A láthatónak és láthatatlannak egy egyszerű meghatározásából induljunk ki. Láthatónak nevezem azt, amit a szemünkkel fizikailag érzékelünk és láthatatlannak azt, amit nem, de mégis van. Vannak emberek, akik határozottan állítják, hogy csak abban hisznek amit látnak. Ez egy meglehetősen sekélyes érv, mert visszakérdezhetünk: Na és láttad az eszed? - Nem! Pedig az is tagadhatatlanul van, mégsem látható.

Lényegesen nehezebb érvelni ha olyan dolgokat látunk, amiről még nincs tudásunk és tapasztalatunk. Ide tartoznak a - Szentírásban olvasható - láthatatlan világ teremtett létezői: az angyalok, a szellemek stb. Ezeket "belső szemünkkel" (lelki szemünkkel vagy harmadik szemünkkel) láthatjuk, amikor becsukjuk a fizikai szemünket és fülünket.

A látható és láthatatlan megismerési módját kétfelé szoktuk osztani: exoterikus és ezoterikus rendszerre. Az exoterikus (kifelé forduló) rendszerhez tartozik az összes intézményesített vallás, beleértve a keresztény vallást is. Ebben írásban rögzíthetők a hittételek (dogmák), amiből tudhatjuk, hogy mihez tartsuk magunkat. Ezzel szemben az ezoterikus (befelé forduló) rendszereket nem lehet szabályokba foglalni, csak belülről megtapasztalni. Ide tartozik a misztika.

Vannak akik résztvesznek a vallási szertartásokon (rítusokon) és úgy érzik, hogy ezzel eleget tettek a kötelességüknek. Ez a nyugat öncsalása. Az igazi vallás (religio) azonban az, amikor a lelkemet összekapcsolom a világ Teremtőjével, az életem központjával.

A keresztény misztikában a XV. sz.-beli misztikusok a legkiemelkedőbbek, számomra közülük is elsősorban Avilai Szent Teréz és a nála 15 évvel fiatalabb Keresztes Szent János. Ha olvassuk műveiket, akkor megérezhetünk valamit abból, amit valójában mindnyájan megtapasztalhatunk. Abban az időben azonban ez különösen ritka dolognak számított.

A belső tapasztalásnak egy másik, nem keresztény módja a Zen, ami a buddhizmus egyik ága. Kínából terjedt át Japánba, majd Kínában egy ideig szinte teljesen kihalt. Mostanában pedig Japánból vált közismertté. A szó a szanszkrit buddha - megvilágosodott szóból ered, ami kínaiul Ch'an, s ebből lett a japán Zen. A meditáció lényege, hogy leülünk és nyitott szemmel egy pontra nézünk, majd valamilyen módon koncentráljuk a gondolatainkat. Ez lehet számolás, vagy valaminek a folytonos ismétlése. A kôan, egy logikátlan kijelentés, vagy értelmetlen szó, amelyet a gyakorló a mestertől kap, azt a célt szolgálja, hogy az ember előbb-utóbb rájöjjön arra, hogy a megvilágosulás (satori) nem az értelem munkája, hanem azon felüli, vagy azon kívüli folyamat.

A harmadik forma a jóga. Sok fajtája van. Közülük legismertebbek talán a Mantra jóga, Hatha jóga, Nana jóga (a tudásé), Bhakti jóga (az áhítaté) és Karma jóga (a cselekvésé). A jógát már sokan gyakorolják, de lazítási, vagy egészségügyi céllal, mint pl. az idegeik megnyugtatása. A jóga célja azonban az elme kitisztítása a megvilágosodás számára. Az elme különböző állapotai:
- sétáló elme
- tompa elme
- pillanatnyi fókuszált elme
- egy pontra koncentrált elme
- fegyelmezett elme

Csak az tud igazán jógázni, aki az utolsó két állapotot elérte. Az átlag ember elméje olyan mint egy nagy fa, amin kétszáz majom ugrál és nem tudja megállítani őket.

A jóga erői:
- mindenbe való behatolás
- könnyűség (nyugaton is feljegyezték ezt sok szentről mint levitálás)
- elnehezedés (mozdíthatatlanná válás)
- szétterjedés
- minden vágy beteljesülése
- az elemeken való uralom (Jézus parancsára elállt a vihar)
- teremtő és megsemmisítő erő
- állatok nyelvének megértése (Szent Ferenc)
- előző életeink ismerete (lélekvándorlás - reinkarnáció)
- mások legbensőbb gondolatainak olvasása (gondolatolvasás)
- a jövő eseményeinek előre tudása (előrejelzés - prognózis)
- bárhol való jelenlét (Páter Pio Olaszországban, Neumann Teréz Németországban)

E jelenségek számunkra is megvalósíthatók 20-40 évi szigorú gyakorlással. Ezek közül választják a jógások a saját értékskálájuknak megfelelő célt. Azonban akinek az Istenhez való közeljutás és a vele való egyesülés, valamint a teljes láthatatlan világ megtapasztalása a célja, annak ezek a dolgok csak olyanok, mint az út menti szép virágok, amiért nem hajol le hogy leszakítsa, mert siet és nem akar időt szakítani rá. Ez olyan értelemben tiltva is van számára, hogyha előre akar jutni, akkor ne pazarolja lelki energiáit az alsóbbrendű dolgokra.

