A Teremtés Könyvét egy rendkívül tehetséges és rendszerező elme állította össze, hitünk szerint a Szentlélek sugalmazására. Én is a Szentlélek segítségét kérem ahhoz, hogy abból a sok gondolatból, ami összegyűlt bennem mialatt az előadásomra készültem, azok jussanak az eszembe, amelyek különösen fontosak, hogy az előadásom mindenki számára hasznos legyen.

Bevezetőül frissítsük fel a Teremtés Könyvének első és második fejezetében leírt világképet a látható és láthatatlan világról. A szerző gondolatában a hatnapos teremtés első három napja a "szétválasztás" a második három pedig a "feldíszítés" műve.

Az első nap az Isten elválasztja a világosságot a sötétségtől. (Az ősrobbanás - Big Bang - elmélete is bizonyos fokig megfelel a Szentírás szavainak: "Legyen világosság".)

A második nap elválasztja a felső vizeket az alsótól; a légkör vizeit (felhők) a tengerek vizétől.

A harmadik nap pedig a vizeket a szárazföldektől. (A fejlődéselmélet is ezt mondja: évmilliók alatt a szárazföld kiemelkedett az őstengerből.)

A negyedik nap a nappal díszítése a Nap, az éjszakáé a Hold és a csillagok, vagyis az egész csillagvilág.

Az ötödik nap a légkör (a felső vizek) díszítése a madárvilág, az alsó vizeké pedig a halak.

A hatodik nap díszítése, a szent író szerint, az emlős állatok a vízben, a kétéltűek, a szárazföldön a vadállatok, a háziállatok és a végén mindennek betetőzéseképpen az Ember.

Az ószövetségi ember gondolkozásában az égbolt olyan mint egy gyönyörű hatalmas kék sátor, ami fölött van a láthatatlan világ, az Isten és az angyalok világa. Vegyük észre azt is, hogy a Szentírás a növények és az állatok teremtésénél azt a kifejezést használja: "hozzon elő a Föld". Egyedül az embernél mondja azt, hogy alkossunk embert a magunk képére és hasonlatosságára, hogy uralkodjék a teremtmények felett. "Orrába adta az élet leheletét és ezáltal lett élőlénnyé." Tehát csak az embernél mondja, hogy Isten valamit önmagából beleadott az emberbe.

Keresztény felfogás szerint Isten először a szellemvilágot teremtette meg, vagyis az angyalokat, akiknek értelmük és szabad akaratuk van. Ezeknek a szellemi lényeknek ha van testük, akkor az valami "égi" (asztrált=csillag) vagy fényszerű test. Bár inkább úgy fogjuk fel őket, mint tiszta szellemi lények, akiknek nincs testük, de képesek felvenni az emberi testet, vagyis kapcsolatba lépni az anyagvilággal.

Második lépésként teremtette Isten a tisztán anyagvilágot, ami szintén hirdeti az ő dicsőségét, nagyságát, hatalmát. Ahogy a zsoltár is mondja: "Az Egek hirdetik a dicsőségedet". Vagy Madách Ember tragédiájában: "A mű kész az alkotó pihen". Ebbe az óramű pontossággal mozgó hatalmas műbe csodálatos törvények vannak beépítve. Einstein szerint - aki agnosztikus volt -, "ha van Isten", akkor ő a legnagyobb matematikus. Olyan csodálatos matematikai törvények vannak a világmindenségben, amelyek isteni eredetre utalnak. Mint tudjuk az agnosztikusok álláspontja: vagy van Isten vagy nincs; lehet hogy van, lehet hogy nincs.

A tisztán szellemi, majd tisztán anyagi világ megteremtése után, harmadik lépésként, megalkotta az Embert, mint összekötőkapcsot a két világ között. A testünkkel teljesen benne állunk az anyagvilágban. A csillagok is ugyanabból az anyagból vannak felépítve mint a mi testünk. Ugyanakkor szellemünkkel, értelmünkkel meg van a kapcsolatunk az Isten világával, a szellemvilággal, a természet feletti világgal.

Ez tehát a bibliai világkép a látható és láthatatlan világot illetően. Ezért imádkozzuk a nagy Hiszekegyben, hogy: "Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, Mennynek és Földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében". A menny alatt értjük az Isten világát, a látható világon pedig a világmindenséget (univerzum).

A kérdés, hogy a világmindenség öröktől fogva létezik-e?

