Létünk értelmének kérdését a bölcselet (filozófia), a tudomány, a különböző vallások és a költészet felől fogom közelíteni.

A "Lenni vagy nem lenni?" hamleti kérdést - nagy költőnk - Csokonai Vitéz Mihály is felteszi "A lélek halhatatlansága"-ról írt nagyszerű költeményében:

Lenni vagy nem lenni? - kérdések kérdése, melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése.
Nagy kérdés, melyet ha mélyen vizsgálok, mégtöbb mélységnek mélyére találok.

Gondolkozzunk el tényleg mily különös érzés, hogy "létezünk". Tizenhat éves diák lehettem, amikor Sátoraljaújhelyen a piaristák gimnáziuma felé tartva átmentem a Szent János hídon, s hirtelen megálltam, mert először döbbentem rá arra, hogy "vagyok". Évezredek teltek el az emberiség történelmében és nem "voltam": most "vagyok", meddig és mi célból? Szókrátesz szerint a "bölcselet" kezdete a "csodálkozás" (thaumadzein). Az én esetemben is ez történt - ami valószínűleg a maguk életében is megtörtént -, rácsodálkoztam a létemre. Sőt fel tudom fogni a körülöttünk lévő világot, elgondolkozhatok az eredetén és a célján. Reflektálhatok magamra, vagyis vizsgálat tárgyává tehetem önmagamat: én vagyok a tárgy és a megfigyelő egy személyben. Descartes is erre az egyszerűnek látszó megállapításra alapozta bölcseleti rendszerét: "Gondolkodom, tehát vagyok" (Cogito, ergo sum).
 

Bölcselet

A bölcseletben alapvetően két irányzat van: az eszmei (idealista) és az anyagelvű (materialista) felfogás. Az alapkérdésük: mi volt előbb, a gondolat, vagy az anyag. Az anyagelvűek felfogása szerint az anyag öröktől fogva volt; az évmilliók során képes volt magát élővé szervezni. Ez nehezen fogadható el, mert mindannyian érezzük a különbséget az élő és élettelen közt. Az élettan (biológia) már régen kimondta azt az elvet, hogy egy sejt csak egy másik sejttől származhat. Nyilvánvalóan adódik ebből a kérdés: vajon az első sejtet ki alkotta meg? A tervszerűség - amit a sejtben látunk - nem magától jön létre. A szerves-vegytan (biokémia) a DNS-ek alapján megállapította, hogy minden élőlénynek, minden fajnak megvan a saját mintaterve, ami alapján lehetetlen, hogy a fajok egymásból származzanak. Persze a hasonlóság ettől még meglehet, mert egy műhelyből kerültek ki, ahogy Michelangelo vagy Leonardo műveit is felismerjük.

Az eszme elsőbbségét hírdető (idealista) felfogás szerint van egy őseszme - mondta Plátón -, és minden élőlény ennek a másolata. Ezek az eszmék egy abszolút lényben léteznek, akit Istennek hívunk. Már Plátónnál is felmerült a gondolat, hogy van egy közbenső lény, aki által teremt az Isten. A kereszténység megkeresztelte ezt a gondolatot: minden Jézus Krisztus által, őbenne és érette teremtetett (Szent Pál). A Szentháromságban az Atya, Fiú, Szentlélek nem egy magányos szeretet közösség. Van egy atyaság egy fiúság és egy szeretet kapcsolat az Istenben. A kölcsönös szeretet a legmagasabb rendű létezés és mint tudjuk a személy a legmagasabb szintű létezés - ez a Szentlélek. Az Atya a Fiú kedvéért teremti az egész mindenséget, mint ajándékot, ahol a Szentlélek is jelen van és elrendezi a dolgokat. A teremtés könyve is így kezdődik: "Kezdetben teremti az Isten az Eget és a Földet". A mindenség ekkor egy nagy zűrzavar (káosz), egy alaktalan tömeg volt és az Isten lelke lebegett a vizek felett. (A tudomány is a vízben látja az élet forrását.)
 

