A görögöknek négy különböző szavuk, vagy megvilágításuk volt arra, amit „szeretet”-nek nevezünk:

Az erosz szó másfelől nincs benne az Újszövetségben és csak ritkán fordul elő az Ószövetségben. Úgy látszik a szentírásírók hangsúlyozni akarták, hogy másra gondolnak, mint a közismert pogány érzéki szerelem, amiről a férfi-nő kapcsolatában beszélnek. A szentírás nem hallgatja el a férfi és nő szerelmét és nem ad negatív színezetet neki (számos példa van erre a Ter 2.18-tól „Azután így szólt az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lennie”, az Énekek énekének lírai magasságáig és Ózeás próféta állandóan hitetlen felesége iránti gyöngédségéig).

A pogány érzékiségben, különösen az ókori Izrael szomszédainál, az érzéki szeretetet isteninek tartották, de befelé fordulással értelmezték: a férfi az érzelmi kitörésben tapasztalja meg az istenit (a görögben önmagán kívül kerül). Ez az erosz és a többi szeretet közti megkülönböztetés eltúlzására hajlik. Ezen „szeretetek” különböző dologként való értelmezésére irányul. A keresztények, és méginkább a zsidók, ezt a „négy szeretetet” egyetlen szeretet különböző megvilágításának tartják, ami egy átfogó kategória, egy tapasztalás, aminek számos formája és árnyalata van. Ebből a megfontolásból az erosz Isten megtapasztalására vezet minket az egyetlen párunk növekvő szeretetében.

A „szeretetnek” különböző nézőpontból való szétválasztása nemcsak a pogányok, görögök, föníciaiak vagy kánaániak nyilvánvaló fogyatékossága, hanem az emberi természet állandó kísértése. Az Ószövetség a házasságtörést és kéjelgést (prostitúciót) az Isten iránti hűtlenség jelképének tartja, vagyis a csábítási vonzerőt  – amit a zsidók a környezetük termékenységi kultuszában találtak, ahol a szertartásos prostitúciót „útlevágásként” ajánlották az isteni elragadtatáshoz –  mint eroszt különválasztották az agapétól. A szeretetnek ez a különböző szempontok szerinti szétválasztása évszázadokon keresztül rontotta meg a keresztény történelmet. A legszembetűnőbb példája ennek a test és lélek eltúlzott szétválasztása, vagyis mi minek a sajátsága. A manicheizmus befolyásolja a tartósan fennmaradt csoportokat, mint az albigenisták és bogomilisták, de hatással van a kereszténység fő vonalára is, mind katolikus, mind protestáns oldalon. Emiatt sok szemrehányás éri Szt. Ágostont. Ugyan igaz, hogy Ágoston fiatal korában manicheista volt egy darabig. Megtérése előtt „nem egészen házastársi” viszonyban élt egy fiú apjaként. Enyhén szólva különös, hogy  – emlékezetem szerint –  a fiú anyjának a nevét sehol sem jegyezték fel, de túl sokat terhelnénk Ágostonra, ha érzékiségünk kiegyensúlyozatlanságáért csak őt hibáztatnánk.

Ebből a bevezetőből világos, hogy a négy szeretet (a szeretet négy nézőpontja) közül a legnyilvánvalóbb hasadás az erosz és agapé közt van.
 

Erosz – agapé

Minap egy kissé kellemetlen meglepetés ért, mikor egy barátomtól  – aki sok embernek rendszerint jó, bölcs és éles-eszű lelki vezetője –  azt hallottam: a fiatalok udvarlási ténykedése és viselkedése „merőben állati” és a valódi keresztény szeretet ebből és ez után fejlődik ki. Részemről elutasítom, hogy a szexuális tevékenység mindig, vagy szándékában „merőben állati”. Megnyugtató, hogy Benedek pápa is emellett érvel a körlevelében.