A biblia szerint világos a válasz: "Kezdetben teremté Isten a Mennyet és a Földet". Az anyagelvű (materialista) felfogás szerint viszont az anyag öröktől fogva létezik és ez az élettelen anyag az évmilliók során képes magát "élővé" szervezni, sőt nemcsak élővé, hanem önmagára reflektálóvá, vagyis értelmessé tenni. Az értelem azt jelenti, hogy reflektálni tudunk önmagunkra, a környező világra, keresni tudjuk a helyünket a világmindenségben; az akarat pedig célt tud kitűzni, a megfelelő eszközöket megtalálni és megvalósítani. Az anyagelvű felfogásban érezhető az ellentmondás: senki sem adhatja azt amije nincs. Az élettelen anyagban nincs élet, hogyan tudja akkor élővé szervezni önmagát? A növény és az állat nem tud önmagára reflektálni. Nem tudom elképzelni, hogy egy kutya azon gondolkozna, hogy miért születtem én kutyának? Egy nő viszont gondolkozhat azon, hogy miért nem született férfinek, vagy fordítva. Akárhányszor üthetem le az írógép billentyűzetét, magától nem fog kijönni belőle Shakespeare egyik szonettje. Az anyagelvű felfogás tehát nyilvánvalóan az anyagot ruházta fel isteni tulajdonságokkal. Ami pedig a fejlődés elméletet illeti a hívők számára csak egy Istentől irányított (guided) fejlődés fogadható el. (Lásd a Szentatya legújabb ilyen értelmű kijelentését.)

A törvény törvényhozót tételez fel, a rend pedig rendszerező értelmet. Ha látunk két egymással párhuzamos jegenyesort, akkor nehéz elképzelni, hogy az évmilliók alatt az úgy alakult ki, hogy pont egyforma távolságra és egymással szembe nőttek, ott egy rendező értelem működött. Ugyanezt látjuk a világmindenségben is. Tudjuk hogy a Földünk és a bolygók keringenek a Nap körül és a Napunk sem lebeg a világűrben, hanem egy másik csillagzat, az Arkturusz körül kering; "csekély" 150 millió év alatt téve egy fordulatot.

A modern csillagászat ősrobbanás (Big Bang) elmélete szerint a világ összes energiakészlete egy "ősatomba" volt összesűrítve, amely "felrobbant", a fény sebességével tágulni kezdett és létrehozta a csillagvilágot. A hozzánk visszaérkező fényből nagyjából kiszámították az ősrobbanás idejét is, amit 10-20 milliárd évre becsülnek (itt megállapodhatunk most 15 milliárd évben). A lényeg azonban az, hogyha volt kezdete, akkor kellett lenni teremtőjének, a folyamat elindítójának. A nem hívő tudósok ezért erősen küzdenek az ősrobbanás elmélete ellen, mert ez feltételezi a teremtést. A Buffaló-i News-ban volt is erről egy nagy cikk "Tényleg van teremtés?".

Érdekes az anyag legkisebb részét kutatók felfedezése a szubatomok világában. Szerintük az anyag legkisebb része egy "energiaegység", amit egy számunkra még ismeretlen "energiaközpont" (central power) gerjeszt. Ez azt jelenti, hogy a teremtés állandóan folytatódik (continuous creation). Ez egyezik a Szentírással, az Úr Jézus szavai szerint: "Az én Atyám mindezideig munkálkodik és én is munkálkodom"; és egyezik a Gondviselésről vallott hitünkkel: az Isten nemcsak megteremtette a világot, hanem fenn is tartja. Ehhez is "munka" kell. Nem lehet csak megteremteni és otthagyni, hanem állandóan javítani, fejleszteni kell. Ez vonatkozik ránk is: nemcsak megalkotott minket, hanem törődik is velünk, gondoskodik rólunk.

A szub-atomok világában a neutrinók a fény sebességével haladnak és egymásnak információt tudnak adni. Sőt ha meggondolják magukat, az ellenkező irányba mennek. Ez azt jelenti, hogy nem lehet 100%-os biztonsággal állítani, hogy egy kő leesik, csak legfeljebb 99.9999....%-al. Itt van egy kiskapu, amin keresztül Istennek lehetősége van a csodára. Felfüggesztheti a természet törvényét és parancsot adhat a neutrinóknak, hogy az ellenkező irányba follyanak. (Ilyennek minősül az átkelés a Vörös Tengeren?)

