Az új évezred kilátásait nehéz megjövendölni. Még 50 év is hosszú a jövendölésre. Ehelyett inkább könnyebb a versengő irányzatok kimutatása. A múlt évszázadra visszatekintve a következő irányzatokat láthatjuk:
 

A Földön nagyvonalakban:

- Az egész Földet átfogó kiterjedés (globalizáció) ellentétben a Föld felosztásával, ami az egyre több független nemzet-állam megjelenésével érzékelhető: 1900-ban 47 független állam volt a Földön, 2000-ben közel 200 tagja van az ENSZ-nek.
- Óriási a technikai fejlődés, de az utóbbi 40 évben mégis a Föld néhány része visszafejlődött.
- Szakadás van a még soha nem látott jólét és a növekvő szegénység közt.
- Egyre inkább tudatosul a környezet megóvásának igénye, a természeti javak eddig még nem látott kizsákmányolásával és a környezet szörnyű lefokozásával szemben.
- A még soha nem látott műszaki fejlődés felülmúlja a képességeink, hogy megbirkózzunk az erkölcsi és szellemi (mondhatnánk emberi) vonatkozásival.
 

A vallási téren a következőket látjuk:

- Egyfelől a lelki tudatosság elmélyülését, az Egyházak és hitek egymás felé közeledését a gyökereikhez való közeledésen keresztül, másfelől a fundamentalizmus (az alapelvekhez való visszatérés) feléledését.
- Feszültséget a tudat - a vallási állításokat „is... is”-ként kell megfogalmazni - és a mozgalmak - akiknek a „vagy ... vagy”-hoz kell kötni magukat - közt, ami egy védekező csúsztatást jelent a múlt építményeihez (struktúráihoz) és hittételeihez (dogmáihoz).
- A kereszténység és iszlám jelenségének terjedését délen, főleg Afrikában, de mégis sok kérdés merül fel ezen vallásokban való elmélyüléssel kapcsolatban.
- A világvallások egész földet átfogó kiterjedését (globalizáció).
 

Mindkét területen a probléma a férfiasnak tartott magatartáshoz kapcsolódik, ami az utóbbi 500 év uralkodó apajogú (patriarchális) társadalmainak kultúrája. Megoldásokat kell tenni az asztalra, főleg a nőknek a konyhába utaltságával kapcsolatban. Ha jobban odafigyelnénk a szív és a lélek megmozdulásaira az még nem lenne az értelem ellen. Ha technológiánk, és annak uralási képessége jelenti a probléma nagyobb részét, úgy a tudományok ráébredhetnek arra, hogy az ész nem lehet ezek egyedüli irányítója és megítélője.

A nagyon kicsinek és a nagyon nagynak, a szubatomi részecskéknek és a tejút rendszerek közti térnek a valószerűségében a tudósoknak szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a világmindenség nem csak idegenebb, mint amilyennek gondoltuk, hanem sokkal idegenebb, mint amilyennek valaha is képzelhettük. A tudomány segíthet annak a megértésében, hogy mit jelent nem a teremtés mesterének (mint a teremtés könyvének nyugat-európai értelmezése az utó-felvilágosulás - poszt-reneszánsz - korában), hanem gondnokának lenni a világmindenség azon szögletének, ahol élünk. Emberi lényünk teljes szélességének és mélységének mélyebb megérzése szükséges a fennmaradásunkhoz. Ez csak akkor vezethet eredményes cselekedetre, ha tájékozódtunk a világmindenség működéséről és méltányoljuk az értelmi képességeink korlátait. Ezeket a korlátainkat az utóbbi 500 évben, de sokkal végzetesebben az utóbbi 50 évben feszegettük, illetve figyelmen kívül hagytuk.
 

