I. Fogalmak tisztázása

Hit: természet feletti erény, amit a Szentlélek ad a hívőknek. A hit tárgya Isten Jézus Krisztusban. Itt nem Szentírási szövegekre, hanem saját tapasztalatunkra támaszkodunk. Nem fogalmakat hiszünk, hanem Jézus Krisztust. A nagy keresztény tapasztalat a hit tapasztalata. A hit az értelemben (intellectus) gyökerezik. Az értelemre kétfelől tekinthetünk. Egyfelől az értelem felismerő (intuitív) és ebben a részben gyökerezik a hit. Másfelől pedig ész, ami megfontoló, kiértékelő. A hit nem ellenkezik az értelemmel. Vagyis nem áll az az elképzelés, hogyha gondolkodunk, akkor már nem hiszünk, mert a hit is az értelemben van. Az ész így a hitnek barátja. Sokak szerint a hit változik. Pl. azt állítják, hogy a II. Vatikáni zsinat megváltoztatta a hitet. A hit megváltoztatásához azonban senkinek sincs joga. Egyfelől a hit tárgyában Isten önmagát nyilatkoztatta ki számunkra. Ez sohasem változhat, senki sem nyúlhat Isten hittitkához (misztériumához). Másfelől hitünk az a megtapasztalási aktusunk, amivel megpróbáljuk megközelíteni az Istent. Vagyis nem hitünk tárgya, hanem az aktusa változhat; erősödhet, gyöngülhet, elveszíthetjük, vagy visszanyerhetjük.

Csoda: egy természetet felülmúló esemény. Mikor Jézus feltámasztotta a naimi ifjút, vagy Jairus lányát stb, ez esemény volt, nem pedig egy bennünk született elképzelés, amit mostanában sokan összetévesztenek. A csodát csak az tudja megközelíteni, megérteni és elfogadni, aki a csodára tekintéskor legalább megengedi, vagy feltételezi egy legfelső abszolút lény létezésének a lehetőségét; vagyis Isten létezhet, vagy Isten lehetséges. Aki abból indul ki, hogy Isten lehetetlen, az nem fogja megérteni a csodát. A csoda egyfelől feltételezi Isten létét, másfelől bizonyíthatja is Isten létét. Szt. Pál szerint:

„Világosítsa meg lelki szemeiteket, hogy tudjátok milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az Ő ereje fölöttünk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta a halottak közül és jobbjára állította a menyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden egyéb nép fölé, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendő világban is.” Ef 1,18-21

A Szentírásban  – mind az Ó-, mind az Újszövetségben –  lépten nyomon ezt találjuk: az Isten mindenható. Szt Pál egy másik levelében azt mondja: Istennek a létét be is lehet bizonyítani.

„Amit ugyanis tudni lehet Istenről, az nyilvánvaló előttünk, mert Isten kinyilvánította nekünk. Hiszen azt, ami láthatatlan benne, örök ereje és istensége a világ teremtése óta alkotásai alapján értelemmel felismerhető.”  Róm 1,19-20

Vagyis értelemmel be lehet bizonyítani Isten létét. Lehet olyan érveket találni, melyek biztonsággal bizonyítják, hogy Isten van. Az egyik ilyen érv a csoda, amelyik bizonyítja Isten létét. Vagy Szt Tamás alapján a teljes valóság, „ami van”, az Isten dicsőségét bizonyítja, mint teremtőét.

 

II. Teológiai érvek

Szentírás és Szent hagyomány alapján a csodát három felöl közelítjük meg:

1. A csoda a természet erejét meghaladja. Ilyen csoda pl. Krisztus feltámadása. Azért hangsúlyozza ezt annyira minden egyházi zsinat, mert ebből a csodából jön minden más hittitok. „Ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiába a ti reményetek” - mondja Szt. Pál, akkor hiába hiszünk, remélünk, szorgoskodunk, dolgozunk, szenvedünk és halunk meg. Ha Krisztus nem támadt fel, akkor minden hiábavaló és a keresztény vallás csalás lenne. A legnagyobb csoda tehát Krisztus feltámadása.

