A „Bűn és irgalom” cím azt sugallja, mintha a kettő között okozati összefüggés lenne. Összefüggés van, de a kapcsolat nem szükségszerű.

A bűn fogalmát, fajtáit, okait, következményeit könyvtárnyi magyarázat taglalta már, ezért a téma általánosságban ismertnek tekinthető, mégis némi értelmezést szükségesnek tartok. Általános jelenség ma a bűn fogalmának relativizálása. Sokan a fogalom létjogosultságát is tagadják. A bűntudatot a beteg lélek értelmetlen szorongásai közé sorolják, kizárva a keresztény gondolkodásban valóságos szereplőként ismert, a bukott angyalok fejedelmeként tevékenykedő Sátánt.

A modern pszichológia minden eszközzel igyekszik elhalványítani, ködösíteni a bűn lényegét, mely mindig valami negatívum. A lelkiismeretvizsgálat helyét átvette a pszichoanalízis, mely ma már virágzó üzletággá fejlődött. Az emberi lélek ma is igényli a bűn megvallását, a lehetőséget a bűntudattól való megszabadulásra. A pszichiáterek, pszichoterapeuták ebben próbálnak segíteni, miközben igyekszenek felmenteni ügyfeleiket a személyes felelősség terhe alól.

Minden problémát az elnyomott, tudat alá szorított szekszuális vágyak kitörésével próbálnak magyarázni. A tudat alatti világot elemzik, értelmezik homályos örvényeit. Erről a titokzatos világról írta egy irodalmi ihletésű szakember: Tudat alatt, árnyas házban ül a lélek talpig gyászban; jól érzékeltetve e terület elmosódó határait, a problémáival viaskodó, magára hagyott embert.

A felelősség elöl menekülő ember számára minden elmélet rokonszenves, ami alkalmasnak látszik Isten létének mellőzésére, esetleg tagadására. Úgy gondolja, hogy Isten letagadásával megszűnnek szorongásai; pedig akkor támadnak igazán megválaszolhatatlan kérdései.

A mai lélektan érveléseiben, magyarázataiban sok a tapasztalatokon alapuló megfigyelés, de a személyiség felelősségének elkenése önámítás. Súlyos merényletet követ el, aki a felelősségérzetet ki akarja irtani az emberek tudatából. Ha ez a törekvés sikeres lenne, beláthatatlan morális romlást hozna a társadalomra. Félelmetes jelei már láthatók, a gátlástalan, egyre nyíltabban fellépő terrorizmus, az emberi értékeket semmibe vevő, mindent bemocskoló cinizmus. Szükséges és nagyon hasznos lenne a felelősségről tartani a következő tanácskozást.

Úgy látszik, mintha széthullanának az emberi kapcsolatok. Az atomizálódás folyamata, mely a divatos „elidegenedés” fogalma mögé bújva már a családi közösségeket kezdi rombolni, mintha megállíthatatlan lenne. Ez a jelenség főleg a városokra jellemző. Vigasztaló tény, hogy a városok sehol sem jellemzőek egy ország egész társadalmára.

Valljuk, hogy minden embernek feladata van a világon. Az emberi lét nem véletlenek következtében létre jött biológiai sejt-állomány, hanem célgondolattal elindított teremtés! Az élet értelmét, értékét éppen az a feladat adja, amit valóra kell váltanom, ami a személyes Isten „megbízása” részemre.

A bűntudat világos értékrendet tételez fel. Alapvető, elfogadott erkölcsi normák ismerete nélkül a bűnösség meghatározása értelmetlen.

A bűn alapja lehet gyengeség, szenvedély, irigység, lázadás valami vagy valaki ellen. Szélsőséges esetben - ma sajnos nem ritka az ilyen – gyűlölet, tudatos gonoszság. A gonoszságot az „ördögi” jelzővel szokás összekapcsolni. Ez utalás a világban munkálkodó gonosz lélekre, akiről egy bölcs atya azt mondta: A Sátán legravaszabb csele az, hogy elhitette a világgal, hogy ő nincs!

A bűn szinte láthatatlan formája: a mulasztás, a meg nem tett jó. Erről kiemelten kell szólni, mert erre általában nem gondolunk.

Az átlagember naponta elégedetten hajtja álomra a fejét, mert ma egész nap „jó” volt: nem lopott, nem csalt, nem ölt, talán nem is hazudott. Pedig alaposabban vizsgálva az elmúlt napot, találna olyan mozzanatokat, melyek a mulasztás területére tartoznának, mert elmulasztott jót tenni!