A tavalyi találkozón említettem Teilhard de Chardint, aki megpróbálta összeegyeztetni a fejlődéselméletet (evolúciót) a Szentírással, a keresztény gondolkodással. Szerinte a világmindenség az alfától halad az ómega pont felé, vagyis állandó fejlődésben, tökéletesedésben van és a végső cél a tökéletes Krisztusi-Ember kialakulása. Ezt az érdekes gondolatot kapta fel most egy híres tudós, aki azt bizonyítja, hogy a világmindenség célja az Élet. Az élet minden formában mindig tökéletesebb, ez a végső oka a világmindenség létezésének, és határozottan állítja, hogy ezért a feltámadás lehetséges. (Lehet hogy az ember maga is ki fogja találni, hogy hogyan hozza vissza az életbe a régebbi élőlényeket a DNS alapján.)

Itt azt kell bizonyítanunk, hogy Isten létezik és ésszel felismerhető. Ezt az Első Vatikáni Zsinat dogmába is foglalta: az értelmünk keresi mindennek az elégséges okát; így a világmindenséget látva felismeri, hogy kell lennie egy abszolút értelemmel és akarattal rendelkező teremtőnek, aki a világunkat létrehozta és a folyamatot elindította. Az hogy milyen az Isten, azt már csak a kinyilatkoztatásból tudjuk: hogy ő a szerető Atyánk, Gondviselőnk, tervei vannak velünk stb., stb.

Az emberi ész csak arra tud rájönni, hogy "Van", kell lennie. Emlékeznek a pusztában hogyan mutatkozik be Mózesnek: "Én vagyok aki Van". Ez az Isten legfőbb tulajdonsága "Ő Van", és kezdet nélkül van. Ha volna kezdete, akkor neki is valaki más adott volna. Nehezen tudjuk felfogni azt, hogy Isten öröktől fogva van és ő az aki igazán van. Az istentagadás (ateizmus) ezért a legsúlyosabb istenkáromlás, mert tagadja Istennek a legfőbb tulajdonságát azt, hogy "Ő Van"!

Érdekességként megemlítem, hogy a budapesti egyetemen Aistleitner József volt a tanárom, aki jól ismerte a héber nyelvet. Ő mondta, hogy a sumér-akkád nyelvben az "istén" azt jelenti, hogy első. Ebben a nyelvben a második szótagon volt a hangsúly, a magyar nyelvben pedig az első szótagon. Ha az első szótagot hangsúlyozzuk, akkor megrövidül a második szótag: kerék-kerekes, levél-leveles, istén-Isten. Ez azt jelenti, hogy ő az első létező, aki öröktől fogva van. Arisztotelész szerint ő az első mozgató, aki elindította a világmindenség mozgását. Plátón szerint az ős eszme (idea), ami hallhatatlan. Ezért bennünk is kell lenni valami halhatatlannak - amit léleknek nevezünk -, mert képes felfogni a halhatatlan eszméket. Ez az ismeret bizonyos fokú azonosulást jelent az ismeret tárgyával. Szent Tamás "öt úton": a létezésből, mozgásból, rendből (esetlegesség), célszerűségből és tökéletességből (boldogságvágyból) bizonyítja Isten létét. Szellemes Szent Anzelm Isten-érve: Isten fogalmán mindenki a legtökéletesebb lényt érti; ámde a létezés hozzátartozik a tökéletességhez. Az ami csak az agyamban létezik az nem olyan tökéletes, mint az ami már megvalósult a valóságban. Végül Pascal valószínűség érve manapság divatos lehet a lottó világában: érdemesebb hinni Istenben mint nem, mert ha hiszek Istenben és Isten létezik, akkor a nyerési lehetőségem végtelen nagy, ha viszont nem hiszek és van Isten, akkor a veszteségem végtelen.

A láthatatlan világnak fő tulajdonsága, hogy szemmel nem látjuk, de a tevékenységéből felismerjük. Gondoljunk a mágnesességre, amit nem lehet látni, de mikor magához rántja a vasreszeléket, vagy áramot indukál, akkor a tevékenységéből felismerjük. Az elektromosságot sem látjuk, csak tudjuk, hogy az atomok áramlanak. Az Istent is a tevékenységéből ismerjük meg: a teremtésből és a Gondviselésből, amik körülvesznek bennünket. Édesanyám jut eszembe  - amint később maga mesélte -  jön ki a templomból és egy nagy elvtárs gúnyosan rászól: Maga még templomba jár? Maga még hisz az Istenben? Talán látta már az Istent? Édesanyám azt felelte: ember őt nem látjuk, de érezzük a jóságát. Csak az ember képes az értelmével rájönni és látni, hogy kétszer kettő az négy és nem öt; vagy egy elméletet, vagy egy kedves ismerőst, aki talán már nem is él, de a lelki szemeivel látja. Ugyanúgy Istent is láthatjuk a hit szemével. Persze meg is tud jelenni, ahogy az angyalok is láthatóvá tudnak válni. A Mária jelenéseket - mint Lourdes, Fatima, Medugorje stb. - az egyház elfogadta.