2. A fizikai létet meghaladja. Ilyen pl. a turini lepel, ami bizonyítja Krisztus halálát és feltámadását. Egy erről szóló könyv tudományos pontossággal fejti ki a turini lepel hitelességét. A lepel vizsgálatát a 90-es évek elején engedélyezték a szaktudósoknak, ami során egy lepelből való szálat a karbon 14-es vizsgálat alá vetettek. Az eredményképpen „kimutatták”, hogy a leplet a XV. - XVI. sz.-ban hamisították, ennél nem régebbi, így nem lehet Krisztus halotti leple. Ehelyett feltételezik, hogy Leonardo da Vinci rajzolta. A New York Times rögtön úgy hozta le, hogy a turini lepel egy nagy csalás és egy püspök már a középkorban is kimondta ezt. A középkorban valóban vitázott két püspök és az egyik azt szerette volna, hogy a másik elveszítse a zarándokait, akik az adományaikat majd neki adják. Itt hangsúlyozom, hogyha két püspök egymásnak ellentmond az egy emberi esemény. Egy ilyen megbotránkoztató esemény azonban nem bizonyítja azt, hogy az Egyház rossz. Az Egyházat Krisztus alapította és az Egyház a bűnösök menedéke. A karbon 14-es tesztről pedig kimutatták, hogy bizonyos esetekben 1000 évet is tévedett, ami nem hagyható figyelmen kívül. A másik dolog, hogy a turini lepel egy része megégett ezért a XIV. sz.-ban az apácák a megégett helyeken beleszőttek és a karbon 14-es vizsgálat épp egy ilyen szövet szálat vizsgált. Marino Belford mutatta ki, hogy a turini lepeltől idegen rész került a vizsgálat alá. Egy svájci botanikus tudós viszont a virágpor minták alapján kimutatta, hogy a turini lepel Jeruzsálemből származik, vagyis hiteles lehet, mert csak ott nő olyan virág, amiből származó virágpor a leplen is található. Ezt egy izraeli egyetemi tanár is jóváhagyta. A tudomány elővigyázatos és törekszik arra, hogy csak olyat állítson, amit bizonyítani is tud. Ezért mondják, hogy lehetséges-, valószínűleg ez Krisztus halotti leple, és nem ismernek olyan tudományos tényt, ami ellenkezik ezzel. A turini lepelről ki lehet mutatni, hogy nem emberi mű. Vagyis a hívő keresztény számára ez érv lehet Isten bizonyítására.

3. A természet szokásos lefolyásával ellenkezik. Egy példa erre a fatimai csoda. 1917-ben Szűzanya megígérte: egy csodával fogja bizonyítani, hogy küldetése valóban istentől jön és Isten üzenete szól az emberiséghez. Szent Fia Jézus Krisztus küldte, hogy az emberiséget próbálja megint „lábra állítani”. Az ígért napra 70 ezer ember gyalogosan jelent meg Covada térségében. Az úr megengedte, hogy én is lássam a helyet. Előtte másfél napig zuhogó eső volt, mindenki átnedvesedett. Sárosan, fázva kimerülten érkeztek. De egyszercsak kiderült és a Nap percekig forgott „táncolt”. Ezreknek az volt a benyomása, hogy a Földre zuhan. Pár perc alatt minden ruha megszáradt. Az eseményt mindenki észlelte. Tudósokból, hitetlen újságírókból képzett és ..... Máig sem mond egyetlen hang ellene.

 

III. Ellenvetések

1. Az ész és tudomány részéről:

A XVII.-XVIII.sz.-ban a francia és német felvilágosulás hívei azzal a kérdéssel jöttek fel: mi szüksége van Istennek beavatkozni a már megteremtett és jónak ítélt világ rendjébe? Spinoza és Bayle a filozófiára támaszkodva mondta, hogy Istenhez méltatlan lenne, hogy az általa megalkotott természettörvényeket áthágja, ezért kimondták, hogy Isten nem tud a természettörvényeken változtatni. Ha egy csodával ezeket áthágná, az olyan volna, mintha a saját kezére ütne. A természettörvények megalkotását nem szabad úgy elképzelnünk, hogy azokat egy adott időpontban hozta meg. Ezeket öröktől fogva tervezte és benne van minden, ami történni fog. Ezen történések egy részét mi emberek megértjük és azt mondjuk: ez a természet törvénye; viszont vannak olyanok, amit nem értünk, számunkra indokolatlanok. Ilyenek a csodák is és ezek nem a természeti törvények ellen vannak, hanem csak az ellen, ahogy mi felfogjuk a természeti törvényeket.

