelést a kommunista diktatúra és az ateizmus sátáni világhatalma ellen - szent forradalomnak. Nemcsak tisztelettel és hálával emlékezünk erre az egyház-fejedelemre, hanem imádkozunk is boldoggá avatásának közeli örvendetes eseményéért.

A máriás események világnaptárában van egy másik 56-os esemény is. Ez az 500 évvel korábban volt 1456, a nándorfehérvári győzelem éve. Ennek hősei Kapisztrán Szent János és Hunyadi János. Egyazon máriás transzcendenciának és misztikának eseménye mind a kettő Magyarország történetében.

Nemcsak 56-nak van párhuzama, hanem 23.-ának is. Franciaország századok óta minden esztendő október 23-án ünnepli a Szent Reménység Anyjának ünnepét.

A misztika mennyországa dicsőíti meg az ésszel meg nem magyarázható események és az 56-os magyarok ezreinek csodálatos misztériumába torkoló vértanúságát. Egyetlen nemzeti forradalom, egyetlern nemzeti felkelés sem adott a világnak a magyarok szent forradalmát megelőzően annyi gyermek, középiskolás és egyetemi hallgató vértanút.
 

Az ötvenhatos világvisszhangot ébresztett magyar nemzeti felkelés és Mária, az Istenanya

A magyar történelem oknyomozó, szellemtörténeti, gazdasági, földrajz-politikai, zenei, művészeti, általános művelődéstörténeti és kulturális anyagának tudományos elemzése félszázad alatt is tanulságos részleteket tár fel és gazdagabbá teszi kreativitásunk képét. Hiányzik azonban mindmáig a magyar szentek és vértanúk, a magyar hagiográfia és martirológia felmérhetetlen mélységű kincseinek feltárása. A hittudománynak és még inkább az árpádházi szentjeink misztikájának fénye túlmutat minden bölcseleten. Észérvekkel, tudományos megvilágítással megmagyarázhatatlan fennmaradásunk és 1956 világvisszhangja is.

Szent István királyunk máriás világba helyezte történelmünket, ami transzcendens alapja lett tartós államiságunk megteremtésének, megmaradásának. Minden ázsiai népelem felszívódott a szláv és germán néptengerben, kivéve megkeresztelkedett magyar őseinket. Honnét ez a kivételes asszimilatív képesség. És 1956. októbere felveti a kérdést, hogy milyen Mária-közvetítette kegyelem működik a magyarság erőterében? Az ősmagyarság kapcsolata a természetfelettivel igen erős és sajátos karakterű. Ezt a különleges jelleget méltó módon fejezik ki a világon a maga nemében egyedülálló kegytárgyunk, a magyar szent korona, amelyet az isteni Gondviselés biztosította palotában, a parlament legdíszesebb helye méltósággal őriz 2000-ben, ünnepelt jubileumunk óta.
 

A szentkorona által megjelenített szellemi valóság magasabbrendű a koronát viselő király személyénél

Kivételes, szakrális és közjogi viszony alakult ki őseink gondolkodásában a magyarság léte és Mária országlásával a szent korona természetfeletti valósága között. Keresve sem találhatunk a nagyvilágon még egy olyan népet, amelynél nem a király viselte a koronát, hanem a korona a királyt. A magyar történelem számos eseménye mutatja, hogy a korona által megjelenített szellemi valóság magasabbrendű a koronát viselő király személyénél. Az a meggyőződés, amely a magyarságnak a koronához való viszonyát így formálja meg, sajátosan tükröződik Szent István országajánlásának természetfeletti csodálatos eseményében.
 

A szentkorona felajánlása a Szűzanyának

Azzal a ténnyel, hogy első királyunk magát a szent koronát ajánlja föl a Szűzanyának, a magyar közjognak ez a kegyelmet hordozó és sugárzó kozmikus csodálatos anyaga, mint az Ószövetség ládája nyilvánvalóan több a királyi hatalom egyszerű jelképénél: a magyarság egészét, testét és lelkét, földjét és vagyonát, minden evilági és túlvilági értékét a teremtő Isten és a teremtett ember, az Ég és a föld kultúráját is jelenti egyidejűleg.