Először is a biológusok azt mondták nekünk: mi vagyunk a legszexisebb faj a Föld felszínén. Talán nem csak a mi fajunk az, amelyik akkor is párosodik, mikor a nő nem tüzel, de csak néhány van rajtunk kívül. Nemileg talán igen, talán nem vagyunk tevékenyebbek más fajnál (valaki itt megjegyezhetné: „mit szól a babuinokhoz”), de más teremtményekhez képest nyilvánvalóbban arra vagyunk tervezve, hogy a nemi tevékenységben a legnagyobb örömet érjük el. Ez nem Ádám és Éva kertben való kihágásának a következménye. Az Isten ilyennek teremtett minket, amiért köszönettel tartozunk. Ha Arisztotelészt és Aquinói Tamást követve keressük a természettörvényt, ami cselekedeteinket vezérli, akkor ezen a módon megtalálhatjuk azt a természettörvényt, ami alapján egy egészséges teremtmény fajának javára ténykedik. Ha ezt megfigyeljük, akkor láthatjuk, hogy az isteni tervnek világosan része, hogy az érzékiség több örömet okoz nekünk, mint a macskáknak, nyulaknak vagy akár a majmoknak (az a gondolat, hogy a halak egyáltalán örömet találnak benne, bizonyosan nevetséges), mert számunkra a párba kötődés sokkal fontosabb. Ifjaink sokkal tovább igénylik hogy szüleik körülöttük legyenek, mint bármely más állat kölyke, hosszabb ideig igényelnek elmélyültebb gondoskodást, mint bármely más faj, így a szülőknek erős buzdítása van arra, hogy amíg csak lehet maradjanak együtt 'jóban-rosszban, betegségben-egészségben, holtomiglan-holtodiglan'.

Mikor a lelkivezető barátom kijelentését idéztem, egy fiatal ember jutott az eszembe, aki 20 évvel ezelőtt néhány évet töltött a jezsuita képzőben. Olyan fajta volt, akiről sokan azt mondanák, neki nyilvánvalóan papi hivatása van: ügyes, udvarias, mindig szívélyes és jókedvű, vallásos… a sor végére még néhány hozzátehető lenne az erkölcsi tisztaságból. Ezekkel mind rendelkezett. De mikor a Fülöp-szigetekre ment teológiát tanulni, egy fiatal hölggyel találkozott, aki megváltoztatta a véleményét a nőtlenségről  – ami úgy tűnik ott gyakrabban esik meg, mint másutt – . Röviddel ezután találkoztam vele és örömmel láttam, hogy a fiatalember nem változott, sőt még nyilvánvalóbban kellemes és kedves személyiség, mint azelőtt mindig. Egy dolog mégis zavart. Nem tudott lemondani róla. Elgondolkoztam a reakciómon és megértettem, talán ugyanazt az ügyes és udvarias fiatalembert láttam benne, mint aki még mindig papi galléros fekete öltönyt visel. Ugyan ugyanolyan kellemes és kedves volt, de már nem az a fiatalember. Mikor a felismerésem leülepedett, elégedetten láthattam mennyire örülnek egymásnak – habár a természetünk is azt mondja, ebben az esetben valami nagyon különleges dolog történt a két ember közt és nekünk nem szabad tolakodóknak lennünk. Ez az ő útjuk volt, hogy Isten szeretetét érezzék egymás szeretetében.

Ha bármilyen rendezetlenség van a paradicsomban való gyümölcs majszolás vagy zabálás miatt, láthatjuk, hogy ez nem a fiatalemberben van, aki nem tud elszakadni a menyasszonyától, vagy újdonsült feleségétől, hanem az idősben, aki állandóan a nőket tapogatja, függetlenül ki létüktől. Az előző rendeltetésének megfelelően használja és élvezi Isten ajándékát. A férfi felépíti a szerelmét a nőben és a nő a férfiben. Mivel 'az Isten szeretet', az Isten ebben van. A másik végcélként a saját örömére koncentrál és nem egy magasabb célra. Ebben valami éretlenség van, amit sajnálatra méltónak érzek egy ilyenfajta fejlődési visszamaradottságban. Az ilyen éretlen magatartás sokkal inkább egy tizenéves reakciójához hasonlít, mikor nemi izgatottságnak, vagy más erősen örömteli élvezetnek teszi ki magát. Amikor egy tizenéves először tapasztal egy erősen örömteli élvezetet, akkor keresni kezdi ennek az elkülönített élvezetnek az állandó ismételhetőségét. Hiszen nemrég még gyerek volt, aki édességgel tömte tele magát, amibe bele betegedne, hacsak néhány felnőtt nem korlátozza az édesség adagolását. Emiatt nagy a kockázata annak, hogy alkoholistává, vagy kábítószeressé váljon. Az a személy, aki az örömébe reked, könnyen szex-, alkohol-, vagy kábítószer-függővé válhat. A szex, szándéka szerint, két embert köt össze, hogy több figyelmet szenteljenek egymásnak és egymás igényeinek. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy az agapé az eroszból hajt ki és növekszik vele.