A műszaki tudományokra szűkített tudomány a következőt mutatta fel:

- A mozgástan-kutatók (fizikusok) atomfegyvereket adtak, amivel az egész földi élet fennmaradását veszélyeztetik és egy hadügyi-ipari együttes uralmát támogatják bolygónkon. Utóbbiak megosztási eszmékkel (ideológiai polarizációval) etetnek és jelenleg annak a rögeszmés kutatásnak kötelezték el magukat, hogy az új megosztásukkal igazolják uralkodó szerepük.
- A vegyészek a szabályozhatóság ideiglenes káprázatát adták: a betegségekre „csodaszereket” és baktériumölőket (antibiotikum), a mezőgazdaságnak mesterséges tápszereket, gyomirtókat, permetezőszereket adtak, most a természet ezekkel szembeni harcával nézhetünk szembe.
- Az élettankutatók (biológusok) „zöld forradalmat”, génsebészetet, ivarosok ivartalan szaporítását (klónozás) stb. adták, a természet válasza már ezekre is megkezdődött.
- A közgazdászok és társadalomkutatók (szociológusok) eszmeileg azzal támasztják alá a jelen világ rendellenességeit, hogy túlfeszítik a „tudomány” természetes határait. Egy eszmét nyújtanak a Föld jelen rendellenességeinek támogatására. Erre a válasz a kitörés előtt áll, ami mindnyájunkat el fog árasztani.

Ezek a jelek már láthatók a növekvően erőszakos, tőkeellenes tiltakozásokban, melyek az uralkodó gazdaságot alátámasztó eszmecserék (konferencia) kísérői. A gazdasági bizonytalanságban, amit a napirendjeikkel szolgálnak. A termelésnek a gazdálkodás gyökereitől való eltávolodásában. A rémtettekben, melyek a nem világos elemzéstől vezetett kizártak csalódottságából táplálkozik. Az elszegényedett tömegek növekvő lázadásában, akik egyre inkább szövetkeznek a helyi előkelőségekkel vagy felhasználják őket, akik az erejük szétmállásának a tanúi (helyi példa erre a föld és gyárfoglalási áradat Zimbabwe-ban, amely ijesztően terjed Dél-Afrikában, és amint ezeket a sorokat írom, az állami hírközlésünk állítólagos ausztrál bennszülöttektől érkezett kérelmeket közöl, melyben Mugabe-t kérik, segítsen a földigényeinek megoldásában) - s a sor folytatható.

Az Egyház kihívása csalánba markolás, az örömhír tüskés üzenete.

 

A Föld különböző részén különbözőek a kilátások:

Európa és némi hangsúlykülönbséggel Észak-Amerika kilátása a vallás hanyatlása, az Egyház tagságának csökkenése, a vallásos hit felcserélése az aranyborjú imádatával, a piac gépezettel, a féktelen fogyasztói társadalommal. Ugyanakkor a megmaradó hívők a hitük és lelkiségük elmélyülésére kényszerülnek, ami határozott fejlődés. Nagyobb lesz az igényük erre, mint a gazdaság növekedésének evilági örömhíreire, ami életünk kis bolygójának határait ostromolja.

Afrikában kereszténységben is és az iszlámban is a történelem folyamán eddig soha nem látott fejlődés várható az Egyház tagságának növekedésében és a növekvő Egyházi intézményben. Különösen a Katolikus Egyházban a létszám növekedése magamögött hagyja a papság szolgálatának teljesítőképességét, illetve azt a szintet, amit másutt szokásosnak tartanak. Eredményképpen nagyon sok világi hívő lesz bevonva az Egyház tevékenységébe, közösségeibe, szentírás olvasásba, éneklésbe stb., mégis a szentségi élet gyenge lesz. Az Egyházi gyakorlat inkább a szabályok külső megfigyelése körül mozog, sem mint a mély lelkiség keresésében. Az ilyen Egyház jövője kérdéses. Külföldi pénzzel lehet támogatni, de ez csak a jelenlegi helyzet fenntartására lesz elég. Ez az új gyarmatosítás befolyási eszköze, s a nemzetközi pénzintézmények aranyborjú szabályai alá vetése. Másrészről a hit és lelkiség mélyítése csak néhányukat fogja érinteni és talán életüket is veszélyeztetni, mint az ellenkultúrák szemtanúiét. Az uralkodó hatalommal szembeszállva a vértanúság lesz napirenden, amint ez már így van Latin-Amerikában.

