Van-e szabad akarat? Minden előre el van-e rendelve, vagy minden tőlünk függ? Van aki így gondolja, van aki úgy. A XV.-XVI. században könyveket írtak erről a tomisták és a jezsuiták.

A tomisták állásfoglalása szerint Isten mindent előre tud és akar. Kálvin - aki római katolikus pap volt, de teológiája által elszakadt a római gondolkodástól - azt mondta: Isten mindent előre elrendelt, még azt is, hogy valaki a mennyországba kerül, vagy a pokolba (ez az un. predestináció tana). A katolikusok ezt elfogadhatatlannak tartották, mert Isten nem rendelhet senkit se a pokolra. Kálvin azonban híres művében az "Institutiones"-ben kötötte magát az elveihez. Kálvinnak a saját szemszögéből igaza volt, mert egy nagyon mély élménye és felfogása volt Istenről, mint mindenhatóról, aki az egész világmindenség teremtője. Viszont ő nem az egész igazságot mondta.

Ezzel szemben fejtette ki nézetét Loyolai Ignác, aki nem volt teológus, de gondolatai nemcsak az ember agyába, hanem a szívébe is vésődtek. Szerinte mindent olyan erővel és energiával kell tennünk mintha Isten nem létezne, viszont úgy kell hinnünk és bíznunk mintha semmi se volnánk. Ez a lényege az igazi keresztény felfogásnak és a misztikus teológusok is ugyanezt mondják. Madách Imre is ezzel a kettősséggel fejezi be az ember tragédiáját: "Ember küzdj, és bízva bízzál". Vagyis ugyanúgy rossz ha mindent Istenre hagyunk, mint amikor mindenben magunkra hagyatkozunk.

Nagy ellentmondás volt a "közép-tudás" (scientia media) elméletével kapcsolatban a tomisták és szuvareziánusok, azaz a domonkosok és jezsuiták közt.
a. jelen-tudás (Isten a jelenből tudja a múltat és a jövőt)
b. közép-tudás (Isten a szabad választási lehetőségem szerint tud és akar mindent)
c. akarat (Kálvin szerint akarja a pokolra kerülést is)

Ha Isten mindent lát, ami előre fog történni, akkor hogy akarhat bizonyos dolgokat? Ezért találta ki Suarez és Molina a jelen-tudás és az akarat közti közép-tudást.

A keleti misztikusoknál Lao-tse (az öreg mester) és Konfucius közti polaritás felel meg a nyugatiaknál kialakultnak. Lao-tse mindent a természetre hagy, minden úgy a legjobb, ahogy azt a természet rendeli. A jelszava: az a jó, ami természetes. Vele szemben alakult ki Konfucius erkölcsi rendszere (néha tévesen vallásnak mondják), ami az embernek az erkölcsi cselekedeteit hangsúlyozza. Egy fontos gondolata egyezik Jézus mondásával: "Ne tedd mással azt, amit magadnak nem akarsz". Vagyis az ember akarata a lényeges. Így Konfuciusnál megvolt a szabad akarat, míg Lao-tse-nél nem.

Mind nyugaton, mind keleten sokan hisznek az asztrológiában. Az újságban megjelenő horoszkópok köztudottan a szórakoztatást szolgálják. Itt most az asztrológia tudományos formájáról beszélek, ami az ember születési pillanatában lévő csillag állását veszi figyelembe. Hogy miért pont a születés pillanatát veszik, azt nem tudjuk, mert hitünk szerint az ember a fogamzás pillanatától már ember; de lehet hogy az anyától való elszakadás, az önálló egyénné válás fontosabb esemény a fogamzásnál.

