„Mester mit gondolsz a pénzről? kérdezte a tanítvány.

„Nézz ki az ablakon”, mondta a mester. „Mit látsz?”
„Egy nőt látok egy gyerekkel, egy kocsit, amit két ló húz és egy férfit, aki a piacra készül”.
„Helyes. Most nézz ebbe a tükörbe, mit látsz?”
„Mester, mit szeretnél, hogy lássak? Nyilvánvalóan magam”.
„Gondolkozz el rajta: az ablak ugyanúgy üvegből készült, mint a tükör. Az üveg mögötti vékony kis ezüst réteg elegendő arra, hogy az ember csak sajátmagát lássa.”

Ha tovább összpontosítunk a vallásos szegénységi fogadalmon belüli életre, akkor meggyőződhetünk róla, hogy az egy életre szóló elkötelezettségünk vállalása egyetemes értékű a többi ember számára. Ahogy tavaly kimutattuk a tisztaságról, úgy idén láthatjuk a szegénység értéke is az emberi természet valós része.
 

Az egész és a rész

A gazdagság szeretete visszahúz; a személyt visszaviszi a fejlődés gyerekes én-központú világába. Visszautasítja az emberi élet két alapelvét:
(1) a szabadság elvét, amely független és önrendelkező személyként határozza meg az egyént, és
(2) az egyenlőség elvét, ami társas lényként, a közösség részeként határozza meg a személyt.
Ez a két alapelv pontosan megfelel a kereszténység két parancsának. Isten mindenek feletti szeretete mindentől és mindenkitől elkülönül, mint az abszolút szabadság kezese. Ugyanakkor az a feltétel nélkül, hogy úgy szeressük egymást, mint saját magunkat, nincs emberi közösség. Más szavakkal, a társadalmi életben a lehetőség minden szinten meg van osztva, beleértve az anyagi javakat is.

Az ember egy egység, önálló és egyedi oszthatatlan egyén, ugyanakkor mindig része a családnak és a közösségnek. Annak ellenére, hogy önmagában egy egész, mégis rész is, mert léte nem eshet kívül a három emberi kategórián: apa, anya és gyerek; mert az apa, anya és gyerek mindegyikének egyéni léte maga után vonja a másik kettő létezését is.

A fentiekben említett két alapelv harmóniájának végeredménye a boldogság és önmegvalósítás: a szabadságban az egyént egészként fogjuk fel, jogokkal támogatjuk, amit a többieknek tiszteletbe kell tartaniuk; míg az egyenlőségben az egyént részként fogjuk fel ahol kötelességei vannak másokkal szemben. Sajnos a fenti kis történetnek megfelelően, az anyagi javak nagyon könnyen önzővé és vakká tesznek minket mások szükségleteivel szemben.
 

A kapzsiság a gazdagok szegénysége

„Kevesebb vagy ha kinyilvánítod az életed és több, ha elidegenedsz tőle”, mondta Marx Károly. Ezt Jézus jóval korábban kifejezte már, mikor azt mondta: „Nem szolgálhattok egyszerre az Istennek és az aranyborjúnak (mammon)” (Lk 16,13). Vagyis az életedben nem azonosulhatsz egyszerre minkét igével, lenni és birtokolni, mert ez két ellentétes alapelv. „A bölcs ember vagy szegény, vagy szegénységet vállal” (Seneca). Az anyagi gazdagság lelki szegénységet eredményez és viszont.

A szegény örül annak, amije van és nem keres további anyagi gazdagságot, mert gazdag. Míg a gazdag sohasem elégedett azzal, amije van, további anyagi gazdagságot keres, mert szegény. Szegény, mert figyelmét nem arra fordítja, amije van, hanem arra amije még lehetne. Mivel midig lesz, aki gazdagabb nála, mindig többet fog akarni, ennélfogva szegény. Ez két tizenéves étvágytalan lányhoz hasonlatos, akiket elbolondított a hamis valóság érzetük. Arra ügyelnek, hogy karcsúbbak legyenek, mert kövérnek látják magukat, ez kényszeríti őket arra, hogy tovább fogyjanak, a halál kockázatát is vállalják, ha nem gyógyulnak ki belőle.
 

A gazdaság egészsége az emberek betegségén nyugszik

Kanadában és az Egyesült Államokban nagyon sok ember 10, sőt 12 órát dolgozik, amivel megtörjük a régi időbeosztási egyensúlyt: 8 óra munka, 8 óra pihenés és 8 óra társas élet. Úgy tűnik a XIX. sz. végi első ipari forradalom munkaidejére megyünk vissza. Ez a javak feleslegét állítja elő, amit ugyanilyen mértékben kell elfogyasztani, hogy a gazdaság működésben maradjon és egészséges legyen, emiatt csökkentik az embereket a termelő-fogyasztó gépezetben.

Egészségesebbek lehetnénk, fizikailag, erkölcsileg és lelkileg sokkal inkább élvezhetnénk a világot ha kevesebbet dolgoznánk és kevesebbet fogyasztanánk? Nyilvánvalóan Amerikában a gazdaság egészségesebb mint a világ más részén, de ennek az emberek betegsége az ára? Mennyi ideig tudják a beteg emberek tartani az iramot? Mi a fontosabb a gazdaság egészsége, vagy az emberek egészsége, ami fenntartja a gazdaságot? (Lk 12,16-23)

(Szilvássy Gábor fordítása)