Ez egy ősi bölcsesség. A szentírási erosz értéke olyan mint a cement, ami a házasságban összeköti a párt. Például a Mózesnek tulajdonított és alaposan kidolgozott Törvénykönyv mellékletének hosszú szokásjog jegyzékében találhatjuk:

Nemrég hallottam egy idős párról, akik a feleség 90. születésnapját egy különleges lakomával ünnepelték, amit elmondásuk szerint életük legszebb nemi élete követte. Ez úgy hangzik, mintha az isteni terv diadalát ünnepelték volna. Azt is magában hordozza, hogy nem egy gépies végrehajtásról, vagy 'eljárásról' van szó, hanem egy példa arra, hogy két ember elérte azt, hogy az eroszukat igaz módon agapévé tegyék. Ez 90 éves korban is erosz volt, egy különböző színezetű erosz, mint 21 éves korukban, vagy amikor először találkoztak, de mégis erosz. Egyenlően élvezetet és előnyöket kaptak a 90 éves érzéki szerelmükben is, egy agapé virágzással, ami fiatalkori szerelmükben is jelen kellett hogy legyen.

Az érett szerelem, gyönyörű látvány. Emlékszem egy idős emberre, Ayema Mózesre, akivel néhány éve együtt dolgoztam. Együtt maradt a feleségével, annak ellenére, hogy gyermektelenek voltak vagy 40 éve. A Földnek ezen a részén ez igazán rendkívüli, de hogy mondanivalóm szemléltessem, többet kell mondanom az életéről. Egy politikailag nagyon aktív, elkülönített afrikai 'elővárosban' nőtt fel, a gyarmati Rhodéziában, ahol akkoriban teljes idejében agitált. Zaklatása miatt tárgyalás nélkül évekre bebörtönözték. Mikor egyik rab társa a függetlenség végleges elnyerése után a kormány miniszterelnöke lett, megírta az emlékiratát, amiben Mózes tiszteletreméltó elismerést kapott. A miniszter felidézte azt az időt, mikor a politikai foglyok egy olyan tiltakozás mellett döntöttek, hogy annyira megnehezítik őreik életét, amennyire csak tudják, és hozzátette: „Ayema Mózes mindannyiuk közül a legnyersebb volt”. Ez mond valamit, mert ezeknek a szavaknak az írója maga is meglehetősen nyers jellemként ismert. Ennyit a háttérről. Most pedig röviden szemléltetem ez a kemény ember, Ayema, házasságának a minőségét. Egy reggel a munkában, mialatt felesége halálos beteg volt (egy különösen fájdalmas rákkal) a szokásosnál levertebb volt, ezért megkérdeztem „Hogy érzi magát ma a feleséged?”, mire azt válaszolta „Ahogy szokta. De egy dolog aggaszt. Egy új hálóingre lenne szüksége és sehol sem találok olyan fodrosat, mint amilyet szeretne.” Ezek egy nyers politikai fogoly csoport legnyersebbikének a szavai!

Vagy egy másik példa: az édesapám újságíró volt, évekig külföldi tudósítóként kóborolt egy nemzeti hírlap számára, így mikor fiatalok voltunk sohasem tudtuk biztosan mikor lesz otthon. Mikor 26 évi szolgálat után nyugdíjba ment, egy nap megjegyezte nekem „Tudod, az édesanyád egy csodálatos asszony. Élni kell tanulnom abban az otthonban, amit készített és mindig újra bele szeretek”. Ha egy 65 éves férfi ilyet mond, akkor mindketten keményen dolgoztak a házasságukon, minden nehézségen keresztül, amit munkájának elvárásai okoztak. Hamarosan szükségük lett az évek hosszú során kiépített kötelékre. Végső betegségét nehézzé tette, hogy édesanyámnak  – ahhoz, hogy ezt kibírja –  állandóan arra az emberre kellett emlékeznie, aki édesapám volt. Házasságuk korai szakaszában írt leveleiben, amit mindkettőjük halála után láttam, édesanyám iránt mutatott gyöngédsége felnyitotta a szemem.