Édesapám Baktai Ervintől tanulta az asztrológiát, aki Tibetben tanult és egy ideig szerzetesként is élt ott. Mikor szerettem volna ezt megtanulni tőle, azt mondta: ami a jellemrajzot illeti, abban a tudományos asztrológia 95%-ban helyes és pontos, de a jövővel kapcsolatban nem hisz benne. Ennek ellenére amit hét éves koromban leírt az eddig minden bevált. Kaptam egy 100 oldalas horoszkópot Duval Máriától, aki pontosan ugyan arra az eredményre jutott, mint édesapám 3 oldalas horoszkópjában. Ha ezt elfogadjuk és hiszünk benne, akkor meg kell kérdőjeleznünk a szabadságunkat. Ha minden úgy történik, ahogy azt a Világegyetem előre elhatározza, akkor az ember csak egy bábszínházban szereplő bábu, aki nem tud határozni a sorsáról. A tapasztalat azonban mást mond, mert úgy érezzük, hogy szabadok vagyunk.

Édesapám jövendöléseivel kapcsolatban még két történet. Az egyik: egy ismerősünk a II. Világháború után nem jött haza, akiről édesapám kiszámította, hogy a budai hegyek egy konkrét négyzetkilométerén egy erdőben esett el és ott van eltemetve. A szülei a sok holttest közt valóban megtalálták a gyerekükét, akit a fogsoráról azonosítottak. A másik az állatorvos nagybátyám volt, aki a háború végén szintén nem tért haza és édesapám az érkezésére 48 karácsonyát jelölte meg, valamint hogy szem és lábsérüléssel fog érkezni. A valóságban a szent estét követő 10. nap érkezett meg az említett szem és lábsérüléssel.

Hogyan lehetséges ez? A világegyetemben ez valóban előre meg volt írva? Ezek nyitott kérdések, amiket nem akarok most megválaszolni.

A szabad akarattal kapcsolatban még egy Sant Mat (mesterek ösvénye) történet. Ez nem egy embernek vagy vallásnak a neve, hanem egy lelkiségnek, ami a vallások felett van. A lelkiség azt fejezi ki, hogy az ember nem a szertartást, nem a szabályokat követi, hanem az Istennel való közvetlen tapasztalatot helyezi az előtérbe. A Szufik, akik a mohamedánizmuson felülemelkedtek, szintén a lelkiséget tartják fontosnak. Sawan Singh (... oroszlán), aki a Szík hagyomány alapján élt és 48-ban halt meg, az egyik tanítványának - aki még ma is él - megjósolta, hogy a felesége és a lánya meg fog halni; ebbe bele fog zavarodni és zavarodottságában megöl egy embert; ezért bíróság elé fogják állítani, de a felajánlott segítséget ne fogadja el; a hitét azonban ne veszítse el, mert hét év múlva szabad lesz.

A fiú, aki még legény volt úgy döntött magában: hogy ezt az egészet megelőzze meg se fog házasodni. Indiában a házasság azonban nemcsak a fiún múlik. A szülei elrendezték a házasságát ami ellen tiltakozott, de nem mondta meg, hogy miért. A szülők viszont addig erőltették míg végül azt mondták: ha nem akarod elvenni ezt a jó lányt, akkor mi mind a kútba ugrunk; és öngyilkossággal fenyegetőztek. Végül kötélnek állt úgy, hogy a jóslat többi részére fog ügyelni nehogy megtörténjen. Mégsem tudta megakadályozni az eseményeket: meghalt a felesége és a lánya, megölt egy embert. A tárgyaláson egy maharadzsa barátja a segítségére sietett és azt mondta a bírónak: ismeri ezt az embert, csak a zavarodottsága miatt tett ilyet. Ő azonban kijelentette, hogy teljesen tudatában volt cselekedetének. Ezért 1941-ben húsz évi fegyházra ítélték. 1948-ban India független lett és a húsz év illetve a fölötti elítélteknek megkegyelmeztek, így hét év után kiszabadult.