Tudomány

A tudomány tisztán az észt, az emberi értelmet használja eszközül a lét értelmezésének magyarázatában. Tapasztalati (empirikus) tényekre épül és ebben különbözik a bölcselettől (filozófiától), amely pusztán elméleti (spekulatív). A tudomány is gyárt elméleteket, "hipotéziseket", de azokat tapasztalati úton igyekszik igazolni. Például a világmindenség időben keletkezett, vagy öröktől fogva létezik? (Ősrobbanás - big bang elmélet.) Kénytelenek a modern tudósok belátni, hogy sok olyan titka van a világegyetemnek (univerzumnak) - atomok, neutronok, kvarkok világa -, melyek már nem esnek a megfigyelés lehetősége alá, sőt jelen szókincsünkkel már nem is tudjuk kifejezni igazi mivoltukat. A tudomány is egyre több rejtéllyel (misztériummal) kerül szembe és be kell látnia az emberi ész véges mivoltát, s eljut oda, hogy "hinni" kénytelen. Egy szovjet tudós meghatározása szerint az anyag legkisebb része már nem is anyag, hanem egy energiaegység, melyet egy számunkra még ismeretlen energiaközpont gerjeszt. Ez lehet egy modern "istenérv", mert az az "ismeretlen energiaközpont" a hívők szemében az Isten. Vagyis nem lehet egy vak "őserő", mert a mindenség tele van bonyolult törvényszerűségekkel, melyek egy csodálatos értelemre utalnak. A fejlődés (evolúciós) elmélet tudományosan nem bizonyítható, abban is csak "hinni" lehet. (Lásd a cikkemet a Kanadai Magyarságban - 1977 május 17,7. oldal - Requiem az evolúciós elmélet halálára.)
 

Vallások

Ott ahol a bölcselet elakad és a tudomány, az "ész megáll", ott jön segítségül a vallás az élet értelmének magyarázatában a hit vagy a "hiedelmek" révén. A kettő különbözik egymástól: a hiedelmek az emberi képzelet (fantázia) szülöttei, a hit felsőbb tekintélyen, isteni kinyilatkozáson alapul. A vallások közti különbségek abból adódnak, hogy:

E hármas szempont szerint fogjuk vizsgálni a világvallásokat, kezdve a legősibbnek tekintett hinduizmustól a kereszténységig, főleg a "katolikus" tehát "egyetemes", vagyis minden vallási értéket magába foglaló vallásig, melyet itt közülünk legtöbben magunkénak tekinthetnek.
 

Buddhizmus

Buddha Krisztus előtt az V. században élt, neve "megvilágosodott"-at jelent; istenhitében panteista (minden létező az istenségnek része és megnyilvánulása) és önmegváltást hirdetett. Az élet értelme ennek a ténynek minél mélyebb belátása, hosszas szemlélődés, elmélkedés által. Borúlátó (pesszimista) felfogása szerint az emberi élet a szenvedés forrása (például még a szeretet is: "Aki egyet szeret egy fájdalma van, aki százat szeret száz fájdalma van."). A szenvedéstől való szabadulás útja a külső világból betérni belső világunkba, előkészítve magunkat a következő újjászületésre. Hisz tehát a lélekvándorlásban és a lélek végül megtisztulva beleolvad a "nirvánába", a lét ősforrásába, amely személytelen. A buddhizmus tehát végeredményben istentagadó (ateista). Kb. 300 millió követője van. A gyakorlati életre nézve érdekes és hasznos a nyolc boldogságuk: helyes célok, helyes szavak, helyes életmód, helyes cselekedetek, önfegyelmezés, szellemi frissesség, készenlét az átmenetre, szemlélődés.
 