Így eljuthatunk a Surat Shabd (figyelem hangja) jógához. Ezt hívják "Sant Mat"-nak, a szentek ösvényének. Itt a szent szó nem szentté avatott (kanonizált) szentet jelent, hanem a már megvilágosultakat jelöli, akik el tudták hagyni az anyagi síkot. A szentek ösvényének a célja az Istennel való személyes kapcsolatfelvétel: az önmegvalósítás és Isten megélése által. Már az ókori görögök is mondták: "ismerd meg önmagad". Az embernek ez egy életre való munka. Önmagunkba kell hatolnunk ahhoz, hogy rájöjjünk ki vagyunk. A tudomány szerint a köznapi ember csak egy ezredrészét ismeri önmagának, a többi ismeretlen marad számára. Egy mikrokozmosz vagyunk, ami teljesen visszatükrözi a makrokozmoszt.

A szentek ösvényének három jellemző vonása a
- Sat Naam (az igazi Teremtő, az Ige, a Logosz)
- Sat Guru (az igazi tanító, mester)
- Sat Sang (az igazi közösség)

A Sat Naam-mal kapcsolatban érdekes egyezésre figyelhetünk fel. Szent János evangéliumának a kezdete: Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ez és az első versek szóról szóra egyeznek a Védák könyvének (az indiaiak ősi szent könyvének) kijelentésével: Kezdetben volt Kradzsapáti, vele volt a szó (Ige) és a szó valóban mindenható Brahma a legmagasabb Istenség volt. Erről az egyik volt tanárom, Edgar Bruns, írt is egy könyvet: A buddhizmus hatása Szent Jánosra címmel.

Manapság ezrével találhatunk gurukat (mestereket). A valódi guruk megkülönböztető jegyeiből kettőt említek: az egyik a pénz kezelése. Ha tandíjat kér, vagy adományt fogad el, akkor nem valódi mester; ő csak munkából élhet meg. A másik pedig a találkozás élménye; amikor meglát téged és azt mondja: ülj le és csukd be a szemed, meg fogod tapasztalni Istent két formában: a fényben és a hangban. Ha meg tudja adni ezt a tapasztalatot, akkor elfogadhatjuk mesterünknek. És ha a mester is elfogad minket, akkor megadja a beavatást, ami annyit jelent, hogy összekapcsolja a lelkünket az isteni árammal (az Igével, a Logosszal). Attól kezdve megvan a lehetőségünk arra, hogy kilépjünk a tisztán anyagvilágból.

Az átlag ember életének 99,9%-át a mellékelt ábrán látható vonal alatt éli, azaz a teljesen anyagi, fizikai síkon. Nagyon ritkán téved be a szellemek világába, vagy tapasztal meg álom formájában dolgokat. A szellemekről szóló történetek nagy része persze csak a képzelet terméke, de van bennük igazság is. Ezek a szellemek az égi (asztrális ill. csillag) világ alsó részén vannak. A beavatottaknak megnyílik az út a tisztán szellemi sík (Sach Khand) elérésére is. A lélekvándorlás alapján, ha ezt nem tudjuk megtenni a mostani életünkben, akkor addig kell visszajönnünk és próbálkoznunk, amíg ez nem sikerül. Az életünk során nagyon sok adósságot (karmát) szedhetünk össze, amit még abban az életünkben, vagy a következő életünkben visszakapunk. Ez lehet jó is és rossz is. Ebből a körből saját erőnkből sohasem tudunk kilépni. Ezért van szükség Krisztus megváltására, hogy ebből a körből kiragadjon minket. Ezután tudatában kell lennünk annak. hogy újabb adósságot (karmát) ne vegyünk magunkra. A beavatáskor a mester, Krisztus, magára veszi az adósságainkat - amit keresztény szakkifejezéssel bűnnek mondhatunk - és meghal értünk. Ezáltal megszűnik a lélekvándorlás szükségessége a beavatottak számára. Akit egyszer beavattak, annak már nem kell többször visszajönnie. Legfeljebb mégegyszer, ha nagyon rossz életet élt és a mester ad neki mégegy lehetőséget úgy, hogy egy nagyon jó családba születik, ahol nem isznak, nem esznek húst stb. és egy igazán jó életet élhet, s új életében is megkapja a Naam-ot, azaz az Igét a beavatás által.