Sajnálatra méltó, hogy a hivatalos egyház és a leglármásabb ellenzői fennakadnak a gépiességen. Az egyház tanítóhivatala (ami egy csomó, leginkább idős, nőtlenből áll) pontosan megmondja nekünk mit tehetünk és mit nem; a világi hírközlés, különösen a drótposta levelesládája, tele van az aids-szel kapcsolatos 'jobb teljesítményt' elősegítő segédeszközök ajánlataival. Mindannyian eltévesztik a lényeget és nem érdekelnek a részletek, hogy minek kellene fontosnak látszania a tizenévesnek 'milyen messzire mehet', félelemmel töltik el a 'végig menőket', a bűnösség szelét melléklik ezekhez a külsőségekhez. Ha bárki olvassa ezeket, meg tudná mondani, mivel sértik meg a homokosok a törvényt, mit tehetnek a testükkel és milyen messzire mehetnek, kérem ne fárasszanak. Nem erről van szó. Nem az a fontos, hogy mit teszel, vagy mit tesznek veled, hanem, hogy kivel teszed, miért és mikor. Mivel én is csak idős nőtlen vagyok, ne várják el tőlem, hogy kifejtsem ezt az állítást.

Ha Benedek pápa  – mint hallottuk –  házas emberekkel tanácskozott, mielőtt megírta a körlevelét, amit jó, hogy megtett, akkor a meghallgatása messzire vezetheti őt a manicheizmus azon nyomaitól, ami még az egyházi vezetőkben maradt. Mennyi időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy az egyházi tanítóhivatal érzékiségről való tanítása behozza a Teremtés Könyve szerzőjétől való elmaradást, aki ezt mondta:

Az egyházi tanítóhivatal, mind rendszerint, le van maradva, de ez egyszer a pápa jó irányba mozdult.

Ezek átgondolása közben, a misén első olvasásra megütötte a fülem Szt. Mária Magdolna lakomája az Énekek Énekéből:

Nem szükséges Brown Dan-nak lenni ahhoz, hogy felismerjük a Föld egyik legszebb szerelmes versét adták a szájába.

Jelentése kétszintű:

Szó szerinti jelentése

Szt. János változata szerint első húsvétkor meglátogatta a nőt és Mária Magdolna Jézus sírjánál volt, a feltámadt Krisztussal való találkozásával ő lett az első szemtanú (Jn 20.11-18), akinek felismerési reakciójában Jézus gyöngéd barát, különben miért mondta volna Jézus neki „Engedj!” (v.17)? Kiváltságos volt, hogy első szemtanú lehessen, egy korai atya azt mondta rá: 'a tanítványok tanítványa'. Ez a fejezet szintén igazolja azt a tényt, hogy Jézus meghitt emberi barátságban volt a férfiakkal is és a nőkkel is. Ezek a sorok Mária Magdolnáról beszélnek, míg a 2. versben, miután megmondta Péternek, hogy üresen találta a sírt, Péter annak a tanítványnak a kíséretében ment a sírhoz 'akit kedvelt Jézus', aki ennek a Szentírásnak a szerzője szerint egy közeli férfi barát. Ez azt mutatja  – amit az első niceai zsinat is megállapított –  Jézus teljes Ember és teljes Isten. Ha ez így van, akkor furcsa lenne, ha nem lenne a szövegben, hogy a nőkkel való kapcsolata különbözött az azonos neműekkel való barátságától. Ez világos és különbözik attól a kérdéstől, hogy vajon kizárólagos kapcsolatba is lépett-e, ami az egészséges erosz normális igénye.

Ilyen idő távlatból nincs lehetőség rá, hogy további bizonyíték felbukkanását várjuk ebben a kérdésben, úgy látszik értelmesebb, hogy nyitva hagyjuk ezt a kérdést. Ez nem az a hely, ahol belemerüljünk a Da Vinci Kód kavarásaiba, amit erősen eltúlzottnak találok. A könyvet izgalmas kriminek találtam, bármennyire is valószínűtlen jónéhány története, de az erről készült, a kannesi filmfesztiválon májusban bemutatott film gúnyos megítélése mindazon egyházi személy részéről, aki indulatba jött attól a gondolattól, hogy Jézus (mint teljes Isten és teljes Ember) ennyire teljes ember lett volna, csak nagyközönséget teremtett egy nagyon rosszul készített filmhez.