A "Times" 1993-as decemberi számában volt egy cikk az őrangyalokról (The New Age of Angels, 56. old: "Angels Among Us" - az angyalok köztünk vannak). A cikk szerint: "Nagyon gyakran csak utólag ismerjük fel megjelenésüket. Egy személy közvetlen veszélyben van - egy autó elakad egy halálos hóviharban, egy úszó túl messze kerül a parttól - s a mentés logikus módon adódik: jön egy autómentő, vagy egy úszómester. De amikor a körülmények áldozata biztonságba kerül és meg akarja köszönni a segítséget, az életmentő már eltűnt - nincs keréknyom a hóban, nincs lábnyom a vízparton."

Ebben ráismertem a saját esetemre is: mikor Floridában fuldokoltam a hullámzó tengerben s egy szép leány kihúzott. Mikor kiértem összeroskadtam, s mikor meg akartam köszönni már senki sem volt ott. Megkérdeztem a paptársamat is: láttad ki mentett ki? - nem láttam. Én sem gondoltam rögtön az őrangyalra. Azt hittem egy fürdővendég volt, aki nem várta meg a köszönetem és elszaladt, de akkor látnom kellett volna amint elmegy.

Egyes teológusok szerint az angyalok az isteni erőnek a megszemélyesítői. Részemről hiszek abban, hogy az angyalok léteznek és mindenkinek megvan a maga őrangyala. Minden reggel és este imádkozom is hozzá. Pontosan még nem tudjuk, hogy milyen képességei vannak az emberi léleknek. Hivatkozni lehet itt a parapszichológiai jelenségekre amilyen a távolbalátás, távolbaérzés, vagy például elővesznek egy könyvet és megkérik a transzbanlévőt olvassa mi van a harmincadik oldalon és megteszi. Vagy: Páter Pio-ról biztosan hallottak, aki egyszerre két különböző helyen jelen tudott lenni. A tudomány is elismeri, hogy az agyunknak csak néhány százalékát tudjuk használni. Az agy csodálatos képessége, hogy sokmillió adatot tud elraktározni és visszahozni.

Plátón szerint a lélek a test börtönében lakik. Az eszme (idea) - lelkünk - testet ölt és mikor meghalunk elhagyja a testet. Az első évszázadokban a görög műveltség uralta a hittudományt is és az Egyház akkor ezt általános véleményként sokáig el is fogadta. A mai felfogás szerint azonban Isten Embert alkotott, aki a test és lélek legszorosabb egysége. A lélek rászorul a testre, hogy kifejezze magát és a test lélek nélkül nem tudja kifejezni magát. A lélek - mint a test építőmestere - képes ugyan a test nélkül is létezni, de úgy a léte nem teljes (incomplete substance). Eszméletlen állapotban, mikor az érzékek kialszanak, ez olyan mintha a lélek sötét kamrában ülne, ahová semmi fény nem hatol be. De mikor leomlanak a kamra falai, akkor betör a mennyei fény; amint a megholtainknak is kívánjuk: az örök világosság fényeskedjék nekik. Ez öntötte el Pált a damaszkuszi úton; ezt látta János apostol a látomásaiban; ezt látták mindazok, akik valamilyen látomásban részesültek. Jézus, mikor a saját haláláról beszél, mindig hozzá teszi: de harmadnapra feltámad. A többi emberről pedig: aki énbennem hisz, azt feltámasztom az utolsó napon. A feltámadás logikus: ha a lelkünk halhatatlan, akkor valamikor, valahol szüksége lesz a testre, az anyagra, amit formálni képes. A mostani teológiában Karl Rahner elmélete szerint a feltámadás már a halál pillanatában megtörténik velünk; vagyis részesülünk Jézus Krisztus feltámadott titokzatos, kozmikus testében. Ez a test már képes lesz felfogni a mennyei világosságot is; képes lesz arra, hogy Isten világában éljen, de a jelen világunkkal való kapcsolata természetszerűen nehézségekbe ütközik. Csak Isten külön engedélyével lehetséges. Az ima, az elmélkedő ima révén szintén lehetséges a kapcsolat.