Az igazi mesterben a szentek ösvényének első két jellemvonása együttesen kell hogy jelen legyen. Jézusról tudjuk, hogy isteni természete van, mert ő a második isteni személy. Jézus és Krisztus azonban nem ugyanaz. János evangélista mikor a "Kezdetben volt az Ige"-t említi, akkor Krisztusról beszél. Jézus csak 2000 évvel ezelőtt lépett a Krisztusságba. Ez persze nem jelenti azt, hogy Jézus csak 30 évig volt Krisztus, hanem tovább folytatódik, de számunkra mindig más és más formában jelenik meg. Ez olyan mint az elektromosság; ha egy körte kiég, akkor becsavarunk egy másikat. Jézus mikor mennybe ment ezt mondta: veletek maradok a világ végéig, és elment; más formában azonban velünk maradt. A hivatalos Egyház tanítása szerint azáltal maradt velünk, hogy átadta a hatalmát az apostoloknak, amit ők továbbadtak. Jézus tehát nemcsak volt mester, hanem most is az.

Viszont tudjuk, hogy egy élő embernek csak egy testben élő ember lehet a mestere. Könyvből csak nehezen tanulunk. Könyvből nem tud meggyógyítani egy orvos sem. Hiába olvassuk Hippokráteszt, könyvből nem tudja a betegségünket megállapítani (diagnosztizálni). Legfeljebb azt olvashatjuk, hogyha ez a baj, akkor ez rá az orvosság. A betegnek egy testben élő orvosra van szüksége. Ezért hangsúlyozza a szentek ösvénye (Sant Mat) az élő mesterek fontosságát. A kereszténységben is voltak mesterek: Jakob Böhme, John Cassian, aki a keresztény meditációt terjesztette. De a leghíresebb Eckhardt mester volt, akit a hivatalos Egyház a legkevésbé szeretett, és majdnem kiközösített, mert azt állította, hogy: "én és az Isten közt nincs sok különbség". Amikor az ember meditál, akkor rájön, hogy isteni természete van. Egy olyan Isten, aki alszik. A lényeg az, hogy felébredjünk. Minél jobban felébredünk, annál inkább rájövünk arra, hogy ki vagyunk és ki a másik ember. Ezáltal sokkal jobban tiszteljük a másikat és isteni életet tudunk élni.

Eckhard mester szerint:

"Isten magja bennünk van.
Márpedig
a körte magja
körtefává nő,
a mogyoró meg
mogyorófává;
az Isten magja pedig
Istenné nő."

Emiatt a hivatalos Egyház "panteistának" tartotta, pedig csak a valóságot próbálta érzékeltetni.

A keresztény vallásban az időszámítás utáni III. sz.-ig a püspökök és a papok átadták a karizmát (az isteni világ megtapasztalását) a keresztségen, mint beavatáson keresztül; különböző nyelveken beszéltek, gyógyítottak stb. Manapság viszont csak nagyon kevesen vannak ilyenek, mint például Teréz anya. A III. sz.-tól, mikor a keresztény vallás hivatalos vallássá vált, az Egyház átvette a római jogot és a mai napig is ez a mérvadó. A karizma másodlagossá, vagyis jelentéktelenné vált. A re-ligio jelentése "visszakötni", így a vallás igazi értelme a lelkünk visszakötése az isteni áramba. A templomba járás az igazi közösség (Sat Sang) megvalósítása, mert ha jó társaságba járunk, akkor könnyebben leszünk jók; míg egy részeg társaságban megvan az esélyünk arra, hogy mi is azokká váljunk.

Aki komolyan veszi az isteni élet megtapasztalását, annak egy önmegújuláson (önreformon) kell keresztülmenni. A beavatás előtt a mester bizonyos feltételeket szab meg, aminek fontos lesz a megtartása, de a beavatás után már kötni kell az embernek magát hozzá, ha előre akar jutni. "A teremtés struktúrája és a felébredt lélek Istenhez vezető útja" táblázatán feltüntetett számos lelki síkon az előrehaladás feltételei a következők:
- erőszakmentesség gondolatban, szóban és cselekedetben
            (az erőszak gyakorlása önmagunk halálos ítélete)
- igazságosság ("mindenek fölött van az igazság, de még efölött az igaz élet")
- tisztaság
- szeretet mindenki felé
- szabályozott étrend (diéta) (húsmentes étkezés, kábítószer mentesség stb.)
- önzetlen segítés (viszonzás nélküli segítségnyújtás)
- meditáció (az előrejutás járműve)

A kereszténységben ismerünk olyanokat, akik hirtelen világosultak meg, de ha végignézzük az életüket, akkor náluk is megtalálhatjuk ezeket a feltételeket. Itt felmerülhet a kérdés, hogy mindenki így tapasztalja-e meg ezeket a dolgokat? Amire azt válaszolhatjuk, hogy nagyjából igen, lényegileg igen, de különböző fokokban.