Hinduizmus

A legősibb vallás a hinduizmus. Ma is 700 millió követője van. Nincs kormányzó testületük. Tanítók (guruk) köré csoportosulnak. Szent könyveik a Védák. Többisten hívők. Fő isteneik a Visnu, Brahma, Siva (hármasság). Az elefánt istenség jószerencsét hoz stb. Körülbelül 330 millió istenséget számlálnak, beleértve a természeti erőket is. A műveltebb hinduk viszont tagadják, hogy többistenhívők. Azt állítják, hogy a világban egy örök törvény és rend van. A görög bölcselők is beszéltek szükségszerűségről. A mohamedánizmusban ez a végzetben csúcsosodott ki. A kereszténységben pedig ismerjük az előre elrendeltség (predestináció) elvét. A különböző vallások közt jól észrevehetők a hasonlóságok. Newmann kardinális nagyon szépen lefektette: ne gondoljuk, hogy csak a zsidóknak adott az Isten kinyilatkoztatást. A zsidó népnek az volt a feladata - és ezt meg is tette -, hogy tisztán megőrizze a kinyilatkoztatást. A viselkedésnél törekednek az erőszakmentességre. Kaszt rendszert építettek ki, amiből a 48-as törvények eltörölték az érinthetetlenek kasztját. Ez nagyon hátrányos oldala volt a hinduizmusnak. Teréz anya gyűjtötte össze őket, hogy visszaadja emberi méltóságukat.

Tanítják a karmát (a cselekvés érdeme), vagyis az ember saját sorsának a mestere már magzat (embrió) kora óta - manapság a születési tényezőkkel fejezik ezt ki -. Hisznek a lélek halhatatlanságában, de a lélek többször megszületik a "Brahma" világlélekben. A "karama" (végzet) tanításuk szerint az ember az előző életének következményeit viseli, akár jó volt, akár rossz. A körforgásból való szabadulás pedig az "ősvalóság" (nirvána) istenségbe való visszatérés.
 

Szikh

A buddhizmus XV. századi megújított változata. Egyistenhívők, hisznek a lélek halhatatlanságában, de a lélekvándorlásban is. Három csoportjukat a turbánjuk színéről lehet megkülönböztetni:

- kék színűek a felvilágosultak
- fehér színűek a szentebb életre törekvők
- fekete színűek a hazafiak, az angol elnyomásra emlékeztetők

Van néhány különös felfogásuk: a keresztet például a szex jelképének tartják (penis), a keresztények tehát szexmániákusok. A filmekben oly gyakori csók jeleneteket erkölcstelennek, megbotránkoztatónak ítélik.
 

Konfuciánizmus, Taoizmus

Ezek a vallások inkább bölcseleti (filozófikus) jellegűek, gyakorlati tanácsokat akarnak adni a helyes életre. Megtalálni a helyes utat, melyet az "Ég", az "istenség", jelölt ki az ember számára. Megvalósítani azt a harmóniát, melyet a mindenségben megcsodálhatunk. Nem hisz komolyan a lélek halhatatlanságában, de megkívánja az ősök tiszteletét. Konfucius szerint: minden ember - a császártól lefelé a legegyszerűbb alattvalóig - köteles jól betölteni azt a szerepet, melyet az emberi társadalom számára kijelölt, és annak elvárása szerint élni. A középkori jezsuita hittérítők (misszionáriusok) hatására a kínai császárok sőt a hivatalnokaik (a mandarinok) is rokonszenveztek a kereszténységgel, bámulva a hittérítők csillagászati tudását. Bizonyos alkalmazkodásra lett volna csak szükség a kereszténység részéről, elfogadva néhány pogányos, de megkeresztelhető szokásukat. Sajnos ezt Róma megtiltotta, s a hittérítő (missziós) tevékenység megbénult.
 

Sintoizmus

A buddhizmus japán formája. Sokisten- hívő, vagyis összefonódva az ősi népi szokásokkal a természet erőit megszemélyesítik. Ezek közt a legfőbb a Nap. A császár a Napisten leszármazottja, neki tehát - mint az istenség képviselőjének - teljes alávetettség jár. A vesztett háború után ez a hit megrendült, de ennek ellenére még a hitetlenek is ragaszkodnak a régi vallásos ünnepekhez. A japán nép jellemző sajátosságai az ünnepek megtartása, szorgalmas munka, önfegyelem. Az ősök szellemének tisztelete a lélek továbbélésébe vetett hit jele. E téren a buddhista szertartásokat követik.
 