A keleti vallásokban is a belső szemlélődő imán van a hangsúly. Hátrányuk, hogy a szenvedés problémáját a lélekvándorlással magyarázzák, vagyis az ember az egyik életében elkövetett bűnökért a másik életében vezekel, míg megtisztulva elmerül a személytelen Istenségben, a nirvánában. Elképzelésük szerint mi az Istenség részei vagyunk. Ez panteizmus, ezért nem fogadhatjuk el. A hitünk szerint Isten transzcendens - független a világtól -, mint teremtője és fenntartója fölötte áll a világnak és mi nem vagyunk részei az Istennek. Persze bennünk van az Úr Isten, mint ahogy Szent Pál is mondja: benne élünk, mozgunk és vagyunk. Isten nélkül nem tudnánk létezni. Sőt a teremtés bennünk is folytatódik. Isten állandóan újra és újra teremthet bennünket, mert mindig jobbá és tökéletesebbé akar minket tenni. A keresztény életnek ez a lényege, hogy az isteni kegyelem révén fejlődjünk, minél tökéletesebbé váljunk és így Istennel egyesülhessünk.

A lélek halhatatlanságában mindig hittek a legnagyobb elmék. Arany János korán elhunyt leányának Juliskának ezt írta a sírkövére:

Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt
S megnézte bátran a halált
Hittel, reménnyel gazdagon,
Egy volt közös, szent vigaszunk:
A lélek él, találkozunk.

Csokonai Vitéz Mihály az első modern magyar költőnk az egyik főúr temetésére írt egy tanító költeményt a lélek hallhatatlanságáról:

Lenni vagy nem lenni? - kérdések kérdése!
Melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése.
Nagy kérdés, melyet ha mélyen vizsgálok,
Mégtöbb mélységnek mélyére találok.
....
Létel! te mennyország ezer inségben is,
Nem létel! te pokol még nem érezve is!
 
Itt állok életem szigetén,
Egy kőszikla tornyán a hab közepében,
Itt nézem partok kétes messziségét,
Az én lételemnek folyását vagy végét.
 
Alattam a káosz bőgő torkolatja,
Az elementumok fogát csattogtatja,
S varázsló bal kezét sárgán nyújtván felém,
"Elveszel" így ordít s rémületet önt belém.
 
De kárpitja alól a kék reménységnek
A testvér csillagok mosolyogva égnek
 
Bíztatván, hogy mennyből szállt belém a lélek
S ha elvész is a test, jobb részemmel élek.

Az ember a szentségek által a misztika hármas útján jut előre az Istenhez. A misztika görög szó, annyit jelent mint bepillantást nyerni Isten titkaiba, megtapasztalni Istent - már amennyire ez lehetséges itt a földi életben -. Ennek hármas lépcsője:

A tisztulás útja: mikor az ember megszabadul a bűneitől és bűnös szokásaitól az imádság, önmegtagadás és a szentségek, főleg a bűnbánat szentségének vétele által.

A megvilágosodás útja: amikor az ember eljut a szemlélődő imádság fokára; főleg a Szentíráson való gyakori, sőt napi, elmélkedés által. Jobban megismeri Istent és benne önmagát, élete célját és értelmét.

Az egyesülés útja: mikor az őszinte vágyódó szeretet által benső érezhető közelségbe kerül Istennel. A szenteknél ez gyakran elragadtatásokban, látomásokban nyilvánul meg, de ezekre nincs szükség. Az átlag hívő is eljuthat erre a fokra, amikor mindent Isten iránti szeretetből iparkodik tenni. Ebben az állapotban a lélek nagy békét, megnyugvást érez, mert tudja, hogy semmi sem választhatja el őt Istentől. Még a halál sem, mert Jézus Krisztus által részesül a szentháromságos életben. Ebben az állapotban a földi örömök és élvezetek elvesztik vonzó erejüket, a belső lelki örömökhöz képest csak olyanok, mint a füst és a pára, mely elenyészik. Jézus szerint: aki énbennem hisz, tényleg, komolyan, mélyen, annak örök élete van. Nem azt mondja hogy lesz, hanem hogy van, már birtokolja. A misztikusok küszködnek a szavakkal és bevallják, hogy a mennyei élet szépségét megtapasztaló élményeiket nem tudják emberi szavakkal kifejezni. Valahogy így van ez az atom-világ kutatóival is mikor bevallják, hogy jelen fogalmainkkal csak megközelítőleg tudjuk leírni azt ami ott végbemegy.