Ázsiában mindkét fajta Egyház és lelkiség létezik. A lelkiség mélyülése gyakran a hagyományokban gazdag nagy ázsiai vallásokba vonz, ez nyilvánvaló. Gyakran társadalmi megmozdulássá válik, kihívva a hatalmat, és a hívőket a harc élvonalába helyezi az igazságszolgáltatásért és az emberi méltóságért. Másfelől a szegényeknek „egy olcsó szellemi vodkát” terjesztő Egyház is jelen van, ami bizonyára kedvez a gazdagoknak, és idegenségét dicséretre méltónak hirdeti. A jómódú osztály tagsági jelvényévé válik. Ázsiában mindkét irányzat folytatódása várható.

Közép-, és Dél-Amerika látta a felszabadítás istentannak (liberátor teológiának) emelkedését és látszólagos bukását. A bukás együtt jár a fundamentalisták (alapelvekhez visszatérők) nagyszámú növekedésével. A felszabadítás istentannak gyengesége volt, hogy függött az európai elméleti-világnézeti támasztól. A jelek arra mutatnak, hogy a fennmaradt felszabadítás teológusok, mint Gutierrez Gusztáv visszatérnek a gyökereikhez és ez reménykeltő, de a kimenetele kérdéses. Ennek az irányzatnak több reményét látom Ázsiában.

Általánosságban az igehirdető (profetikus) Egyháznak rövidtávon sokkal több kihívása lesz, mely az Úr hívását komolyan fogja venni a következőkben:

Vigasztalja a lesújtottakat és lesújt a jólétben lévőkre. Bárki, aki elfogadja a kihívást osztozni fog a szenvedésben. Míg a politikai és gazdasági intézmények visszalépnek a XX. sz. népuralmi (demokratikus) és emberjogi eszméitől a rejtélyes és ezért felelőtlen szervezetek - mint a Nemzetközi Valutaalap (IMF - International Monetary Fund), a Világ Bank, a WTO (World Trade Organization) - irányítása alatt, úgy kapják a hívők a hivatásuk arra, hogy újra megvédjék minden ember méltóságát, mint Isten gyermekéét és Krisztus tagjáét. Ez összeütközésre fog vezetni a világ hatalmi építményével (struktúrájával), mely az embert a gazdaságpolitika eszközévé fokozza le.

Az évszázad első felében nagy eltolódás lesz az uralkodó gazdasági rend alapjában, amint a Föld olaj készletei láthatóan kimerülnek. Két irányzat várható:
1. Az olajtól függő gazdasági és politikai rendszerek összeomlanak, vagy
2. A hatalmonlévők más utat találnak a helyzetük megőrzésére. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy a fennmaradó energiakészleteket még teljesebb mértékben, a most hatalmon lévők kezébe összpontosítják, ami tovább fogja növelni az egyenlőtlenséget a korlátozott készletekből részesülők és a kizárt nagyobb többség közt, aminek eredményeként növelni fogják a népszerű tiltakozásokat és az erőszakos elfojtásukat.

Mindkét lehetőség jelentős kihívást jelent a hívők számára. Hogy megfelelhessenek a kihívásnak, közelebb kell kerülniük egymáshoz, mint ahogy a múltban voltak. A szoros együttműködés lényeges lesz mindazokon a területeken, ahol megegyezés áll fenn azok közt, akik lelkisége tiszteli az emberi méltóságot (beleértve a nem istenközpontú „vallásúakat” is, mint a buddhistákat - vagyis a megvilágosulásra törekvőket). Ezen a szinten nem lesz helye a vallási türelmetlenségnek (szektarianizmusnak). Másfelől viszont az egyházi intézmények természete olyan, hogy nem látom előre a keresztény Egyházak testületi egységét, még a Római Katolikus (Egyetemes) Egyháznak más nagyobb Egyházzal, mint az ortodox, anglikán, vagy evangélikus egyházzal való egyesülését sem. Ha ezek bármelyikének egyesülése valószínűtlen, akkor még kevésbé valószínű a másokkal való egyesülés.