Görög-Római vallás

E kettőről már bővebbek ismereteink. Többisten-hitük közismert. A természet főbb erőit és jelenségeit személyesítették meg: szerelem (Vénusz), harc (Mars), tenger (Poseidon), erdők (Diana) stb., de volt főistenük: a görögöknél Zeusz, a rómaiaknál Jupiter. Az istenek életét a földi gazdagok életének mintájára képzelték el. Hittek a lélek továbbélésében, de mivoltáról homályos elképzeléseik voltak. Az életet inkább "árnyéklét"-nek sem mint igazinak vélték. Valódi élettel csak az istenségek rendelkeztek. Életük értelmét az istenségek kegyének elnyerésében (állat és gyümölcs áldozatokkal), a háborúskodásban, hatalmi versengésben, és a földi élvezetek keresésében (hedonizmus) látták. Bölcselőik eljutottak az egyistenhit magaslatára is (Szókratész, Plátón, Arisztotelész), az úgynevezett "sztoikusok" pedig megközelítették a keresztény erkölcsöt is.
 

Asszír - Babiloni vallás

Szintén többistenhívők. Hitregéik (mítoszaik) hatottak a környező népekre is. Csillagászati ismeretük meglepően magas fokon állt. Piramis szerű építményeik a "zikurrat"-ok nemcsak templomok, hanem csillagvizsgáló tornyok is voltak. Az egyiptomiakhoz hasonlóan hittek a lélek továbbélésében, sőt megítélésében. Életük értelmét az istenségeknek való áldozatok bemutatásában és harci hódításokban látták. Fejlett volt írásművészetük - egyiptomi hieroglifák, ékírás -, Hamurábi királyuk törvénykönyve (kódexe) fejlett jogi érzékről tanúskodik.
 

Judaizmus

Szigorúan egyistenhívő. Ragaszkodik a mózesi törvényekhez, mert a törvények megtartóit az Isten hosszú boldog élettel ajándékozza meg. Másvilági életben való hitük homályos, de nem tagadják, sőt az ortodoxok hisznek a feltámadásban is. Az élet értelmét a földi jólét keresésében találják. Az elnyomással és üldöztetésekkel szemben pedig az eljövendő szabadítóban, a megváltóban reménykednek, aki majd a világ uraivá teszi őket. A világon szétszóródva, beilleszkedtek a környező népek közé, de nem adták fel azonosságukat (identitásukat) a kölcsönös segítségnyújtás által.

A judaizmus áll a legközelebb hozzánk. Sőt Szent Pál alapján valljuk, hogy ők hitetlenségük - a megváltó el nem fogadása - miatt olyanok, mint a kivágott fa és a népek ebbe a tönkbe lettek beleoltva, amely gyökerének a nedvéből táplálkozunk. Ebből nőtt ki a keresztény vallás az ágaival, virágaival, gyümölcseivel, ennek a gyökere az Ószövetség. Akik az Ószövetség ellen vannak, azt állítva, hogy az csak hitregék gyűjteménye, azok a keresztény vallás ellen is vannak, mert azt nem vághatják el a gyökereitől. Ábrahám volt az, aki az igaz-, egy Istent imádta, aki Mózesnek úgy mutatkozott be mint "Aki Van" (Jahweh). Ez Isten legfőbb tulajdonsága: Ő az aki igazán "Van", teremtményei - mi mindnyájan - Ő általa létezünk. Ezért az ő népe létének értelme: ragaszkodás Jáhweh-hoz, mint az igaz Istenhez, megvetve a pogány "isteneket" (akik nem igazi istenek, csak az emberi képzelet termékei) és megtartani parancsait, törvényeit. A magukat "választott népnek" tartó izraeliták ezért cserébe földi javakat, az ellenségeiktől való szabadulást vártak egy Jahweh által küldött "Megváltó"-tól (Messiástól), aki létrehozza az igazság és béke országát a földön.
 