A Szentírás olvasásom alapján egy dologban biztos vagyok, ha Jézus családot alapított volna, akkor nem akarta volna, hogy mozgalma családi üzletté alakuljon, mint a jeruzsálemi templom Annás és Kaifás alatt, így nem várhatnánk el, hogy egyetlen leszármazottról is tudjunk. Talán volt neki. De ez mellékes. Ami világos a Szentírásból, különösen Szt. Lukácsnál, de néhány szakasz, mint ez is Szt. Jánosnál, hogy Jézus rendkívül rokonszenvezett a nőkkel, még a 'rossz hírben állókkal' is. Talán édesanyjára hasonlított ebben. A szeplőtelenség nem lenne csodálatra méltó a keresztényeknél, ha nem rokonszenvezett volna a kevésbé szerencsés nővéreivel és olvassák el Mária dicsőítő énekét (Lk 1.46-55) további utalásként, hogyan azonosította magát a kitaszítottakkal és elnyomottakkal. De miért ne tanult volna Jézus erről más nő barátjától? A Szentírás eleget tanúskodik róluk és Mária Magdolna bizonyosan az egyikük, azonban keveset tudunk róla. (A tudósok még mindig vitatják, vajon ő e a betániai Mária, Márta nővére és/vagy a 'bűnös nő', aki Jézus lábát kenegette a leprás Simon házában).

Talán ez az a hely, ahol utalhatok a filiára: a barátság több, mint 'szerelem szárnyak nélkül', de a költőnek ezzel mondanivalója van. A filia nem hordoz olyan erőteljes érzést, ami elérhetné az erosz vagy agapé magasságát, de elképzelhetetlennek tartom, hogy bármelyiktől is elkülöníthető lenne. A barátság nem valódi barátság ha nem keresné elsődlegesen barátjának javát, ami magának is sokat segít. Ez azt jelenti, hogy nem különíthető el az agapétól anélkül, hogy igaz maradjon. Nehezen tudok elképzelni egy kapcsolatot a férfi és nő közt, amit ne színezne ki az, hogy ők férfi és nő, ami bármennyire halványan is, de magába foglalja az erosz zamatát. De az erosznak joga van felülbírálni a követelést: ha nem követeled házastársadtól az eroszban a teljes önátadását, akkor az igaz barátság követeli, hogy tiszteletben tartsd barátod jogát, hogy másutt találja meg azt. A történelem a nőtlen szentek jó néhány példáját mutatja, akiket ilyen barátsággal támogatott útjukon az Isten: Assisi Ferenc és Klára, Szalézi Szt. Ferenc és Chantal Jeanne (Radcliffe Timothy mutatott rá egy levélben, amiben többször is említi, hogy szereti Jeanne-t a szokásos 'lelki' kiegészítés nélkül, mint 'nővér', Patrick és Brigid, Benedek és huga scholasztika… még a zsémbes idős Jeromosnak is előbújik az embersége Paulának és Eustochiumnak írt levelében, anya és lánya és egy jámbor női csoport központja veszi körül őt Jeruzsálemben és napjainkban Maurin Péter és Day Dorottya. Az ilyen igaz barátság gyengéd figyelmet igényel, hogy növekedjék; olyan mint a zsonglőr, aki eggyel több golyót próbál a levegőben tartani.

Feltételezem mindannyian egyetértünk abban, hogy az idősek gazdagon és teljesen kibontakoztatott erosz/agapéja szintén barátság, bár a filiájukban talán nehéz lenne bármit is azonosítani, ami ne lenne egyben az erosz vagy agapé nézőpontja. Ez aláhúzza azt az állítást, hogy ezek mind annak az egyetlen dolognak a nézőpontjai, amit szeretetnek nevezünk. Így az élettelen dolgok szeretetéről való beszéd  – mint kedvenc ételünk, vagy elvontabb dolgokról, mint a munka –  csak átvitt értelmű vélemény.
 