Hume, Voltaire, Kant és Hegel többé-kevésbé a felvilágosodás fenti érveit követi.

Bultman szerint a csodák érthetetlenek a mai tudományos világban, ahol minden pontosan meghatározott (determinált), amin nem lehet változtatni. Bultman minden szentírási, vagy hagyományi csodát eleve elutasít. Itt érdemes megvizsgálnunk, hogy mire képes, ill. milyen következtetéseket vonhat le a természettudomány. A XIX.sz.-ig azon az állásponton voltak, hogy a tapasztalati kísérletekből levont következtetés abszolút biztos. Einstein ezzel szemben azt mondta, hogy minden tudományos kutató a kutatást nem tényekkel, hanem egy elmélettel kezdi. Bizonyos dolgokat eleve feltételez, amit nem tud és nem is akar bizonyítani. Így:

a. Elfogadja az előtte élt tudósok eredményeit. Nem lehet mindent bizonyítani, mert sok ezer esztendő kellene hozzá.

b. Elfogadja az ok és okozat filozófiai elvét. Ezt a természettudomány nem tudja bizonyítani, csak elfogadni. Emiatt sok esetben az állapotról (kondícióról), vagy feltételről beszélnek a valódi ok helyett. Például ha valaki szívbajos, akkor az orvosok azt mondják, hogy azért, mert sok zsíros dolgot evett és a koleszterol akadályozza a vérkeringését. A következtetés onnan származott, hogy a vizsgált szívbetegek közt nagy százalékban voltak a zsíros ételeket fogyasztók. Egy másik orvos vizsgálata szerint azonban a szénhidrát, vagyis a tészták idézik elő a szívbetegséget. A természettudósok próbálják keresni az igazságot, de ebből nem következik az, hogy meg is találják.

c. A kutatásra döntő kihatással van, hogy milyen kiindulópontra helyezkedik a kutató. Pl. mást fogok mondani, ha kívülről nézem a vonatot, vagy ha a vonaton ülök. A vonat, vagy a környezete mozog.

A tudós I₁, I₂, I_3… esetben megfigyel és kísérletezik és azt állítja, hogy ezekben az esetekben az elmélet helytálló. Azonban az elméletnek nemcsak egyes esetekben kell helyt állnia. A tudós arra törekszik, hogy az elmélete minden esetben helytálló legyen, még ezer év múlva is. Ezen alapszik a tudományos előrejelzés. A kérdés, hogy mi fog történni I_n esetben? Einstein szerint nem 100%-osan ugyanaz, mint a vizsgált esetekben. Vagyis megállapításaik statisztikai valószínűségen alapszanak. Ezenkívül a törvények keretekkel rendelkeznek és csak a kereteken belül igazak. Az I_n esetben további probléma a kereteken belül maradás igazolása, mert a kereteket általában egy következő felfedezés szokta csak kimutatni.

Plátón a barlangi árnyék elméletével a fizika tudományát éppen csak a szubjektív feltevések fölé és a matematikai és filozófiai tudományok alá tette!
 

2. A vallástörténelem nevében:

A kereszténység Krisztus „isten-emberi” személyét a hellenista kultúrából kölcsönözte…
Válasz: a „bölcs” és „csodatevő” sohasem volt egy személy a hellenizmusban. „Szókratesz” és „Tyen az Apollo” alakja mindig .... más egyénre vonatkoztatták.
 

3. Az irodalom-kritika nevében:

Formgeschichte: mese, néphagyomány, példabeszéd.
Válasz: A csoda a hitet mozdítja elő, nem önmagáért van. A kinyilatkoztatás: esemény, ige, sohasem csak ismeret (gnózis). Krisztus szavai (logia) és cselekedetei (gesta) párhuzamosak.

 

Végkövetkeztetés

A csodát csak az tudja elfogadni, aki hiszi, hogy a világot egy transzcendens lény kormányozza. Isten végtelen szabadság és az Ő  – számunkra megindokolhatatlan –  kezdeményezéseit mi nem tudjuk megindokolni, mert kimeríthetetlenek.