Mohamedánizmus

Mohamed az ősi arab vallási hiedelmekből, valamint a zsidó és keresztény vallásokból ötvözött össze egy új vallást, ami nagyon megfelelt az arab emberek jellemének, egyéniségének, természetének. Szigorúan egyistenhitű. A személy nem ábrázolható, ezért művészet ellenesek, Minden úgy történik, ahogy Allah elhatározta, ez ellen nem lehet tenni (a végzetbe vetett hit). Üdvösnek tartják a vallás erőszakos terjesztését. Kötelességük írtani az ellenséget. Ez a gondolat adja az arab terroristáknak a fűtőanyagot. Ők a hitükért mindenre készek és ha ezért halnak meg, akkor azonnal a mennyországba jutnak. Az áldozatok helyett napi ötszöri imádság van. Akárhol vannak leteszik a szőnyeget és Mekka felé fordulva imádkoznak. A katolikusokat szinte megszégyenítik ezzel és azt vetik a szemükre, hogy felépítették a gyönyörű katedrálisokat de azok üresek. A nőket másodrendű teremtményeknek tartják a mózesi törvények alapján és kizárták a mecsetekből. Vagyis nem adták meg nekik azt az egyenrangúságot amit a kereszténység főleg Máriában megadott. Ahogy a bűnbeesés is egy férfi és egy nő által történt, úgy a megváltás is. Függetlenül attól, hogy Mária teremtmény, mégis szerepe van a megváltás művében. A mohamedánok tisztelik Máriát és Jézust is mint prófétát, de számukra Mohamed volt a fő próféta. Veszélyesek köztük a fundamentalisták, akik nem riadnak vissza az erőszaktól és egyoldalúan magyarázzák a hitük szabadságát: az ő vallásuknak igen, a kutyahitüeknek nem.
 

Kereszténység

A keresztény vallás alapja, hogy Isten szólt az emberekhez, vagyis kinyilatkoztatást, tanítást adott az emberiségnek a próféták és Jézus Krisztus által. Alaptanítása, hogy Isten jónak teremtette a világot, amibe az ember bűne hozta a bajt. Viszont küldött egy megváltót, aki által az eredeti rendet, jóságot, szépséget helyre állíthatjuk a kegyelme segítségével. Isten akarata szerint használd a tehetséged, alakítsd a világot, tedd jobbá az életet. Ez volt a kereszténység ereje. A hittérítők (misszionáriusok) tanították a népeket, hogyan kell földet művelni, tanulni. Iskolákat alapítottak. A tedd jobbá a világot gondolat hozta meg a tudomány és a technika fejlődését. Az első tudományos - tehát tapasztalati tényen alapuló - kísérleteket tudós szerzetesek, mint Nagy Szt. Albert, Rogerius Bacon stb. végezték, a biológiában Mendel bencés szerzetes vált híressé. A kereszténység szerint tehát a világ nem velejéig romlott. Az ember feladata, hogy azt jobbá, szebbé tegye, s így Isten munkatársa legyen a földön. A kereszténység tette lehetővé a kultúra, a művészetek fejlődését.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy ami szép és jó a többi vallásban azt a kereszténység megőrízte; hajlandó volt befogadni és megtisztítani az esetleg rátapadt téves, babonás elemektől. A "katolikus" név is ezt jelenti: egyetemes; vagyis minden szép és jó felé nyitott, faj és kulturális különbség nélkül. A hittérítőknek is újabban megengedett, hogy a nem keresztény vallásokból, illetve szokásokból, hagyományokból többmindent átvegyenek, ha azok nem ellenkeznek a keresztény hitvallással. Főleg a szertartások és a művészi kifejezés terén.

Az élet és az emberi lét értelmére nézve a keresztény vallás adja a legszebb és legmélyebb értelmű választ. Már a katekizmus első kérdése is így hangzik: Mi véget vagyunk a világon? S a válasz: "Hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk s ez által üdvözüljünk; vagyis a mennyországba jussunk". Isten teljesebb megismerése tehát feladat, melyre állandóan törekednünk kell. Az istenszeretet pedig azt kívánja, hogy szeressük embertársainkat, főleg a szenvedőket, de még ellenségeinket is. Ebben teljesedik ki az ő szolgálata. A jutalom pedig a legnagyszerűbb, amit ember elgondolhat: örök élet és boldogság az ő társaságában, az ő világában, az ő országában, amit mennyországnak hívunk.