Édesapám fiatal koromban azt mondta, hogy kb. 30 éves koromban meg fogok házasodni és boldog kiegyensúlyozott házasságban fogok élni. 1959-ben, mikor beléptem a jezsuita rendbe, megmutattam ezt a horoszkópot a novícius mesteremnek, aki azt mondta hogy ez asztrológia és felejtsem el az egészet. 9-10 évre rá, mikor már megkérvényeztem a jezsuita rend elhagyását, akkor került megint a kezembe ez a horoszkóp. Erre közben nem is gondoltam és nem azért léptem ki, mert ez meg volt írva. Idén ünnepeltük boldog házasságunk kötésének 26. évfordulóját. Ennyit a szabad akarat másik oldaláról, amivel a két további előadás bővebben fog foglalkozni.

Az erőszakkal kapcsolatban a Katolikus Enciklopédiában találtam egy meghatározást, ami így hangzik: "a választásával szemben és a beleegyezése nélkül ráerőltetett cselekedet". A meghatározásban lényegében tehát két dolog van:
- kívülről jön
- akarata ellenére (beleegyezése nélkül)

Machiavelli Nikolo történész volt, aki fő művében az Il Principe-ben leírta a Medichi hercegeknek, hogy hogyan tarthatják meg a hatalmat és hogyan tudnak mégnagyobb hatalmat magukhoz ragadni. Számomra ez a mű rejtély, mert a leírt módszerből az erkölcs ki van felejtve; a gyilkosság se számít, csak az, hogy elérjék a céljukat. Így ő lett a jelképe annak az erőszaknak, ami a világ kezdete óta létezik. Akár Magyarország, akár Izrael történetében igazolhatjuk azt az elvet, hogy "az erősebbnek van igaza". Honfoglalási mondánkban benne van, hogy az ott lakók vezére földet és vizet adott a honfoglalóknak, amivel eladta a földjét s így a honfoglalóknak átadták a jogokat. Ott is ugyanaz történt mint Izraelben - amint az Ószövetségben olvashatjuk - Isten odaadta az ígéret földjét a választott népének. Ez mind szépen hangzik, de az igazság az, hogy Izrael erősebb volt mint az ott lakó népek és ezért elfoglalták a vidéket, az ezzel járó gyilkosságokat pedig leírták mint Isten akaratát. Erdély történetét tekintve pedig a magyarok elfoglalták a Kárpát medencét mert erősebbek voltak, most 1000 év után pedig sírunk, mikor az erősebbek - illetve más nemzetek mások hatására és segítségével - Trianonban elvették az ország kétharmadát. Mi gyengébbek voltunk és így elveszítettük. A Felvidék Erdély és az Alvidék számunkra még most is az ami volt, de mit fog mondani a negyedik és ötödik nemzedék? Mitől és mikortól válik egy vidék az egyik vagy másik ország részévé? Ez egy kérdés a csoportos megbeszéléshez és hálás leszek ha valaki erre helyes választ tud adni, mert nincs objektív történelem csak szubjektív, mindig csak a saját szempontunkból nézzük.

Így úgy látszik, hogy a történelemben megvalósul Machiavelli elve: az erősebbnek van igaza. De más szempontból is érvényesül a machiavellizmus. Vegyük először a férfi és nő viszonyát. Ha megvizsgáljuk magunkat a házasságban - akár boldog, akár boldogtalan - egy állandó hatalmi harc érvényesül, még ha nem is vesszük észre. A férfiak a fizikai erejük miatt megpróbálják más vonalon is kiterjeszteni a hatalmukat. Ez egy szociológiai jelenség. Épp tegnap hallhattuk a pekingi női világkongresszuson diadallal kijelentett véleményt: "ezentúl szabadok és nem szaporító gépek (reproductive machine) akarunk lenni". Ami egyfelől jogos, mert ha valaki csak ezt látja, akkor csak kis részét értette meg a valóságnak, másfelől azonban ezt sajnos az abortuszra alkalmazták mondván, hogy erre azért van joguk, mert nem akarnak nemző gép lenni. Ugyan a kettőnek nincs igazi köze egymáshoz, mégis ezt használták fel indokul. A kanadai legutóbbi statisztika szerint 10 nő közül 5-öt megver a férjük valamilyen formában. Ez a szomorú dolog onnan ered, hogy a férfi a nőt mint eszközt szemléli akár tudatosan, akár tudat alatt, akár szexben, akár más vonalon. S ha a másikat mint eszközt és nem mint személyt tekintjük - hagyjuk magunkat elsekélyesedni -, akkor következnek be az erőszak megnyilvánulásai. A Bernado tárgyaláson is hallhattuk a feleség állítását: a férje állandóan megverte.