A XXI. évszázad végére bolygónk teljes környezete megrázó változást fog mutatni. Hogy 2100-ra az átlag hőmérséklet 6 vagy csak 3 C fokkal lesz magasabb, mint manapság, az azon múlik, hogy mit teszünk most, de mindkét esetben bolygónk melegebb lesz a levegőigényes szervezetek megjelenési idejéhez képest. Ha az emberi faj fennmarad ...

Másfelől viszont mint mindig, most is lesznek olyan Egyházak, amelyek a politikai-gazdasági intézmények érdekeit szolgálják. Akik jól táplált elnyomókkal vagy becsapottakkal meg is tölthetik a templomaikat, de ott lelki élet nem lehet majd keresni.
 

Hol kéne életet keresni?

- A különböző vallási hagyományok kölcsönhatásában. Részemről a kereszténységben vagyok érintve, ezért azt emelem ki, hogy sokat tanulhatunk a buddhistáktól a tetteket előkészítő elmélkedés (kontempláció) terén, az iszlámtól társadalmi igazság ügye terén, amit Khomeni Ayatollah és a hagyományát követők képviselnek. A Muammar Gaddafi stílusában modernizálókat sem lehet figyelmen kívül hagyni, még akkor sem, ha szabadosok.

- A mélyreható azonosulás a szegényekkel és a kirekesztettekkel, amit megtalálhatunk pl. a Katolikus Dolgozók Mozgalmában. A Föld néhány helyén példákat is találhatunk arra, hogy ez hogyan hozza közelebb egymáshoz a nagyobb vallási hagyományokat.

Érdekes megjegyezni, hogy a növekedés ott jelentkezik, ahol az emberek illeszkednek a gyökereikhez: Ázsiában, ahol a kereszténység alkotó módon és gyakran tettekkel is kapcsolatban áll a társadalmi gondoskodással, az ősi ázsiai vallásokkal, mint a buddhizmus, hinduizmus, iszlám, janzenizmus. Afrikában, ahol tiszteletbentartják az afrikai hagyományokat, növekedni engedik, mialatt kapcsolatba lépnek a kinyilatkoztatáson alapuló kereszténységgel. Európában ott következik be növekedés, ahol az emberek a vallási megosztottságon keresztül is elkötelezik magukat a társadalmi tettekben és ott ahol a kulturális gyökerekből merítenek, pl. a megújuló kelta lelkiség. Pieris Alajos SJ., aki a buddhisták vallásos írásainak tanára a Shri Lanka buddhista egyetemén és elkerülhetetlenül benne van a társadalmi mozgalmakban, rámutatott arra, hogy a vallásos hagyományok (amit mondott azt leginkább a kereszténységre és buddhizmusra alkalmazta) ott találkoznak, ahol az önkéntes szegénységi fogadalom találkozik a dolgozók és földművelők nem önkéntes szegénységével.
 

Ezekután mit látok az eljövendő ötven évből?

- Környezeti felfordulást, ami példa nélkül álló társadalmi változást fog okozni.
- Növekvő megosztottságot és viszályt.
- Növekvő ellentétet, amiről a jelenleg hatalmon lévők azt hiszik, hogy győzhetnek saját feltételeikkel. A szegények éhesebbé válnak. Az éhes személy dühös személy, a düh pedig nem jó irányítója az eredményes tettnek.
- A lelkiség elmélyülésének növekedését, ahol vallásos hagyományokkal találkoznak. Mahatma Gandhi is jó példa erre. Kérdéses, hogy vajon ez a növekvés elégséges lesz-e a zűrzavarba omlás megakadályozására? De mindenképpen szükség lesz rá ahhoz, hogy valaki túlélje azt, ami bekövetkezik.
 

(Szilvássy Gábor fordítása)