A következő kérdés itt merül fel: honnét, a látható és láthatatlan világ milyen tartományából sugalltatott Szent István országajánlása? Ha elvetjük azt a feltételezést, hogy csupán kegyes hagyományról van szó, minden történelmi alap nélkül, valóban zavarba jöhetünk. Hiszen nem állíthatjuk, hogy egyszerű, demonstratív politikai tettről volt szó; ugyanis a magyarság civilizációs, katolikus, európai elkötelezettségének kifejezéséhez nem lett volna szükség ilyen egyedülálló, a misztikára mutató, a dinasztiák történetében addig egyedülálló gesztusra. Elődünk ebben nincs, csak utódunk. Valószínűbbnek tűnik, hogy Szent István állásfoglalása az isteni világ mellett egy már meglévő elkötelezettség pregnáns és a legfelsőbb körökben, az egyháziakban és a világiakban is! - feltűnést keltő, egészen váratlan lépés. Köztudott, hogy a honfoglaló magyarság vallásilag igen heterogén képet mutatott; az ősmagyar hitet képviselő többség mellett voltak itt zsidók, izmaeliták, böszörmények, keleti keresztények, örmények s nem kevesen olyanok, akiknek vallását buddhista és manicheus elemek hatották át. Ez a vallási keveredés szükségszerűen következett az ősmagyarság vándorló életformájából, amelyben a kereskedelem - s ezzel együtt az eszmék és hitek cseréje is - jelentős szerepet játszott.
 

Isten és a Nagyboldogasszony

A kutatási eredmények és hipotézisek sokféleségén ősvallásunk néhány elemének monumentalitása sejlik át. Isten szavunk eredetét máig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, ám minthogy nyelvünkben más, ezzel rokon szó nincsen, joggal feltételezhetjük, hogy őseink páratlannak, egyedülállónak gondolták el azt a valóságot, amelyet számunkra ez a szó fejez ki. Az örök élet Istene! Az örökkévalóság Ura!

Emellett a Nagyboldogasszony kifejezés egy olyan vallási meggyőződés meglétét mutatja, amely teljes egészében felvétetett az ezeréves hazai Mária-tiszteletbe. A keresztény Nagyboldogasszony alakja mögött tehát olyan ősi hit-valóságot láthatunk, amelyet a kereszténységre tért magyarság hajlandó volt Szűz Mária alakjával azonosítani, vagy más szempontból, amelyet a gondviselő Isten arra használt fel, hogy a magyarságot elvezesse a keresztény hittitkok, a katolikus misztika felfedezésére: az Istenanyaságban, a Világ Királynőjében, az Egyház és a magyarság koronás Édesanyjában. Szent István összekapcsolja az időt az időtlenséggel, országajánló gesztusa így kétszeresen is jelentős; egyszerre fejezi ki azt a tényt, hogy az ősmagyarok által tisztelt boldogasszony valójában Szűz Mária-"előkép", valamint azt is, hogy ami azelőtt boldogasszony anyánké volt, az Szűz Máriát illeti. Itt tehát nem beszélhetünk egyszerűen a kereszténység "felvételéről", hanem inkább a magyarság számára igen jelentős, sőt sorsdöntő szellemi valóság "átkódolásáról", szerves továbbfejlesztéséről, organikus beteljesítéséről, megfelelően a katolikus igazságnak "Gratia non destruit naturam, sed perficit", a kegyelem nem lerombolja, hanem tökéletesíti a természetet. Így Szent István Szentlélek sugallta víziója nem annyira a Nagyboldogasszony és a Szűzanya különbségét, mint inkább összetartozását hangsúlyozza. Ezt a misztikus összetartozást a magasabb valóság tökéletesedő ereje teszi lehetővé, hogy a magyarság Istentől rendelt földi sorsútján missziós küldetésével államalkotó népként megmaradjon és államiságát az első ezeresztendején túl is megőrizze.
 

Történelmünk Szűzanyánk oltalmában egy világ előtt lett ismertté és megcsodálttá

Köszönjük, hogy megszületett és megjelent Bécsben, Münchenben, Zürichben és Párizsban a "Gloria Victis", Dicsőség a legyőzötteknek 1956-ról írt páratlan dokumentum. Ez a magyar október, a magyar szabadságharc költői visszhangja a világban, és a szabadság interpellációja az egyetemes emberiséghez.

Isten és a Magyarok Nagyasszonyának tanúságtétele a világ tanúságtételévé vált, a skandináv és a latin népeké, 40 ország költőié is mind az öt kontinensen. A vértanúság mindenütt és mindenhol túléli a kort és az örök élet örömének részesévé tesz.