Szülők és gyermekek közt is megtalálhatjuk ezt a viszonyt. A szülők általában félreértik a szerepüket és azt akarják, hogy a gyerekek pusztán azért hallgassanak rájuk, mert ők nagyobbak és erősebbek. S mikor a gyerekek nagyobbak lesznek és rájönnek arra, hogy az apjuk sem és az anyjuk sem tud mindent, akkor csalódnak és nem hisznek úgy a szülőkben mint azelőtt. Ennek ellenére ők ugyanazt a módszert használják a gyerekeikkel szemben. Egy példa a nevelésre, ha a gyerek beüti a fejét az asztalba, akkor a helyes megoldás ha megsimogatjuk és megvigasztaljuk a gyereket, azonban sok helyen azt látjuk, hogy megverik az asztalt dá-dá. Ezzel valójában bele nevelik a gyerekbe az erőszakot. Nagyon helytelen hogyha a gyereknek nem tetszik valami, akkor valamit meg kell verni, vagy valakit kényszeríteni kell valamire ahhoz, hogy a gyerek megnyugodjon.

A következő a főnök és az alárendelt viszonya, ahol szintén érvényesül Machiavelli elve. Aki a főnök, akinek pozíciója van, annak szava az igaz. Az egyik nap hallgattam a "Hegedűs a háztetőn" darab "Ha én gazdag lennék ..." számát. Miről is van ebben szó? Ha én gazdag lennék, akkor én lennék a falu középpontja. Mindenki engem kérdezne és én adnám a tanácsokat. Mégha rossz tanácsokat is adnék nekik, akkor is én lennék a jó, mert gazdag vagyok. A kanadai társadalomban is ezt látjuk, akinek hatalma van, akinek pénze van annak van igaza. Ez mind Machiavelli.

Ugyanez áll a hatóság és köznépre. A hatóságnak nem csak a kommunista államokban, hanem másutt is igaza van. Mikor taxiztam az 1-es terminálra kivittem egy idős hölgyet. A terminál bejáratánál persze mindenütt parkolni tilos tábla van.
- Szóltam az ott álló rendőrnek, hogy csak besegítem a bőröndöt és megyek tovább.
- OK. mondta.
Mire kimentem a szélvédőn ott volt a büntető cédula. Erre egy kicsit felmelegedett bennem a vér és újra beszéltem a rendőrrel.
- Épp az imént mondtam, hogy rögtön jövök.
- Ha nem tetszik menjen le az irodába, válaszolta.
Lementem az irodába, ahol két jól megtermett rendőr úgy közelített felém, hogy rögtön szóltam: OK.
Kanadában ez megtörténhet, mert úgy érzik, hogy kezükben a hatalom.

Ember és környezete viszonyban elsősorban a dohányzást említem. Ha valaki olyan helyiségben dohányzik, ahol mások is vannak, akkor nemcsak a környezetet szennyezi, hanem más egészségére is káros és ezáltal erőszakot követ el a másikkal szemben. A dohányosok ilyenkor a saját szabadságukra hivatkoznak. Viszont a szabadság csak addig szabadság, amíg nem hat rossz irányban a másikra, mert amint rossz irányba hat úgy az már nem szabadság.