A "re-ligio" (újra összekötni) célja, hogy újra összekössön bennünket Istennel, mert a keresztény tanítás szerint az első bűn megbontotta ezt az egységet és elválasztott Istentől. Jézus azért jött, hogy újra összekössön bennünket. Ezt Ő tudja legjobban megtenni, mert Ő Isten-Ember egy személyben, a tökéletes kapocs. Aki közeledni akar hozzá, annak hinnie kell, hogy van.

Az imádság szintén fontos. Elsősorban a párbeszédes imádság - mert a szóbeli imádság csak bevezető gyakorlat -. Az igazi imádság a lélek felemelése Istenhez. Ehhez meg kell teremteni magunkban a csendet, az összeszedettséget, a koncentrálást és várni, hogy a hang megszólaljon. Isten nem hallható szavakkal fog beszélni, hanem eszmékkel, új meglátásokkal, vagy ha el vagyunk keseredve, akkor csodálatos békét és megnyugvást ad. Ehhez nem kell misztikusnak lenni. Mindenki kipróbálhatja. Ha egy éjszaka csendjében fel tudnak kelni: "Uram szólj hallja a Te szolgád"; s ha van elég türelmünk várni ő meg fog szólalni bennünk. Sokszor hív és kopogtat, de mi lusták vagyunk válaszolni. Csak az imádkozó lélek tud igazán hinni a másvilágban. Ha egy hitetlennel találkozunk, aki el akar téríteni a hitünktől, csak szelíden kérdezzük meg: Szokott rendszeresen imádkozni? Aki már belekóstolt a belső párbeszédes ima gyönyörűségébe az nem fog már kételkedni. A láthatatlan Isten Jézusban vált láthatóvá. A szavai szerint "aki engem látott, látta az Atyát is". Aki tudni akarja, hogy milyen az Isten, annak őt kell tanulmányoznia. Át kell elmélkedni minden szavát és viselkedését, s akkor rájövünk, hogy milyen az Isten és milyen kapcsolata van a világgal.

Ő, Jézus oldja meg a szenvedés problémáját. Szavai szerint: aki utánam akar jönni tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és kövessen engem. A szenvedésen keresztül is lehet kapcsolódni az Istenhez. Ez élet-tagadásnak tűnik az élvezeteket, gyönyört, szórakozást kereső világ számára. Pedig csak egyszerűen: valóság. Ez a bűnöktől megrontott világ nagyon sok szenvedést tartogat a földön minden ember számára. Szenvedésre születtünk; nincs tartós boldogság a földön. Fel kell készülnünk hát a szenvedésre, de azzal a tudattal, hogy nem vagyunk ebben egyedül; van aki megismerte szenvedéseinket - a legnagyobb, legfájdalmasabb mértékben -; aki együtt érez velünk; aki segíteni tud rajtunk; aki magára veszi helyettünk a keresztet, vagy erőt ad annak elviselésére. A szenvedés előbb-utóbb megtalál mindenkit, de ha mi egyesítjük keresztünket Krisztus keresztjével, akkor ez számunkra előnyt jelent; mint apostola biztosít: ha vele szenvedünk vele együtt meg is dicsőülünk. A szentek sokat és nagy mértékben szenvedtek, mégis boldogok voltak, mert látták szenvedésük értelmét. Isten az ő végtelen szeretetét Jézus kereszthalálában bizonyította, amikor engedte, hogy értünk szenvedjen és meghaljon, mintegy magára vállalva a bűneinkért való szenvedést. Mi is azzal bizonyíthatjuk szeretetünket Isten iránt, ha türelmesen tudunk szenvedni. Könnyű a jó sorsban azt mondani: "hála Istennek", de nehéz és nagy érdem a szenvedés idején azt mondani: "Atyám ha lehetséges múljék el tőlem e pohár, mindazonáltal legyen meg a Te akaratod".

Szenvedéssel lehetséges a másvilági tisztulás, amit tisztítótűznek nevezünk. A Szentírás ugyan nem beszél világosan róla, de nagyonis logikusnak látszik, mert a legtöbb ember nem olyan jó, hogy mindjárt mennyei dicsőséget érdemeljen, de nem is annyira gonosz, hogy Isten eltaszítsa magától. Isten szentsége viszont megköveteli, hogy a lélekről letisztuljon minden földi gyarlóság. Ugyan a tisztulás módját nem tudjuk, de sejtjük, hogy valami türelemmel elviselt szenvedés lehet. Az is vigasztaló, hogy imáinkkal segíthetünk a tisztulás állapotában lévő lelkeken, sőt szenvedéseinket is felajánlhatjuk értük. Az értük felajánlott szentmise - mint Jézus megváltó áldozata - is sokat jelent számukra. Ezt a segítséget hívjuk "búcsú"-nak.