Transcendens fényre mutató Szolzsenyicin állásfoglalása is. "Politikai pályafutásom legkeservesebb tapasztalata, hogy a szabad világ 1956-ban a magyar felkelést cserbenhagyta és ezzel ostobán és gyáván elmulasztotta kijátszani legjobb kártyáját. A magyar mintakép tele van reménnyel és kilátással, mert benne az önvédelem mellett a nemzeti érzés újjászületése nyilatkozott meg."

1956 egyedülálló magyar őszének világpolitikai eseményéről csak ennek a máriás világmagyarázatnak háttér megvilágításával és szerves bekapcsolásával elmélkedhetünk. Szent István döntése nem agyából, hanem a Szentlélek sugallatával eltelt szívének misztikájából lépett ki, egyáltalán nem földi jelenségként! S aligha kell hangsúlyoznunk, hogy a magyarság továbbélését állami fennállása második évezredében csak az az elkötelezettség biztosíthatja, amely mind ázsiai vándorlása, mind európai államisága évszázadaiban áthatotta és erőt adott neki a széthullás ellen. Az a bensőségesség, amellyel a magyarság a gondviselő Anya alakjához különösen válságok idején fohászkodott, megvilágítja a nép sorsának üdvtörténeti összeszövődését azzal a Theotokosszal Istenanyával, akit 431-ben a dicsőséges efezusi III. egyetemes zsinat ünnepélyesen és végérvényesen Jézus Krisztus, az Istenember édesanyjának jelentett ki. Első királyunk a mennyei Királynőnek ajánlotta föl mindenét: családját és az egész Kárpátiát.

Nem vonható kétségbe, hogy fennmaradásunkban ott van állandóan az egyház édesanyja társmegváltói kegyelemközvetítésének áldott keze.

Az égbekiáltó bűnök annyira sértik az erkölcsi rendet, hogy Istenhez kiáltanak büntetésért a Kárpátmedencében, a Balkánon és az Istenember születése által megszentelt egész glóbuszon. (Gyilkosságok, a munkások bérének igazságtalan visszatartása, a természetellenes fajtalanság: homoszexualitás, az évi 100 milliós nagyságrendű magzatölés stb.) Édesanyánk a védasszonya, őrzője, segítője annak a világengesztelésnek, amely hazánkban is küzd az etika személyes értékeinek megmentéséért a globalizáció ellen, mert a pokol minden eddiginél vakmerőbben támadja a hegyi beszéden nyugvó krisztusi értékvilágot.

A nem rettegés- és félelemmentes korunkban, a jövő bizonytalanságától való általános aggódásban a Krisztus és Mária-jelenések a misztika szeretet-princípiumát állítják az új világkorszak általános Isten-közönyével szemben. A Mária-korszak a próféták, az apostolok, a hitvallók királynőjével biztosítja az újraevangelizálást. De ugyanakkor ez a királynői, édesanyai kéz érinti és gyógyítja a hit fogyatékosait, és az Eucharisztia lényeget hordozó, központi jelentőségének garabandali, nadzsui hangsúlyozásával az ökumenikus álmokat, a pán-keresztény unió anatómiájának józan, normális határait is körvonalazva, megszabva.

Az etika győzelmét szolgáló újraevangelizálást a profán, a humán szellemiség is frenetikus sikerrel szolgálja.

Az ázsiai önkényuralom idején és korábban is a magyar nép engesztelésének és imádkozásának gyümölcse és Mindszenty bíboros hercegprímás, valamint a rengeteg kárpátmedencei mártír vértanúságának égi ajándéka 1956. A Magyarok Nagyasszonyához több évtizedes rabsága idején naponta három rózsafűzért imádkozó Mindszenty a XX. század küzdő Egyházának legkiemelkedőbb modellje és csodálatos egyénisége. ^[3] Az isteni kegyelem emissziójának, kibocsátásának, áramlásának vonalán mozoghatunk csak. Matematikailag nincs megoldása a világválságnak. Az ember kreatív elméje a mindenség egyenletével is teljes tehetetlen. Mindennek essenciális alapja a gyermekszívek Miatyánkja és Üdvözlégye. A már többször említett Camus csak három évvel élte túl a magyar forradalmat, amelyről ő írja, hogy dicsőséges. E nélkül a magyarság életében is legnagyobb fegyvertényről hallgassuk meg kiáltványának utolsó három bekezdését:
 

 
 