Egy néhai kiváló páter így érzékeltette a mulasztással elkövethető bűn súlyosságát: aki segítségnyújtás helyett imádkozik, az nem jó keresztény! A tökéletes megoldás: segítés közben is imádkozni. Hangsúlyozni kell: segíteni nem csupán konkrét tettekkel lehet! A rászorulókért felajánlott szenvedések, önként vállalt áldozatok is hatékony segítséget jelentenek. Ezek hatékonysága hasonló Jézus értünk vállalt szenvedéseihez, ha nem is azonos mérvű. Sok esetben ezek a felajánlások hatékonyabbak, mint egy konkrét cselekedet.

Az igazi keresztény lelkiismeret nem csupán kiáltó gonoszságokra reagál. Már akkor is megmozdul, mikor az átlagember még semmit nem vesz észre. Ez nem beteges aggályosság, hanem igényszint kérdése. A keresztény ember lelki egyensúlya nem statikus, hanem dinamikus. A szüntelenül mozgásban lévő és provokáló környezetre elevenen reagáló lélek magatartása. G.K. Chesterton szemléletesen ábrázolja a két magatartás közötti különbséget: statikus egyensúly például a lajháré. Egy erős ágon függve, nem kockáztat. Tartózkodik minden felesleges tevékenységtől, nem foglalkozik a körülötte levő világgal, csupán emészt. A dinamikus egyensúly példája a római kocsiversenyzőé az arénában: miközben erősen tartja markában a vágtató lovak gyeplőjét, az őt akadályozni próbáló versenytársakra is figyelnie kell. Belső súlypontja körül hajladozva, egyensúlyozva robog a győzelem felé. Ennél találóbban nem lehet ábrázolni a tudatosan élő, tevékeny keresztény ember magatartását!

Káros a bűn a társadalom számára is, mely az emberek szervezett közössége. Minden közösség alapja a rend, mely ellen lázad a bűn. A társadalom védekezik: önvédelemből kodifikál, törvénykönyveket szerkeszt, rendszerezi, súlyozza a bűnöket, és megtorolja azokat. A büntetések megállapítása a bíróságok feladata. A bíróságok tevékenységének alapja, egyúttal korlátja az igazságosság elve.

Az egészséges lelkű ember bűnössége magában hordozza a bűnhődés igényét, a jóvátétel lehetőségének reményét.

Beszélnünk kell a modern kor speciális bűneiről is. Ezeket a hagyományos „lelki tükrök” nem tartalmazzák, mert ezek akkor még nem léteztek. Ilyenek például az informatika területéről: az álhírek, elegáns nevükön a dezinformációk, az elhallgatások, a csúsztatások, melyek a hazugság kategóriájába tartoznak. Modern bűnök továbbá a kábítószerek elterjedésével kapcsolatos tevékenységek: a propagálásuk, terjesztésük támogatása, eltitkolása, a szerek hatásának bagatellizálása; Ezek az 5. parancs tilalma alá tartoznak, mint az eutanázia és az abortusz is, hiszen ezek direkt, vagy potenciális gyilkosságok.

Ezek után néhány gondolat az irgalomról.

Isteni tulajdonság. Ingyenes, mint a kegyelem. Egy néhai szent életű páter szerint az irgalom: az igazság és a szeretet ötvözete, amire csak Isten képes. Az ember ezt ki sem találhatta volna.

Az igazságot nem gyengítheti a szeretet. Az igazságos ítélet következményeit enyhítheti, de az ítélet érvényét nem oldhatja fel! Az isteni igazságosság működése az emberitől különbözően jelenik meg. Gondoljunk a szőlősgazda történetére (Mt.20,1-16), vagy a tékozló fiú ügyére (Luk.15,11-32).

Nyilvánvaló, hogy az irgalmasság Isten lényéből fakadó tulajdonság, melynek megnyilvánulásai nem következnek szükségszerűen az ember magatartásából.

Az emberi szférában az irgalom egyértelműen a rászorulók megsegítését jelenti. Az irgalom azonban jóval több ennél!

Nem tudom értelmezni a „gondolat indító” kérdések közül az alábbit: „Mikor érik meg egy helyzet az irgalomra?” – Érlelődik? Lassan alakul ki? Mitől? –

Az irgalom Isten válasza a bűnbánó ember könyörgésére! Ha a bűnbánat őszinte, Isten biztosan válaszol!

A történelem folyamán az ember sokszor lázadt fel Isten ellen. Legtöbbször inkább azok ellen, akik Isten nevében fellépve botránkoztatták meg őket. Miattuk sokan fordultak el Jézustól, majd az Egyháztól is. Számos jele van annak, hogy ez a folyamat végül az embertől való elszakadásba torkollik majd. (Elidegenedés)

Ez a tragikus folyamat azonban nem gyengíti az isteni irgalom jelenlétét a világban.