A hitben, imában és a szeretetből vállalt szenvedésben találkozik a látható és láthatatlan világ. Ez a boldog élet forrása, mert minden ember boldog akar lenni. Isten is ezt akarja, de mikor nem ismerjük fel a szándékát, elrontjuk azt, amit kigondolt. Csodálatos dolog, hogy Isten tiszteli a szabad akaratunkat. Nem erőlteti rá magát senkire-, "a szeretetet nem lehet erőltetni". Nekünk közeledni kell hozzá. Szent Tamás szerint a boldogság a kívánt javak zavartalan élvezete. A földön ezért nem lehetünk igazán boldogok, mert ha a kívánt javak megvannak, az élvezetük nem lesz zavartalan; el is lehet veszíteni tolvajok, emberrablók, a halál által. Mikor édesanyám itt járt Amerikában, elvittük Holywood-ba és megmutattuk a filmsztárok gyönyörű házait. Nem volt elragadtatva tőlük: "szép, szép, de ezeknek nehezebb lesz meghalni". A földön csak akkor lehetünk boldogok, ha Istent önmagunkban birtokoljuk a szeretet által, s akkor a boldogság zavartalan. Itt a földön kell elkezdeni a kapcsolatot az Istennel és a halál akkor átmenet lesz. Ahogy Gárdonyi Géza mondta: Itt lent egy ajtó bezárul, ott fent egy ajtó kitárul.

A boldogságnak egy másik meghatározása szerint akkor vagyunk boldogok:

1. Ha azt tehetjük amit szeretnénk, s amihez értünk.
2. Ha megkapjuk a munkánk fejében az ellenértéket (jövedelemben pénzben) és a megbecsülést.
3. Ha van akiket szerethetünk és vannak akik minket szeretnek.

Erre a földi boldogságra lehet törekedni. Ennek elérésére legyünk minél szorosabb kapcsolatban az Istennel az imádság által.

Most szálljunk magunkba és imádkozzunk: "Urunk és Istenünk, Te minden látható és láthatatlan világnak teremtője, hittel közeledünk feléd. Köszönjük, hogy magadból adtál valamit belénk: a halhatatlan lelket, amivel megismerhetünk, sőt szerethetünk Téged. Szólj hozzánk, hallgatunk rád, figyelünk az intésedre. Irányítsd az életünket szent terved szerint. Add, hogy ezt felismerjük és együtt tudjunk működni vele. Szerethessünk téged és embertársainkat, hogy itt a földön elnyerjük azt a lelki békét és boldogságot, amit ígértél Szent Fiad által. S részesüljünk a feltámadásban és az örök életben Jézus Krisztus által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Istenben, mindörökkön örökké, Amen."
 

Összefoglaló

"Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében." (A niceai és konstantinápolyi egyházi zsinat hitvallásából. Kr.u. 325 és 381)

A látható világ ez a bennünket körülvevő univerzum, a Biblia szavaival: "a menny és a föld". A fő kérdés: öröktől fogva létezik-e, vagy volt kezdete? Ha volt kezdete, akkor van Teremtője, és ez a Biblia válasza: "Kezdetben teremté Isten a mennyet és a földet". A materialista - ateista - felfogás szerint az anyag "örökkévaló" és évmilliók alatt képes "élővé" szervezni magát és a fejlődés (evolúció) révén létrehozni a gondolkodó, önmagára reflektáló embert. Ez a felfogás nyilvánvalóan az anyagot ruházta fel isteni tulajdonságokkal.

A modern csillagászat az un. "Nagy Bumm" (Big Bang) elmélettel a teremtés tényét támogatja. Eszerint a jelen univerzum összes energiakészlete egy "ősatomban" volt összesűrítve, mely "felrobbant" - ezért "Nagy Bumm" - és létrehozta ezt a csillagvilágot, a galaxisok rendszerét, s világegyetemünk a fény sebességével azótais folyton tágul. A hozzánk visszaérkező fény révén a robbanás időpontját is kiszámították, s ez 15 milliárd év. Ez az elmélet megfelelne a Biblia "Legyen világosság" kifejezésének. Ami a "fejlődés elméletet" (evolúció) illeti a hívők számára elfogadható egy Istentől "irányított" (guided) fejlődés. A bibliai teremtéstörténet is, a hatnapos kerettel, fokozatos fejlődésre főelem, azután a növényzet, majd a vízi állatok, madarak, állatok s végül az ember.