A Világ Királynője és a Magyarok Nagyasszonya

A Világ Királynője típus a nyugati kereszténységben jelenik meg a 6. század körül. Bibliai alapjai János jelenéseiben találhatók: "Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból álló korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott." (Jel 12, 1-2). A korakeresztény írásmagyarázat hamar fölismerte, hogy a napba öltözött asszony alakja és a Jelenések könyve 21. fejezetében leírt mennyei Jeruzsálem között összefüggés van. A mennyei Jeruzsálemről ugyanis azt olvassuk, hogy "olyan volt, mint a vőlegényének felékesített menyasszony" (Jel 21, 2). A kereszténység azonban soha nem volt szélsőségesen khiliaszta ^[4] soha nem gondolhatta egyoldalúan, hogy az új ég és az új föld egy időbeli folyamat valamikori végpontján vagy korszakos fordulóján következik be. Ugyanis tudatában volt annak, hogy az Egyház kettős valóság: egyes tagjai a földi, a küzdő Egyházhoz tartoznak, mások a dicsőséges és mennyei Egyházhoz; e kettő azonban nem időbeli, hanem a valóság más és más szintjének megfelelő viszonyában áll egymással.

A kereszténység igen korán fölismerte, hogy a Szűzanya minden embernél tökéletesebben és teljesebben eleget tett az Úr Jézus parancsainak és tanácsainak; hogy nálánál senki sem volt bensőségesebb viszonyban a Megváltóval; hiszen nemcsak megszülte Őt, hanem élete minden fontos állomásán mellette állt, s egyházi hagyományok tanítják, hogy az apostolok csoportjának középpontjában is ő volt a mennybemenetelt követően.

A Szűzanya testi mennybevétele kifejezi a kereszténység meggyőződését, hogy a Megváltóval való e különleges kapcsolat folyamányaként Mária a testi feltámadásban is mindenkinél előbb részesülhetett.

A földi feladat és az égi dicsőséges beteljesülés a földi embernél különbözik egymástól, de nem szünteti meg az egységet. Az idő gyümölcse az időtlenség, amelyben a hozzánk visszajáró Istenanya él, aki szent Fia örökkévalóságából a legteljesebben részesedik. Isten szuverén döntéséből a mennyekbe dicsőségesen felvett Máriánál az egyedülálló végérvényes beteljesülés megelőzi azt, ami minden egyes embernél a történelmet befejező és csak az utolsó ítéletkor bekövetkező beteljesülés lesz.

Így Mária, mint a mennyben megkoronázott Királynő, mint a kereszténység Megváltóját és magát a kereszténységet is világra hozó Anya (Jel 12, 5) jelképe lett az Egyház megvalósult végső teljességének. A kereszténység kezdettől fogva arra törekedett, hogy a krisztusi parancsot követve az egész teremtett világot - "minden népet" (Mt 28, 19) - bevonja az Egyház pünkösdi közösségébe, az Egyház testébe - hogy tehát máriássá tegye az egyes embereket éppen úgy, mint az emberek közötti kapcsolatok rendszerét. Hiszen kereszténynek lenni annyit jelent, mint eltelni a Szentlélekkel; s ezért az egyes keresztény éppen úgy, mint Mária és az egész Egyház is "Szentlélekkel teljes", a "Szentlélek temploma" (1 Kor 6, 19).

Innét érthető Szent István királyunk gesztusa is, aki az egész országot felajánlotta, tehát Máriának adta, uralma, védelme alá helyezte, aki, mint a kegyelmek közvetítője, forrása a kegyelemnek. Ennek a természetfeletti gesztusnak az előképe az a Szent István korában már többszáz éves keresztény gyakorlat, amely bizonyos templomokat a Szent Szűz oltalma alá helyezett. Az egyik legkorábbi Mária-templom az efezuszi szentély, amelyet 431-ben Alexandriai Szent Cirill szentelt föl. Róma legrégibb Mária-temploma a Forumon lévő Santa Antiqua, amelyet Szilveszter pápa építtetett, valamint a római ókeresztény stílusban épült Santa Maria Maggiore, ahol egy monda szerint Szent Lukácstól eredő Mária-képet őriznek. De Francia-, Német- és Magyarország területén is igen elterjedtek a Mária tiszteletére emelt templomok és kápolnák. A templom, a keresztény szimbolikában, nem az evilági, profán valóságból kimetszett, megszentelt hely mágikus erőterét jelentette; a templom sokkal inkább maga a valóság, a valóság önnön tisztaságában, megszentelt állapotában, amellyel nem áll szemben egy másik, vele egyenértékű profán valóság. A templom - amint ez a keresztény építészet nagy korszakai alkotásaiban oly szemléletesen megnyilvánul - a kicsinyített kozmosz, kis túlzással szólva: maga a parányi világmindenség, a megszentelt, megváltott, üdvözített univerzum. Képe annak a valóságnak, annak a mennyei városnak, amelyhez hasonulnia kell a földi városnak, az evilági valóságnak. A keresztény építészet éppen ezt a hasonulást, ezt az apokaliptikus egyesülést fejezi ki a templomépítészetben: megalkotja azt az előképet, amelynek személyes erőterében a Szűzanya áll, amely a földi város, az evilági társadalom példa- és mintaképe volt. A keresztény szellemű állam és társadalomszervezés ezért tekintett előszeretettel a Szűzanya alakjára: mert hitték, hogy Ő, az elővételezett tökéletesség megvalósulása, hathatós közbenjárásával képes az evilági valóság, a közösségi élet összetartó struktúráinak védelmére és tökéletesítésére.
 