A nővérem nem volt beavatva és a műtéte előtt nem hallott a halál közeli élményről. A műtéte közben meghalt, már a műtőből is kivitték, mikor egy orvos utánament és felélesztette. Az élményei hasonlóak voltak Raymond A. Moody által leírt élményekhez: egy alagúton áthaladt és a végén meglátta a személyes fényt, ami élő árama volt a végtelen szeretetnek. A bűntudat helyett boldogságot érzett. Mikor az orvos dögönyözésére magához tért, szidta őt, hogy miért csinálta ezt vele.

Akik be vannak avatva, azok a meditáció alatt rendszeresen elhagyják a testüket. Ezt a folyamatot nevezzük halálnak. Szent Pál maga mondta: naponta meghalok; amivel azt akarta kifejezni, hogy naponta elhagyta a testét. Állítása szerint: "ismerek egy embert (önmagáról beszélt), aki testben vagy test nélkül - nem tudom - átment a harmadik mennyországba". Az efölötti további síkok az ábrán láthatók. Valahányszor a beavatott egy felsőbb síkra érve csodálkozik magán, hogyan tetszhetett neki az a ("csúnya" és "utálatos") sík, amelyről érkezett. De amíg nem jut tovább, addig a jelen sík a legszebb. Sokan el is tévednek gondolván, hogy a legmagasabb síkot érték el. A mester felelősége, hogy a beavatottat végig vezesse a tisztán szellemi síkra: az élő Istenhez.
 

A Teremtés struktúrája és a felébredt lélek Istenhez vezető útja

Négy nagy teremtési fokozat		Megnevezéseik		Jellemzőjük	Uralkodójuk	Idő tartamuk	Síkok a fizikai világról nézve
1.	Tisztán szellemi sík	SAT DESH vagy SAT LOK (Az igazság régiója)	ANAMI LOK AGAM LOK ALAKH LOK	a "Megnevezhetetlen régió" a "Megközelíthetetlen" régió a "Láthatatlan" régió	ANAMI PURUSHA AGAM PURUSHA ALAKH PURUSHA	örök	8 7 6
			SACH KHAND	az "Atya Mennyországa"	SAT PURUSHA		5
2.	Szellemi - anyagi sík	B R A H M A N D A	BHANWAR GUPHA (Hansni és Rukmini alagút)	a "Fordó Örvény" vagy a "Forgó Barlang"	ANAHU vagy SOHAM (Én ez vagyok)	a "nagy szétosz- tásban" végetér	4
			MAHA SUNNA	a "Nagy Űr" vagy "Sötétség"	PAR BRAHM vagy MAHA KAL
			Achint Dip Sehaj Dip	a "Sziget Királyság" és az "Áldott" régió
			DASWAN DWAR vagy SUNNA: a vallások paradicsomai	a "Tizedik Kapu"; az okság feletti, értelmen túli; szuperkauzális, szupramentális sík
			Purusha (+) Prakriti (-)	a Teremtő energia a Természet
			(Amritsar vagy Tribeni)	a "Hallhatatlanság Tava" a Szeretet, Fény, Erő folyóinak találkozásánál
3	Anyagi - szellemi sík		TRIKUTI (a vallások Szentháromságai) 7 mennyország	a sík legfelső pontján a "Karma Erődje", a sorskötelékektől való szabadulás helye, az oksági vagy értelmi; kauzális vagy mentális sík	BRAHM vagy KAL (az idő, a halál és a karma Ura)	a "szétosz- tásban" végetér	3
			(Mer, Sumer, Kailash)	a "Három kiválóság"
			SAHANS DAL KANWAL vagy AND 3 alsó mennyország 2 tisztítótűz 2 pokoli régió	a "Tű Foka", az "U" alakú alagút, mely átvezet a Trikuti szintjére az "Ezerszirmú Lótusz", az asztrális vagy érzelmi sík, melynek legfelső pontján a Mester Sugárzó Fényalakja megjelenik			2
4.	Tisztán anyagi sík *	PIND	PIND	a "Harmadik Szem" megnyitása a fizikai, anyagi sík, anyagi világegyetemek	KAL (az idő, a halál és a karma Ura)	a "szétosz- tásban" végetér	1

* Csak annyi szellemiség, hogy az élet jelen lehessen