A húsevéssel kapcsolatban az ötödik parancsot említem - ne ölj. Eddigi gyóntatásaimon még senki sem bánta meg azt, hogy az ötödik paranccsal szemben vétkezett. Az igazság pedig az, hogy a legtöbben és a legtöbbet az ötödik parancs ellen vétkezünk. Itt nemcsak a húsevésre gondolok, hogy ártatlan állatokat szükségtelenül megölünk, hanem arra is, hogy olyat eszünk, ami nem ember számára lett teremtve - mint például a hús -, vagy pedig agyonkezelt dolgot ("junk food"), akkor tulajdonképpen egy lassú folyamatú öngyilkosság főszereplői vagyunk.

Ugyancsak az 5. parancsolat ellen vétünk leginkább negatív gondolataink által. A gondolattal nagyon sok erőszakot követhetünk el. Ha belépünk egy terembe, vagy a földalattiba, gyakran észrevehetjük, hogy a hangulatunk azonnal feldobódik, vagy lehangolódik, mert a jelenlévők közt soknak vagy pozitív, vagy negatív gondolati kisugárzása van. Ha valakivel nem vagyok jóba és beszéd nélkül, pusztán negatív gondolatokkal gondolok rá, azt megérzi a másik.

Ezzel kapcsolatban egy Sant Mat történet: Indiában élt egy híres muslim király, Akbar volt a neve. Mikor az egyik miniszterelnöke azt említette neki, hogy nagyon fontos vigyáznunk arra, hogy mit gondolunk, akkor a király kérte, hogy ezt bizonyítsa be neki. Rendben - mondta, menjünk le az utcára. Ott jön egy ember, gondolj valamire és mikor ideér megkérdezzük tőle, hogy ő mit gondolt. A király arra gondolt, hogy ezt az embert fejbe kellene lőni. Mikor az illető odaért és felismerte a királyt, a király azt mondta neki: mindent előre megbocsátok neked, csak mond meg őszintén mit gondoltál akkor, mikor megláttál. Felség ne haragudjon - mondta -, de arra gondoltam, hogy a furkós botommal fejbe vágom.

A gondolatban elkövetett erőszak ugyanúgy kisugárzik és visszahat mint a szeretet. Ha bármilyen bűntettet elemezni kezdünk, az mind először gondolatban születik meg, még akkor is ha csak reagálunk egy tettre. Mivel a szokásainkat az emlékezetünkben raktározzuk és úgy cselekszünk ahogy megszoktuk. Ha arra szoktatjuk magunkat, hogy türelmesek legyünk, akkor ha nincs idő gondolkozni akkoris legtöbbször ennek megfelelően cselekszünk.

A megoldási kísérletek közt említem a demokráciát és csődjét. A régi latin közmondás szerint a nép szava Isten szava. Ez a mondás a Katolikus Egyházban is ismert, bár a Katolikus Egyház nem demokratikus rendszer, hanem autokratikus - mivel a végső szó a pápáé. A nyugati államformában a nép szavát tehát illik szentnek tartani. Bár itt is amíg egy párt hatalmon van, annak mindent szabad, amíg a sajtó ki nem pellengérezi őket. Ez megint machiavellizmus.

Úgy látom az egész emberiség át van itatva azzal, hogy aki ügyes annak mindent lehet, aki gazdag annak igaza van, akinek hatalma van annak igaza van, és az nem jellemző, hogy aki okos annak igaza van.

A Dalai Láma legutóbbi torontói látogatásakor mondott egy érdekes gondolatot, ami nemcsak nekem, hanem másoknak is feltűnt: az erőszakmentességnek a szívünkben kell kezdődnie; nem lehetünk erőszakmentesek ha másra rá akarjuk kényszeríteni az erőszakmentességet. Ebben tömören van megfogalmazva a demokratikus rendszerek csődje. Mikor azt mondják, hogy nem teheted ezt vagy azt; nem beszélhetsz erről, mert ez fajgyűlölet, vagy arról mert az szex ellenes. Ezáltal rá erőszkolják a másikra az akaratukat ahelyett, hogy belülről kezdenék az erőszakmentesség kialakítását.

