A torontói magyar Róma Békéje Mozgalomnak a „Béke forrása” feldolgozásához javasolt hét állítása közül talán Kempis Tamás idézete ragadt meg a legjobban: „Először benned legyen békesség, aztán lecsillapíthatsz másokat”. Karl Rahner idézete „Csak az élhet békességben embertársával, aki önmagával és Istennel is békességben él”, megerősíti és világosan kimondja a béke után való bármilyen kutatásnak Krisztus példájának az idézésével az Istennél kell kezdődnie.

A világ békéje az egyének szívében jön létre, Krisztus emlékeztetett minket: „A szívből törnek elő a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás” (Mt 15,19). Eric Voegelin „A városállam világa”-ban (Order and History, V. II) kimutatta, Homérosz Iliásza hogyan világít rá, hogy a Trójai háború  - ami polgárháború volt a görög városállamok közt -  a görögök erkölcsi csődje, amit Iliász jelleme mutat. A pogány görögök tudták ezt.

Az első kérdés félrevezetően van feltéve: Hogyan egyeztethetjük a Krisztusi tanítás békéjét a háborúval az Ó- és Új-szövetségben? Azokat a háborúkat, amiket a keresztény országok keresztes vitézei vívtak a múltban? Egyeztetni? Mikor csinált Krisztus, a béke hercege, bűnös háborút? „Nem békét jöttem hozni, hanem kardot” (Mt 10,34). A Jelenések Könyvében (6,2) Krisztus fehér lovon ül, amely fehér ló egy harci ló. A keresztes vitézeket, amit rendszeresen nagy „K”-val írnak, nem kell egyeztetni: ők a középkor csúcspontján éltek. Az újkor csak a visszaéléseikre emlékszik. Ebből a mozgalomból származik a lovagrend, ami Európa védelmét segítette az iszlám társadalmi és vallási csapással szemben. Az egyház történelmében nagy hagyománya van az olyan háborút viselt embereknek, akik a társadalomnak tett katonai szolgálatuk megbánása nélkül váltottak vallási pályára: pl Tour-i Szt Martin, aki a nyugati szerzetesi életet alapozta meg, Assziszi Szt Ferenc, Szt Ignác, hogy csak néhány kiemelkedő példát említsek. Jelenlegi Szt Atyánk atyja rohamosztag parancsnok volt az osztrák (Szt Római Birodalom) hadseregben. A keresztényeknek és katolikusoknak a kereszténység védelmi tetteiről felhalmozódott katonai irataihoz mégegyet tehetnénk, a lepantói tengeri győzelmet, amit a kezdeményező V. Szt Piusznak köszönhetünk, aki a rózsafüzérünk anyjához fordult ezért segítségért.

A reformációt követő vallásháborúkban  - amit az elvilágiasodott kortársaink annyira lenéznek -  őseink, mind protestánsok, mind katolikusok, komolyan vették a vallást és azok, akik szabadelvűnek tettették magukat semmilyen fontosságot sem tulajdonítottak neki. Az ilyen szabadelvű öltözetek a vallásmegvetést a megtűrés köpönyegébe bújtatják, mely sokak számára az egyetlen erény maradt. Chesterton állította, hogy csak a vallásháborúban érdemes küzdeni. Keserűen bánta Cecil fivérének elvesztését a világháborúban, amit területért való háborúnak tartott.

Az egyház nagy általánosságban már kezdettől fogva kizárta a mindenáron békére (pacifizmusra) törekvést. A Katolikus Egyház hittana azonban lelkiismereti okból megengedte, sőt még hibás lelkiismeretből is (n. 2311, 1782 and 1790). A hittan fenntartotta Szt Ágoston igazságos háború tanát (n. 2309).

Az utolsó kérdés: „Képes-e a békét teremteni az erőszakról való lemondás” úgylátszik figyelmen kívül hagyja a hittani tanítást, számos egyházi szaktekintélyt és az iszlám rémületkeltők fenyegetését. Az erőszakról való lemondás űrt teremtene a fejetlenség és zűrzavar számára. Az agyondicsért Gandhi biztonságban gyakorolhatta kemény mindenekfelett béke vonalát, mert az angol hadsereg pajzsa védő környezetet nyújtott hozzá. Mikor az angolok visszavonultak, milliókat mészároltak le. Ez ugyanúgy igaz az egyház korai időszakára is, amit a róma békéjének köszönhetett. A barbár országokban nem lehetett ilyen luxust megengedni.

„Mi az egyház szerepe a béke előmozdításában”? Hogy megalapozza Isten királyságát az emberek szívében és a világ nemzeteiben. Ez maga után vonja az egyének és nemzetek megtérésre való felszólítását, amit az egyházi tekintélyek jelen korunkban komolyan elhanyagolnak, kivéve II János Pál pápa személyes szolgálatát. A keresztény kinyilatkoztatáson túl, a világiaknak (akik szerintük szintén részei az egyháznak) is tanítani kellene az igazságos társadalomi rendet, Szt Ágoston békés rendjét, a társadalomban ugyanúgy, mint az emberek szívében: az igazság művét. „Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre” (Iz 32,17).