A keresztény tehát úgy látja, hogy az ő élete nem zárul le e földi élettel; van egy távolabbi célja: Isten birtoklása. Newman kardinális szerint: "Minél jobban előre haladok a korban, annál világosabbá válik, hogy ha van valami értelme az emberi életnek, akkor kell lenni folytatásának is". Sírkövére pedig ezt iratta: "Az árnyékok és jelképek világából az igazság világába" (Ex umbris et imaginibus ad veritatem). Szent Ágostonnak is ez volt a gondolata: "Istenből-Istenbe". A közbenső időben pedig e földön dolgozni az ő országának eljöveteléért, mert az ő országa az igazság, a szeretet és a béke országa. Ahogy az angyalok énekelték Jézus születésénél: "Dicsőség a magasságban Istennek és béke a földön a jóakaratú embereknek". A földön tehát igazi béke csak akkor lesz, ha az emberiség megadja Istennek a neki járó dicsőséget. Korunk egyik sarkalatos hibája, hogy ezt elmulasztja megtenni, miközben egyre több csodáját fedezi fel a természetnek, melyek mind egy végtelen isteni bölcsességre utalnak. Sajnos az istentagadás (ateizmus), az anyagelvű (materialista), emberelvű (humanista), szabadelvű (liberális) gondolkozás képviselői foglalták el (mondhatjuk "bitorolják") a tudomány, művészet, sajtó szórakoztatás területét (bár kisebbségben vannak). Csak töredékét képezik az egész emberiségnek. Önöknek, akik hisznek a keresztény életrevalóságban, lesz a feladatuk, hogy visszafoglalják ezeket a területeket a magasztos keresztény eszmék számára, melyek legigazabb, legszebb, legmegfelelőbb értelmét adják létünknek és benne a jövő évezred emberiségének.
 

Költészet

Befejezésül szólaltassuk meg a költészet képviselőit, akik papjai a nemesebb eszméknek és mélyebben látnak bele az ember-lét értelmébe, mint a bölcselet (filozófia), vagy tudomány.

Vörösmarty Mihály: (Gondolatok a könyvtárban)

Mi dolgunk a világon? Küzdeni
Erőnk szerint a legnemesebbekért,
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll,
Ha ezt kivívtuk a mély süllyedésből
Mondhatjuk, - térvén őseink porához
"Köszönjük élet áldomásaidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt.
 

Madách Imre: (Az Ember tragédiájában Isten szava az emberhez:)

"Mondottam ember: küzdve küzdj, és bízva bízzál."
 

Csokonai Vitéz Mihály: (A lélek halhatatlansága)

Lenni vagy nem lenni? - kérdések kérdése!
Melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése.
Nagy kérdés, melyet ha mélyen vizsgálok,
Mégtöbb mélységnek mélyére találok.
Csillagok közt hordnak éteri szárnyaim,
De a sír partjára húznak ón lábaim
Az Ég s a Föld között függök utoljára
Én angyal meg állat? Vagy csak por meg pára?
Ha most vagyok látom mindég is kell lennem,
S ha nem leszek csapás volt az élet bennem.
S ha el kell múlnom mi szükség volt élni?
Egy elveszendőnek miért kell remélni?
....
Létel! te mennyország ezer inségben is,
Nem létel! te pokol még nem érezve is!
Itt állok virágzó életem szigetjében,
Egy kőszikla tornyán a hab közepében,
Itt nézem partotok kétes messziségét,
Az én lételemnek folyását vagy végét.
Alattam a káosz bőgő torkolatja,
Az elementumok fogát csattogtatja,
S varázsló bal kezét sárgán nyújtván felém,
"Elveszel" így ordít s rémülést önt belém.
De kárpitja alól a kék reménységnek
A testvér csillagok mosolyogva égnek
Bíztatván, hogy mennyből szállt belém a lélek
S ha elvész is a test, jobb részemmel élek.
 

Végezetül egy saját versem:
In Manus tuas ... (Kezedbe ajánlom lelkemet)

Néked ajánlom
törékeny létem,
Gondviselésed
elég lesz nékem.
Itt vagyok még ma,
szeretek, élek,
kihűlhet bennem
holnap a lélek.
Voltam és vagyok
szeretnék lenni,
Hiába minden,
csak el kell menni.
Hová mégy lelkem
vissza a porba?
Mennyei fénybe,
vagy örök nyomorba?
Néked ajánlom
parányi létem
Gondviselésed
elég lesz nékem!