A jezsuitáknál minden délben és este lelkiismeret-vizsgálatot kell tartani. Ugyanezt csinálják a Sant Mat mesterek, ahol hat szempontot adnak meg:

1. erőszakmentesség (tettünk-e a megvalósításáért)
2. igazságosság ("minden fölött áll az igazság, de még efölött áll az igaz élet")
3. erkölcsi tisztaság (a társ eszköznek nézésekor ezzel is baj van)
4. diéták (szigorú vegetáriánus étkezés, alkohol és kábítószermentes élet)
5. szeretet mindenki iránt - gyűlölet senki felé se
6. önzetlen szolgálat (fizikailag és anyagilag)

A szigorú vegetáriánusoknak az elsődleges oka nem az egészség, hanem az erőszakmentesség; vagyis, hogy ne okozzanak szükségtelenül fájdalmat. Sokszor hallottam az ellenvetést: a vegetáriánusok is megerőszakolják a növényeket mikor levágják. Ez igaz, mert a növény is élőlény ami érez - ezt már kimutatták -, de el kell ismerni, hogy a szervezetünknek szüksége van bizonyos anyagokra. Így ez szükséges rossz, és ha módunkban áll választani, akkor a kisebbik rosszat válasszuk a nagyobbik helyett. Itt skáláról van szó és ha lehet, akkor ne lépjünk fel szükségtelen erőszakkal a magasabb rendű élőlényekkel szemben.

A megoldások közt tehát a legfontosabb a lelkiismeret, ami hozzátartozik a keresztény életünkhöz. Sajnos a kereszténység és a katolicizmus történetében az erőszakmentesség el lett hanyagolva. Ebből a szempontból alázattal el kell ismernünk, hogy bizonyos keleti országok előrébb vannak mint mi. Ahogy nem számít nekünk, hogy elvágják egy csirke nyakát, úgy nem számít a gyereknek sem, hogy a tv-ben egy lövésre lelőnek öt embert. Másfelől viszont vannak olyanok, akik ha egy légy repül a szobába, akkor nem a légycsapóhoz nyúlnak, hanem megfogják és kinn elengedik. Más dolog ha jönnek a svábbogarak. Azokat nem lehet egyenként megfogni és kivinni. Itt már a magasabb rendű élet veszélyeztetéséről van szó. Amíg ez nem áll fenn, addig nem kell az erőszakhoz folyamodni.

Írországban, Libanonban, Jugoszláviában addig nem lesz béke, amíg az egyik a másikat kényszeríteni akarja a békére. Ezt magunknak kell belülről kezdeni.

Visszatérve a szabad akaratra, annyi szabadságunk mégis van, hogy elhatározhatjuk mit akarunk. Ugyanakkor Szent Ignác alapján remélnünk kell Istentől a kegyelmet, mert kegyelem nélkül nem határozhatnánk el semmit. Már az a tény, hogy gondolkozunk, helyes elhatározást teszünk, ez már egy kegyelem, függetlenül attól, hogy megvalósítjuk-e vagy sem. A kegyelemnek és szabad akaratnak tehát harmóniában kell élnie. Ha ezt sikerül megvalósítanunk, akkor elmondhatjuk, hogy Krisztust követjük (imitatio Christi).

A békének tehát belülről kell kezdődnie, ha ezt nem próbáljuk megvalósítani, akkor sohasem lesz belőlünk vallásos ember. Az erőszak sohasem megoldás. Sajnos Machiavellinek igaza van általában, de hogy számunkra ne legyen igaza az rajtunk múlik, magunkon kell kezdenünk az igazság érvényesítését.