Franciaországnak 1956-ban Európához intézett felkiáltása

FRANCIAORSZÁG

JEAN COCTEAU:
ÉLJEN A SZENT SZABADSÁG
A GONDOLAT GYORSABBAN FUT, MINT A FÉNY
TETT-VERS
DICSŐSÉG A NÉPNEK, AHOL AZ ÉPOSZOK KÖLTŐVÉ
SZENTELIK A LEGKISEBB MUNKÁST IS
DICSŐSÉG A SZABADSÁG FEJEDELMEINEK

Nincs Isten-mentes világ, nincs Isten-mentes történelem. A magyar egyháztörténet ezeréves arcképcsarnokában a vértanú Mindszenty József arckép-ismertsége mind az öt kontinensen felülmúlhatatlanul az első helyen áll.

A világegyház kétezeréves történetében II. János Pál Őszentségének képe az arckép-publicitás szintjén - az ezirányú felmérések egyhangú ítélete szerint! - több mint két évtized óta behozhatatlanul vezet.

Mindkettőnél a Szentlélekisten állandó pünkösdi munkája számolja fel a közönyt és fényével megszünteti a sötétséget - áttörve a némaság, a közöny, az elhallgatás, a csend névtelenségét.

Nincs iskolarendszere a kegyelmi energiák őscellájából áramló erőknek. A francia Jean Cocteau (ejtsd: Zsán Koktó) költő és festőművész rajzzal és költeménnyel szólt Európához és a világhoz a televíziós világcsatornákból és rádiókból először hallott magyar forradalom csodájáról.

Az Árpád-dinasztiáig visszamutató magyar címerekben élő Nagyasszony emlékeit egy 48 oldalas szaktanulmányban ismerteti a kommunizmus utolsó évtizedében ennek a mariológiai könyvecskének szerzője.

A Szűzanya alakja ezért jelenik meg mindenütt, ahol az égi, apokaliptikus renddel összeilleszthetőnek vélt földi rend harmóniáját, egységét, mennyei struktúráját kellett védelmezni: templomok és országok, tartományok és falvak védőszentjeként, az adott közösség mibenlétét, karakterét kifejező emblémák, jelvények, címerek jelképei között, valamint pecséteken, pénzeken, lobogókon, gyűrűkön és nyakláncokon. Témánknak megfelelően mi most csak a máriás világképbe tagolódó címerekkel foglalkozhatunk.
 

 
 

---

[1] XII. Piusz pápa kifejezése a magyar történelem drámai perceiben

[2] Oscar Kokoschka világhírű osztrák festő, grafikus és költő "Betlehemi Kisjézus 1956" expressív kompoziciója, csodás grafikája megrendítően mutatja be a magyar forradalmat. Heródes gyilkos tervének bibliai grafikája a halhatatlan túlélőre hívja fel a figyelmet.

Camus írásai révén szinte minden nyelven ismert francia írónak kiállása, többszöri kiáltványa Párizsból a magyar forradalomnak politikai evangéliumát teremti meg.

A vértanúk forradalma minden kor tanúságtétele. A vértanúság túlél mindent, ami mulandó. Helyettesíthetetlen!

[3] A XX. század második felétől, ha bármelyik földrészen előkerül a magyar nép, két nevet emleget a világ: Mindszenty kardinálisét és Puskás öcsiét, az aranycsapat talán legnagyobb futballistájáét.

[4] Az Egyház első ezerévének és a második ezerévnek végén a sátán legyőzésével egy bűntől megtisztult földi élet paradicsomi álma és varázsa a vissza-visszatérő khiliazmus.