Hányszor halljuk ezeket a szavakat:
- egyedül vagyok
- egyedül érzem magam
- egyedül hagynak

Ha az egyedüllét fogalmának mélyére gondolunk, akkor rájöhetünk, hogy elkerülhetetlen, mert mindannyian a teremtés egyetlen példánya, egy-egy egyéne vagyunk. A lélekbúvárok életcélul tűzték ki, hogy egyéniségünk teljességét ne csak történni hagyjuk, hanem aktívan törekedjünk kibontakoztatására. Vagyis hivatva vagyunk a hatalomra magunk felett, felelősségre magunk iránt, az egyéniségünk teljes kifejlesztésére, más szavakkal hivatva vagyunk a teljességre.

Annak ellenére, hogy egyfelől a teremtés egy-egy egyéne vagyunk, másfelől elkerülhetetlenül társadalmi lények is vagyunk. Ahogy ezt felismertük és egymás tulajdonságait hiba helyett tehetségként értelmezzük, úgy lassan átvesszük egymástól és magunkévá tesszük. Komoly gondot okoz, ha valaki keményen zárt egyéniségként éli életét, ugyanakkor fájdalmasan szégyeli hiányosságait és korlátait, mert így emberi lényegének csak a felét tudhatja magáénak, vagyis örökösen elégedetlenül, félemberként éli boldogtalan életét. Sohasem volt nagyobb szüksége a földnek egy megértő individualizmusra (egyén mértékűségre) mint most. Vagyis egy olyan új erkölcsre, mely szerint csak akkor tudunk igazán egyénné válni, ha megismerjük magunkat és elfogadjuk egymásrautaltságunkat.

Scott Peck - amerikai orvos, pszichiáter és író - legutóbbi könyvében (Peck, S. Different Drum, New York: Simon and Schuster 1987) bevallotta, hogy a közösségről nem lehet mindenki által elfogadható meghatározást adni, ezért jobb híján a következőképp jellemezte:

„Ha értelmezni akarjuk a közösség szót, akkor az egyének olyan csoportosulását kell értenünk alatta, akik megtanulták az egymás közti őszinteséget; egymáshoz való viszonyuk mélyebb, mint a higgadtság álarca; örülnek egymásnak és az együttes öröm és gyász mellett vállalt kötelezettségben magukévá teszik egymás állapotát.”

A mai társadalomban ritka a közösség. Rendkívüli eseménynek számit a mindennapi közönséges események közt. Véletlenül is létrejöhet egy válsághelyzetben, mely gyakran összefogásra, közösségalakításra ösztökéli az embert. Az összetartás erőssége azon múlhat, hogy hány sebet kötöznek be a szerető kezek, mennyi aggodalom vigasztalódik a közösségi szellem melegétől. De létrejöhet egy háromnapos kiránduláson, ahonnan váratlanul közösségként térnek vissza a résztvevők.

A valódi közösség legjellemzőbb vonásai:
- befogadónak kell lennie,
- csak élni, vagy nem élni lehet, az elkötelezettség idővel és magától jön,
- a különbségeket a mellőzés, takargatás, visszautasítás, vagy megváltoztatásra törekvés helyett inkább ünneplik,
- a nézeteltérések fölé emelkedéskor a kisebbségek meglátásait is belefoglalják az egyhangú döntésükbe,
- tekintettel vannak a tényleges helyzetekre (realisták).

Míg a meggyökeresedett individualizmus erőszakos és öntelt, addig a megértő individualizmus a közösségben alázatosságra vezet. Az alázatos közösség egyben elmélkedő is, önvizsgálattal és önértékeléssel. Így lényének teljes tudatában van. Tagjaik úgy érzik: biztonságban vannak.

A valódi közösségben tényleg biztonságban érezzük magunkat, mert az a teljes lefegyverkezés helye. Nincs önző csoportokba húzás, pártoskodás, veszekedés, mert egymást ünnepelve figyelnek egymásra. A valódi közösség így a „vezetők közössége”. Itt nem a közösségi szellemről beszélek, ami eléggé elcsépelt szólammá vált, hanem arról, ami mindnyájukba életre kel és a közösségen belül szinte megfogható jelenlétté válik. E szellemet nem lehet meghatározni, csak megérezni. Amikor a közösségben valóra válik, akkor békét és szeretetet hoz magával. A Szentlélek ihletése pedig elégedettséget és örömöt hoz az életünkbe.

Az utóbbi ötven évben a közösség létrejöttére kiható változások:

Vidéki teljesség		Városi többség
Csak egy csoport van, az egész életet magába foglalja	Embercsoportok	Sok különféle csoport van és mindegyik az élet egy meghatározott részéhez tartozik
20 - 30 km az emberek térköze (falu, tanya)	Térköz	600 - 1000 km nem nagy távolság
Lassú, sok a szabadidő	Idő	Gyors, túl sok a feszültség
Előre eldöntött, a társadalmi helyzettől függően és egész életen át megmarad	Munka	Túl sok a választék, a munkabeosztás és a felelőség folyton változik
Max. 80 - 100 km, mindenki ismer mindenkit (falu, tanyavilág)	Környezet	Változó, 500 km fölött, sok ismerős, kevés barát
Kerítésen át, nincs titok, magánélet minimális	Hírszerzés	Napi hírek, tv, elszigeteltség a tömegben
Szent, mert Isten adta, változtatásuk elképzelhetetlen	Intézmények	Ember által tervezett, állandó változtatást igényel