További izgalmas kérdés lehet a látható világgal kapcsolatban: "örökké fennáll-e ez a világ és folytatódik-e benne az ember fejlődése"? Az atomfizika vetette fel a "folyamatos teremtődés" (continuous creation) gondolatát: az anyag legvégső formája egy energiaegység, melyet egy számunkra ismeretlen energiaközpont (cenral power) állandóan gerjeszt. Ez megfelel a bibliai tanításnak: Isten nemcsak megteremtette a világot, de aktív tevékenységével fenn is tartja. "Gondviselés"-nek hívjuk. Jézus szavai szerint: "Az én Atyám mindezideig munkálkodik és én is munkálkodom." (Ján.5:17). Ami az emberi szellem fejlődését és további kibontakozását illeti, a lehetőségek lenyűgözőknek látszanak, de ugyanakkor felvetik az "önelpusztítás" lehetőségét. (Kozmikus öngyilkosság?) A Biblia szerint ennek a jelenlegi világnak egyszer vége lesz, de tökéletesebb szellemibb formában újjáteremtődik. "Ég és föld elmúlnak, az én igéim el nem múlnak" - mondotta Jézus. (Mt.24:35). "Új eget és földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak." (Jel.21.1)

A láthatatlan világ: az Isten és angyalainak világa. Ha elfogadjuk a teremtés tényét, akkor a Teremtőnek értelemmel és abszolút, vagyis mindentől független akarattal bíró Lénynek kell lennie. Az univerzum törvényei törvényhozóra utalnak. Einstein szerint: "Ha van Isten - ő agnosztikus volt - Ő a legnagyobb matematikus. Abszolút, vagyis független, mert különben nem volna "Isten". Nincs kezdete, öröktől fogva létezik, ő az első mindenben. (A magyar "Isten" szó a sumér-akkád "istén" szóból származhat, mely: "első"-t jelent.)

Isten létezését illetően az érvek hosszú sora lehetséges - Aquinói Szt. Tamás által kidolgozott öt út (quinque viae) - az elégséges ok keresésétől az ember boldogságvágyáig. Szellemes Szt. Anzelm érve: Isten fogalmán mindenki a legtökéletesebb Lényt érti: ámde a létezés hozzátartozik a tökéletességhez. - Pascal, a híres francia matematikus és bölcselő érve is vonzó a modern ember számára: "Előnyösebb hinni Istenben, mint nem hinni. Mert ha hiszek a nyerési lehetőség óriási, veszteni valóm nincsen. De ha nem hiszek, akkor a vesztési lehetőség óriási és nem nyerek semmit.

A szellemi lény testi szemmel nem látható, de megismerhető a tevékenységéből. Isten megismerhető a műveiből. Az ész csak arra jön rá, hogy van. Így mutatkozik be Mózesnek is az égő, de el nem égő csipkebokornál: "Aki van, az küldött téged". "Én vagyok aki vagyok!" - ez a JAHWEH szó jelentése. Hogy "milyen" az Isten, melyek az Ő fő tulajdonságai, azt a kinyilatkoztatásból tudjuk. Gondviselő Atyánk, Megváltónk, Megszentelőnk stb.

Isten világához, a láthatatlan világhoz tartoznak az angyalok: a tisztán szellemi lények. Ezekről külön előadást lehet tartani.

Az Egyház hivatalos tanítása szerint Isten először a tisztán szellemi világot teremtette meg. Azután a látható világot, mint nagysága és dicsősége kifejezését és harmadik lépésként az embert, mint összekötő kapcsot a tisztán anyagi és szellemi világ között. Az ember testével a látható fizikai világhoz tartozik, szellemével az Isten láthatatlan világával áll kapcsolatban. Az egész teremtés célja azonban az Isten-Ember: JÉZUS KRISZTUS. őbenne vált az Isten láthatóvá. Fülöp nevű apostolának nyíltan megmondta: "Aki engem látott, látta az Atyát is". (Jn.14:9). Ez a keresztény vallás lényege: Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember egy személyben. "Őbenne a láthatatlan világ, az istenség és a látható világ az emberség tökéletes személyi egységre lépett. Minden vallás, "religio" célja az Istennel való kapcsolat újra felvétele, mely a bűn által megszakadt (eredeti bűn). Re-ligio jelentése: "újra összekötni". Gyakorlatilag a két világ összekapcsolása a hit, az imádság és Jézus keresztjében való részesedés által történik. Erről, főleg az imádságról - ha az idő engedi - részletesebben lesz szó.