A valóságos nyomor magyarázgatásának folytatása helyett most nézzünk inkább egy társadalmi megközelítést:
 

A kapitalizmus csapdája

Egyszer egy  - az iparosított északról származó -  gazdag elborzadt egy déli halász látványán, aki csónakjában hanyatfekve békésen pipázott.

„Miért nem mész halászni?” kérdezte a gazdag.
„Mert mára már eleget fogtam.” válaszolta a halász.
„És miért nem halászol többet, mint amire szükséged van?” erősködött a gazdag.
„Mit csinálnék vele?” felelte a halász.

„Több pénzed lehetne” volt a válasz. „Így motort tehetnél a csónakodra. Mélyebb vizekre mehetnél és többet halászhatnál. Elegendő pénzt szerezhetnél egy nejlon hálóra, amivel még több halat foghatnál és még több pénzed lenne. Hamarosan elegendő pénzt takaríthatnál meg és még egy csónakod lehetne az egy helyett… sőt egy flottád. Akkor olyan gazdag lehetnél, mint én.” „És mit csinálnék utána?” kérdezte a halász.

„Nos… lefekhetnél és élvezhetnéd az életet.” felelte a gazdag.
„És mit gondolsz, mit csinálok most?” érdeklődött a halász derűs arccal.

Ezt a történetet Anthony de Mello könyvéből idéztem, aki kipellengérezte a kapitalista eszmét: a javakból felesleget hozz létre, az emberi természet pszichológiai csapdájára építve vidd a piacra, és ébressz mesterséges igényeket az emberekben, hogy fogyasszák. Ez bolygónk erőforrásainak erkölcstelen pazarlására vezet, néhány kézbe összpontosítja a gazdagságot, ami fordítottan arányos a világ maradék népességében létrehozott szegénységgel.

Jelenleg a Föld népessége elérte a 6 milliárd embert. A környezetvédelmi szakemberek szerint, ha mind a 6 milliárd Észak-Amerika és Európa gazdag országaiban élne, akkor bolygónk csak néhány hónapig táplálna minket, mire erőforrásai teljesen kiapadnának, a tengerek és a légkör olyan mennyiségű fertőző szennyezést tartalmazna, hogy az emberi élet tarthatatlanná válna a Földön. Mire következtethetünk ebből? Arra, hogy életmódunk részben káros az emberek többségére nézve, akik sohasem érhetik el életszínvonalunk, részben pedig ártalmas a bolygónkra, amin lakunk.
 

Méltánytalan behálózás (globalization)

A kapitalizmus a legutóbbi szakaszában bolygónk szintjén gazdasági növekedést hozott, de ezt nem terjesztette ki egyenletesen bolygónk minden lakójára. Helyette gépezetével a gazdag országokat még gazdagabakká, a szegényeket még szegényebbekké tette.

Vakon menetelünk egy gazdasági hűbéruralom felé. A soknemzetiségű nagyvállalatok összevonása a világgazdaság teljes övezetének következetes kisajátításával fenyegetni fogja a népuralmat (demokráciát), mivel nagyobb hatalmával kijátsza a nemzeti kormányok szabályait és az irányítás azoknál a vállalatoknál fog összpontosulni, akiket nem az emberek választottak.

Egy másik gépezet is van a termék átszellemesítésére. Egy termék vásárlásakor azért imádkozunk, hogy a nyersanyag értéke egyre kevesebb legyen, de folyton növekszik a hozzáadott piaci értékkel, a nyilvánossággal, a tervezés és védjegy árával stb… Például: ha egy csésze kávé ára egy dollár, csak 2 cent jut a kávébab szedőknek, 8 cent a földbirtokosnak, 10 cent a szállító vállalatnak, 10 cent a behozatal kereskedőnek, 10 cent a nagykereskedőnek, 10 cent a feldolgozónak, 10 cent az elosztónak és 40 cent a kiskereskedőnek.

Összegezve: van egy gépezetünk a termék elnemzetietlenítésére; többé nem tesszük rá a cimkét „Kanadában készült”, vagy az „USA-ban készült” stb… Mert különböző országokban előállított részekből áll. Például: a Nike Indiában havonta egy dollárt fizetett a teniszcipőt előállító kiskorúaknak, amit 150 dollárért árult az USA-ban Az ökológiát illetően a világkereskedelem ésszerűségének egy csodája volt, mikor egy kiló kaliforniai szőlőt repülőgéppel Németországba szállítottak, ami egy másik kiló széndioxidot termelt.
 

A rémületkeltés eredete (terrorizmus)

Az ilyen környezetnek az egész világra való kiterjesztése kimondatlanul is rémületkeltést szül, olyat, mint amilyennek tanúi és szenvedői voltunk 2001 szeptember 11.-én. Az átfogó egyenlőtlenség lényegében összeférhetetlen az átfogó biztonsággal. Ne felejtsük el, a célpontként kitűzött tornyokat „Világkereskedelmi Központ”-nak nevezték. A rémületkeltés elleni, pusztán fegyveres küzdelem a hétfejű sárkány legendájának a megismétlése: minden levágott fej helyébe hét újabb nő. A rémületkeltés elleni hatásos küzdelem az igazságosságért és békéért való munkálkodás, világszerte.

(Szilvássy Gábor fordítása)