Erosz mint jelkép

Utaltam már néhány egyház atya gyakorlatára (talán Szt. Bernát a legnevezetesebb példa rá), akik az Énekek Énekét jelképesen értelmezik, nemcsak az Emberi szeretetre férfi és nő közt, hanem az Ember és Isten titokzatos kapcsolatára. Benedek pápa „A keresztény szeretetről” körlevelében ezt mondja:

Úgy tűnik a témát élénkebben szemlélteti egy középkori festő 'Szt. Antal kísértése' képeivel (az egyiptomi Antalét, aki a szerzetesrendet alapította). Ezek a meztelen nőket ábrázoló képek nem csak arcképfestési mentegetőzések egy miénknél szigorúbban erkölcsös korban. E nagyszerű lelki mestert érzéki jelenetekkel gyötrik, néhányuk gyönyörű nő, de mások torz teremtmények, ami hangsúlyozza a tényt, hogy az erosz isteni, ami körül van néhány erőteljes és meggyőző hamisítvány. A szépek az agapéba épült erosz szépségéről beszélnek. A torzak a karikatúrák, amire a pápa utalt.

Érzéki szavakkal sem méltatlan az Embernek az Istennel való egyesüléséről beszélni, mert minden tapasztalatunk meghaladja a nyelv korlátait, így csak költészetben lehet helyesen kifejezni, de az is igaz, hogy egy erőteljes spirituális tapasztalat, ami magasba emeli érzelmünk érzékenységét, gyakran érzéki érzelmet is tartalmaz, amint ezt sok szent életében is feljegyezték, és gyakran a kísértés időszakára vezetnek, vagyis ezek Szt. Antal kísértésének festményein az érzéki szépek és torzak. Amint Szt. János mondja az első levelében:

Az Isten szeretet, ahogy a pápa mondja, teljes erosz és teljes agapé. Az Isten felé való válasz szeretetünkben pedig ennek a kettő egységének minél jobb közelítésére törekszünk.
 

Végezetül egy eltérő gondolat:

A pápai körlevél egyértelműen két részre van osztva. Az első részt a férfi és nő közti szeretet megvitatásának szentelte. A második rész a keresztény szeretet társadalmi alkalmazásával foglalkozik, amit hagyományosan jótékonysági munkának nevezünk és amit a gazdasági fejlődésért való munkára és a társadalmi igazságszolgáltatásra terjesztünk ki.

Hangsúlyt helyez a segélyen élőkre és a fejlesztésen munkálkodókra, mint a szeretet munkájára. Ez azt jelenti, hogy az ilyen munkát vállalóknak nemcsak a hivatali hatalmaskodástól, hanem a divatos hatalmaskodástól is óvakodniuk kell. Bőven van tapasztalatom a 'fejlesztés', 'segítés' és 'emberi jogok' iparágában hogy tudjam, ezek valóban iparágak, mindenféle iparági megfontolással, hogy dolgozóikat folyamatosan alkalmazzák. A dolgozók is érdekeltek abban, hogy megtartsák munkájuk. Vannak akik mellékjövedelmük megtartásában is érdekeltek bőkezű reprezentációs alap formájában, külföldi utazásokban és talán mégtöbben. Ez azt jelenti, hogy ennek a területnek a szakembereit inkább azok a programok és tevékenységek csábítják, ami jól hangzik az éves jelentésben, semmint azok, melyek akármilyen iramot, gyakran lassabbat, igényelnének az emberek javára. A rövid lejáratú javak illeszkednek az éves jelentés által behatárolt időskálához és a két és hároméves terv ciklusok könnyen megakadályozzák a valódi javak elérését, ami az emberekben lassabban növekszik és talán csak akkor éri el a gyümölcsét, mikor az adott sajátságos törődés már nem divatos a fejlesztő iparágban.

Ebben a helyzetben jó, hogy Benedek pápa rámutatott, ezek a tevékenységek a keresztények érvényes tevékenységei, amiben kifejezhetjük szeretetünk embertársaink iránt. Ha szeretetből cselekszünk, akkor cselekedetünk kihívás lesz azoknak, akik tevékenységüket csak munkaként végzik.

A pozitív oldalon  – amint megfigyeltem és nem én vagyok az első, aki ezt megfigyelte –  az ilyen munkát szeretetből vállalók előbb vagy utóbb elérik azt a pontot, hogy szükségleteikben igényesebbek lesznek a lelki életük mélyüléséhez. Senki sem adhatja azt amilye nincs, a nagyobb léptékű munka több szeretetet igényel mint amennyije egy embernek van. Assisi Szt. Ferenc szavaival szükségünk van arra, hogy az isteni szeretet csatornájává váljunk.

(Szilvássy Gábor fordítása)